Újra elvesztek Ybl ciszternái
Csak a véletlennek köszönhető, hogy egyáltalán rábukkantak a ciszternákra 2009 tavaszán a budai főgyűjtő csatorna kivitelezése során. A Budapesti Történeti Múzeum régészei az építkezésnél hivatalból folytattak régészeti megfigyelést, így már az első termek előkerülésénél sikerült dokumentálni a feltárást. A felfedezés a műemlékes szakembereket is meglepte, s mivel még korabeli tervrajz sem volt a birtokukban, elsőre a pontos működésüket is tisztázni kellett. A Várkert kioszk (ismertebb nevén az Ybl-kaszinó, újabban Ybl Vízház) eredetileg szivattyúháznak épült, impozáns tornya valójában a gőzszivattyú kéménye, a ciszterna pedig a hozzá tartozó víznyerő rendszer volt. A portálunknak 2009 áprilisában Magyar Károly így számolt be a felfedezett föld alatti terekről: "Összesen hat ciszterna helyezkedik el a kioszk épületétől északra, mellettük, a Duna felé, kicsit mélyebben pedig egy vízgyűjtő alagút húzódik, amelynek valamennyi teremmel kapcsolata van. A bolthajtású ciszternák három méretben épültek, van két nagy, melyek ötször három boltszakaszosak, vagyis tízszer tizenöt méter alapterületűek. A közepesek kétszer három boltszakaszosak, a kicsik pedig egyszer három boltszakasszal épültek. Jelenleg két és fél méter magasak, azonban a padlót másfél méteres kavicsréteg fedi, így a teljes belmagasságuk körülbelül négy méter lehet.”
Nyilvánvalóan kellett lennie még egy nagy gyűjtőmedencének is, a ciszternáktól délre, ennek pontos helyét azonban nem sikerült meghatározni. A ciszterna-rendszer a Várbazár és a Várkert kioszk építésével egy időben, 1874 és 1879 között készült. A Duna vizét a hermetikusan zárt, csak az alagúttal kapcsolatban lévő ciszternákban elhelyezett kavicsréteg segítségével tisztították meg, majd a kioszk épületéből vezetéken nyomták fel a királyi palotához, hogy a vár ivóvíz-szükségletét biztosítsák. Később, amikor a fővárosban kiépültek a közművek, a ciszternák elvesztették szerepüket, így legalább nyolcvan-száz éve ember sem nagyon járt bennük.
2009. május 9-én azonban minden korábbinál nagyobb volt a forgalom. Részben portálunk kezdeményezésére azon a szombat délutánon az érdeklődő laikusok sokasága jutott le a ciszternákba Janotti Judit műemlékfelügyelő és Bánszki László építésvezető kalauzolásával. A látogatókkal együtt lemászott a létrán az akkor még létező Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, Mezős Tamás is, aki kijelentette: “Mindenképpen meg kell őrizni az utókornak ezeket a ciszternákat, hiszen az 1870-es években Budapestet formáló zseniális mérnöki gondolkodás, egységre törekvés kordokumentumai”. Az elnök hozzátette, hogy a megőrzés legbiztosabb módja, ha funkciót találnak az objektumnak, így ezekben a termekben lehetne kialakítani azt a fogadóteret, ahonnan föld alatti megközelítési lehetőség nyílna a Várkert bazárhoz. A ciszternákhoz előbb természetesen lejáratot kellett volna építeni, s megnyitni azokat a rakpart irányából.
A tervből azonban semmi sem lett. Évekkel később azonban felújították a Várkert Bazárt, most pedig sorra került az Ybl Vízház (korábban kioszk) is. A tervek szerint egy kortárs kiállítóteret, kávéházat és bisztróéttermet is magába foglaló, mindenki számára nyitott kulturális és rendezvényközpontként nyílik meg idén ősszel. Az épületben már megkezdődtek a belső előkészítő munkálatok, a Pallas Athéné alapítványok vagyonát kezelő Optima Befektetési Zrt. közleménye szerint a felújítás kivitelezőjét 2017 első negyedévében választják ki. A beruházás összköltsége 600 millió forint.
Az ismét lezárt ciszternák felújítása, bemutatása, bekapcsolása a látogatóforgalomba információink szerint egyelőre nincs napirenden.
Fotóink 2009 tavaszán készültek!
Cikkünk a ciszternák előkerüléséről:
Előkerültek a Várkertnék Ybl ciszternái
A Várkert kioszk - Ybl Vízház a műemlékem.hu adatbázisában