Tyúkólak őrzik a császár emlékét
A cikk első része: Gödnél bukott el a Római Birodalom?
Ammianus Marcellinus beszámolója szerint a brigetioi tanácskozáson a kvádok megbánást tanúsítottak, békéért könyörögtek, azonban egy dologban nem engedtek: továbbra is jogszerűtlennek tartották az erőd felépítését. Az egyébként is hirtelen haragú Valentinianus roppant mód megdühödött: szidalmazni kezdte a követeket, kiabált velük, majd néhány másodperc múlva gutaütést kapott. Hamarosan meg is halt a brigetioi katonai táborban.
Vesztett tehát a császár, azonban a történetnek nincs győztese. Valentinianussal Rómának olyan utolsó erőskezű uralkodója szállt sírba, aki a limes megerősítésében látta a túlélés zálogát. A védvonalak kiterjesztéséről ezután senki még csak nem is álmodott, a birodalom pedig néhány év múlva már képtelen volt keleti határait megvédeni.
A kvád királyságot pedig a népvándorlásnak az a hulláma söpörte el hamarosan, amelyet éppen a Római Birodalom erődített határa tartott vissza a nyugatra vonulástól.
Több mint ezerhatszáz éves már a történet, egy valamit azonban eddig nem tudtak. Azt, hogy hová akarták építeni azt az erődöt, amely közvetve a császár halálát, és a Római Birodalom megroppanását okozta.
Többet ér így, mintha felépült volna
Az erőd felfedezésére ugyan csak néhány éve került sor, ám az, hogy van valami a föld alatt, korábban ismert volt. A fal sötét vonala felismerhető a negyven-ötven évvel ezelőtt készített légifelvételeken, a helybéliek pedig hosszú idő óta használták és használják ma is ólakhoz, kisebb építkezésekhez a földből itt-ott előkerült „kriksz-krakszos téglákat”. A kriksz-kraksz felirat némely téglán a tizenhat évszázaddal korábban élt téglavetésért felelős tiszt neve volt…
„Amikor nyolc évvel ezelőtt kutatni kezdtem a területen, már az első évadban feltűnt, hogy nincsenek leletek” – mondta Mráv Zsolt. „Első pillanatban ez persze lehangoló volt, aztán rájöttem: sokkal fontosabb dologra bukkantunk, mint egy felépült, majd lerombolt római erőd. Hiszen abból akad jó néhány, olyan azonban nincs, amelyet épphogy csak megkezdtek építeni, aztán abbahagyták. Itt nyomon követhetjük, hogy milyen technikát alkalmaztak a rómaiak.”
Ennek megfelelően nem két-három méteres falak maradványai kerültek elő, hanem a tervezett falak síkjaiba lerakott, egymással párhuzamosan futó kő- és téglasorok. Az építkezésnél előbb a tornyok külső vonalát jelölték ki, majd köztük a falakét.
Ezután következett a földmunka: keskeny árkokat ástak a falak külső és belső vonalában jó egy méteres mélységben és azokat kövekkel rakták ki. E két kősor között ásták volna ki a katonák a falak alapárkát, erre a munkafolyamatra azonban már nem került sor.
„Eddig nem is sejtettük, hogy hogyan kezdtek neki az erődök kitűzésének, majd felépítésének. Most azonban már tudjuk” – állapította meg elégedetten a feltáró régész.
A kutatás nyolc éve alatt a beépítetlen területről a régészek eljutottak a búcsaújtelepi telkekig. A harmadik torony nyomát már itt, Végh Györgyék portája alatt, annak is a hátsó fertályában találták meg, a virágzó paradicsomok mögött. „Szóltak, hogy ásni akarnak, miért ne engedtük volna meg? Ássanak csak. Azt mondják, tudományos szempontból fontos, meg hát kártalanítják is az embert, ha az ágyásokban kárt tennének” – mondta az idős férfi, aki gyakorta kijárt a ház végénél dolgozókhoz, elégedetten szemlélte a munkát, no meg a falmaradványt, elvégre nem csekélység, hogy ide már a rómaiak is építkezni akartak. Pont az ő portájára!
„Már a feltárás kezdetén eszembe jutott Ammianus Marcellinus története a rejtélyes erődről” – magyarázta Mráv Zsolt. „Arról azt lehetett tudni, hogy a kvádok területén, a Dunától keletre épült volna fel. Ez az erőd pontosan ott van. Látható, hogy két periódusban jelölték ki a falakat – ahogyan az a történetíró beszámolójában áll. A legmeggyőzőbb bizonyíték azonban a mérete: négyszázötvenszer háromszáz méteresre tervezték, ami azt jelenti, hogy a legnagyobb katonai támaszpont lett volna a Barbarikum területén. Így már érthetőbb a kvádok heves tiltakozása is, hiszen nem egy kis garnizont akartak rájuk erőltetni, hanem egy monstrumot, a negyedik századi római hadi építészet remekét.”
Nem lesz turista látványosság a fantomerőd
Apró emlékei a soha fel nem épült erőd véres történetének azok az embercsontok, amelyeket néhány éve a kitűzött falak mellett találtak. Talán római katonáké volt, akiket munka közben ért utol a végzetük, amikor a kvádok és a szarmaták 374. nyarán rárontottak az erődre és megölték az ott dolgozókat.
A gödi fantomerőd valószínűleg soha nem lesz majd turista látványosság. Nincs mit megmutatni az embereknek a helyszínen, hiszen története nem a falakról, hanem rég elporladt emberekről, indulatokról, a római birodalom megmentésére tett kísérletről szól. Tudományos és ismertető beszámolók, tanulmányok emlékeztetnek majd rá és talán egy emléktábla a helyszínen – mint ahogy Komárom mellett, az egykori Brigetio helyén is dombormű mesél egy parkban Róma ott meghalt utolsó erős császáráról, Valentinianusról.
Folytatás: Nem a császár sírját keresik Brigetióban
A cikk első része: Gödnél bukott el a Római Birodalom?
Másodközlés a National Geographic Online engedélyével