Film készült az eltemetett zsinagógáról
Az Egy betemetett zsinagóga Budán című ismeretterjesztő dokumentumfilm Radó Gyula rendező, Bubryák István producer, Sibalin György operatőr és Csepregi János vágó alkotása. A film bemutatására 2009. május 28-án délelőtt 11. órakor a Budapest, IX. kerület Ráday utca 31/k. szám alatt lévő FilmesHázban kerül sor.
Arról, hogy Mátyás király korában épült zsinagóga helyenként hat méter magas falait rejti a föld a budai vár északkeleti részén, a szakemberek már negyvenöt esztendeje tudnak. Mivel az Európa egyik legnagyobbjának tartott 15. századi zsinagógát elveszettnek hitték, nem is kutattak utána, így felfedezése a véletlennek volt köszönhető. 1964-ben a vári felújítások alkalmával a régészek a Műemlékfelügyelőség utasítására levertek egy sáv vakolatot a házakon, hátha rábukkannak valamire. A munka közben a Táncsics Mihály utca 23-as számú házának sétány felé néző oldalán gótikus pillérekre bukkantak, amelyek lábazatán bevésett héber betűs fölírás volt. Zolnay László vezető régész ekkor megkereste Scheiber Sándor professzort, a középkori zsidóság kutatóját, aki a kőfaragványokból és az azokon lévő vésett szövegekből megállapította, hogy a Mendel-féle zsinagóga romjára bukkantak.
A zsidóprefektus építtette
Mendel Jakab a 15. század második felének dúsgazdag zsidó főura volt. A zsidó vallás és a magas állami pozíció nem zárta ki egymást: Mendel hivatalos rangja „zsidóprefektus” volt, vagyis a zsidóság vezetőjének számított. Amikor Mátyás király Beatrixot nőül vette, a követségben Mendel is ott lovagolt 30 fős bandériuma élén, karddal az oldalán. Fel is háborodott ezen a bajor követ, hiszen náluk a zsidók nem ülhettek lóra, fegyverük sem lehetett – ez is bizonyítja, hogy Mátyás idejében Magyarország Európa egyik legfelvilágosultabb állama volt.
Előkelő úrhoz illően Mendel Jakab építkezett is, mégpedig a budai várhegy északkeleti részén, a mai Babits Mihály sétány, Piactér és Táncsics Mihály utca környezetében, ahová még Nagy Lajos idejében telepítették le a királyi város zsidó lakosait. A Mendel által kezdeményezett építkezések közül a legmonumentálisabb az a zsinagóga volt, amelyről leírások ugyan fennmaradtak, ám a szakemberek sokáig azt gondolták, hogy lebonthatták a 18. századi vári átépítések során.
Az 1461-ben késő gótikus stílusban épített zsinagóga mellett állt Mendel palotája, amelyet a források szerint híd kötött össze a prefektusi hivatal helyiségeivel. A mai Táncsics Mihály utca 26-ban fennmaradt kisebb zsinagógát a török időkben a szíriai zsidó közösség használhatta. A nagyzsinagóga viszont az 1530-as években egy kisebb várostrom során megsérült, boltozatai beszakadtak. A mennyezetet a török időkben – megfelelő szakemberek hiányában vízszintes födémmel lehetett csak pótolni. 1686-ban, amikor az egyesített keresztény seregek Budát felszabadították a török uralom alól, az ostrom idején betörő katonák a zsinagógába bemenekülő zsidó lakókat lemészárolták, az épületet pedig felgyújtották. A kiürült zsidó negyedbe beköltöző keresztény lakosok ezután a bedőlt romokat, a megégett, leszakadt tetőszerkezetet a meggyilkoltak tetemeivel együtt több méternyi földdel betemették.
Két program a bemutatásra
Háromszáz éven keresztül a budai zsidók középkori építkezéseinek semmi nyoma nem volt egészen addig, amíg Zolnay László meg nem találta a gótikus stílusú pillérköteget, amelyről kiderült, hogy az a Mendel-féle nagyzsinagóga maradványa. Alaprajza 26-szor 11 méteres volt, fénykorában pedig kilenc méter belmagasságú boltozatrendszer fedte. A templom padlószintje kereken öt méterrel van mélyebben a jelenlegi Bástyasétányénál, így Zolnay szerint csak el kellett volna távolítani a több méteres betöltést és helyükre rakni a zsinagóga megmaradt kőemlékeit.
Az ásatás befejezésére és a bemutatásra azonban akkor pénzhiány miatt nem volt lehetőség. Scheiber professzor, amikor az Egyesült Államokba utazott, talált ugyan megfelelő támogatókat, ám az Állami Egyházügyi Hivatal közbeszólt, elutasította a pénzt, mondván, hogy az amerikaiaktól nem fogadunk el semmiféle adományt. Így nem lehetett mást tenni, visszatemették az épületmaradványokat.
Eltelt néhány évtized: Zolnay és Scheiber meghalt, mint ahogy szinte valamennyien mindazok közül, akik szerepet játszottak ennek az óriási tudományos, történeti és kegyeleti értéknek a feltárásában. Dr. Budai Aurél építészmérnök, műemléki tervező, Zolnayék akkori munkatársa azonban nem adta fel: számos előadáson és publikáción túl öt tervet is készített a bemutatásra. A lehetőségeket a megvitatta a Műemléki Tervtanács, és végül kétfajta megoldási javaslat alakult ki. A”minimális program” a zsinagóga terét a török-kori állapotnak megfelelően vízszintes födémmel zárná le és egy lépcsős lejáratot alakítanának ki a sétány felől. Ez a régészeti, tervezési, kivitelezési munkákkal együtt tavalyi árakon számolva 200 millió forintba kerülne.
A másik alternatíva a „maximális program” sokkal nagyobb igényű. Mivel a zsinagóga világraszóló kulturális érték, itt lehetne elhelyezni a középkor idején Európában élt askenázi zsidóság múzeumát a kiállító helyiségekben, a zsinagógán kívül előadóteremmel, irodákkal, raktárakkal, múzeum-bolttal, mosdóval – mintegy 1000 négyzetméteres alapterületen. Budai Aurél szerint ez óriásit lendítene a Várnegyed idegenforgalmi vonzerején. A zsinagógatér eredeti, gótikus boltozatának visszaállításával és a kapcsolódó barokk kori épületrészek átalakításával a munkálatok összköltsége ebben az esetben sem haladná meg a 400 millió forintot.
Budai Aurél társaival együtt már 1992. óta próbál pénzügyi forrásokat szerezni az ismételt feltárásra és bemutatásra. Megértést, biztatást kap ugyan, pénz azonban továbbra sincs.
A "kis" zsinagóga a Táncsics utca túloldalán a műemlékem.hu adatbázisában
Fontosabb kulcsszavak
Kapcsolódó cikkek
Vizsgálják, miként lehetne feltárni és bemutatni a budavári középkori nagyzsinagóga maradványait – közölte Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke. A kutatás leglelkesebb szorgalmazója, Budai Aurél évtizedeken át küzdött a romok bemutatásáért, azonban már nyolc éve elhunyt.