Védettség, kivitel, restitúció
A kulturális örökség védelméről szóló törvény több hónapon át, széleskörű szakmai egyeztetés eredményeként előkészített módosításai – az egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló 2013. évi CCXVII. törvény alapján – 2014. január 12-én léptek hatályba. A módosítások alapvetően a korábbi szabályozást pontosítják, egészítik ki, valamint néhány ponton új szabályokat is megállapítanak. Ezek közül a legfontosabbakat a következőkben emeljük ki:
I. A védettséggel kapcsolatos rendelkezések
1.1) A közgyűjteményi tárgyak védettségének meghatározása
A módosítás az ex lege (törvény erejénél fogva) védett kulturális javak körének pontosabb meghatározását célozza azzal, hogy az ex lege védett kulturális javak körét a múzeumi, könyv- és levéltári, valamint kép- és hangarchívumban történt nyilvántartásba vételhez (és nem a korábbi szabályozásban szereplő őrzéshez) köti.
1.2) A külföldről behozott műtárgyak védési és kiviteli engedélyezési mentessége
A korábban bevezetett szabályok téves értelmezésének kizárása érdekében szükséges egyértelművé tenni a rendelkezést, és pontosítani a bizonyítási kötelezettség címzettjét: a mentesség csak azon kulturális javakra vonatkozik, melyek magyar kultúrtörténeti vonatkozással nem rendelkeznek, és a tulajdonos (birtokos) bizonyítani tudja, hogy 50 évnél nem régebben kerültek az ország területére.
1.3) A védettség megszüntetése külföldi múzeumi szerzeményezés esetén
A magyar kultúrpolitika, kulturális diplomácia érdekében szükséges az új védettség-megszüntetési okot bevezetni azért, hogy közérdekből, széles körű bemutatás, hozzáférés céljából külföldi intézmények kiemelkedő jelentőségű magyar alkotásokkal gyarapíthassák állandó gyűjteményüket. A magyar művészet, kultúra eredményeinek nemzetközi megismertetését segíti elő, ha a hatóság, az egyébként kiviteli tilalom alá eső, védett alkotások külföldi, állandó múzeumi bemutatása érdekében a védettséget megszüntetheti.
1.4 ) Új védettségi kategóriák bevezetése
A kulturális javakkal kapcsolatban – 2014. március 15-étől – két új kategóriát hoz létre a módosítás. A közgyűjtemények és a magántulajdonban lévő védetté nyilvánított kulturális javak mellett megjelenik a ’nemzeti érdekű nyilvános gyűjtemény’ és a ’közérdekű kulturális érték’ kategóriája, amelyeket a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ Műtárgyfelügyeleti Iroda vesz nyilvántartásba. Az új kategóriák bevezetését az elmúlt két évtizedekben végbement társadalmi és gazdasági változások teszik indokolttá: az állami (köz)gyűjtemények mellett jelentős számban jöttek létre és váltak a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé egyházi, magántulajdonú, alapítványi és egyéb formában (fenntartásban) működő jelentős gyűjtemények. Ezek számára sok esetben a két korábbi kategória nem biztosított megfelelő kereteket, így azok jogi értelemben (pl. egy pályázat elbírálásánál) nem jelenítették meg azt a kulturális értéket, amelyet a tulajdonos (fenntartó) a nyilvános bemutatás által a kutatás és a közönség számára biztosított. A másik oldalról az örökségvédelem, a kutatás számára is hasznos e gyűjtemények nyilvántartásba vétele, hiszen így adataik rendszerezetten, kereshető módon, központi helyen rendelkezésre állnak majd.
A ’nemzeti érdekű nyilvános gyűjtemény’ kategóriája elsősorban a nem állami fenntartású, nyilvánosan megtekinthető (múzeumszerű) gyűjtemények számára kerül bevezetésre: a múzeumok, közgyűjtemények számára megállapított szigorú (szakmai és költség vonzattal is járó) feltételeknél lényegesen kevesebb előírással (pl. saját formátumban elkészített leltár) ismeri el a – legalább az év 24 napján biztosított – nyilvános hozzáféréssel a kultúra és a közművelődés érdekében tett erőfeszítéseket.
A jogszabály a ’közérdekű kulturális érték’ fogalmának bevezetésével tudatosan kerüli a kulturális javak kifejezést, mivel adott esetben e körbe kerülhet olyan tárgy vagy tárgyegyüttes is, amelyek vagy amelyeknek egyes darabjai egyenként nem minősülnek a kulturális javak körébe tartozó tárgyaknak, ugyanakkor együttesként vagy önmagukban is hordozhatnak olyan jellemzőket, melyek alapján indokolt már a kulturális érték megnevezéssel illetni. E tárgyak esetében a saját leírás, illetve leltár mellett a nyilvános hozzáférést a tulajdonos által meghatározott módon (pl. múzeumszerű bemutatással vagy akár interneten keresztül is!) évente 12 napon kell biztosítani.
II. A műtárgykivitellel kapcsolatos rendelkezések
2.1) A kiviteli engedélyköteles műtárgyak körének szűkítése
A korábbi szabályozás szerint csak hatósági engedély birtokában vihetők ki az országból a legalább ötvenéves kulturális javak. Figyelemmel azonban az elmúlt évek gazdasági, társadalmi és kulturális változásaira, ma már nem indokolt ilyen széles körben általánosan előírni a kiviteli engedélyt, a módosítás az engedélyköteles javak körének szűkebb lehatárolását teremti meg azzal, hogy bizonyos kulturális javak esetén a törvény mellékletében meghatározottak szerint bevezeti a forgalmi érték feltételét is. Az így 15 kategóriába sorolt műtárgyak esetén az ott megadott kor és forgalmi érték együttes alkalmazásával állapítható meg, hogy az adott tárgy kiviteléhez szükséges-e engedély kérni vagy sem. (A forgalmi érték megállapítása a tulajdonos feladata, ebben műkereskedelmi számla, vagy értékbecslés adhat támpontot.) E szabályozás bevezetésével nemcsak életszerűbbé válik az engedélyezési rendszer, hanem a nemzetközi gyakorlathoz és az EU szabályozáshoz – annak kötelező alkalmazási körén túl is – is közelít a magyar szabályozás.
III. A műtárgyrestitúcióval és a bűnügyi együttműködéssel kapcsolatos rendelkezések
3.1) A restitúciós feladatok meghatározása
A Kormány 1993-ban létrehozta a II. világháború során és azt követően Magyarország területéről jogellenesen elvitt kulturális javak visszaszolgáltatásának elérése érdekében és az Oroszországgal ugyanebben a tárgyban 1992. november 11-én aláírt Megállapodás megvalósítása céljából a Kulturális Javak Visszaszolgáltatásának Bizottságát (a Kulturális Javak Visszaszolgáltatásának Bizottságáról szóló 1036/1993. (V. 19.) Korm. határozat). A Bizottság 2010-ben megszűnt. Erre tekintettel a Magyarország területén jogellenesen eltulajdonított, valamint a Magyarországról jogtalanul kivitt vagy ilyen módon behozott kulturális javak visszakövetelésével, illetőleg visszaadásával kapcsolatos teendőket egyetlen szervezet a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ Műtárgyfelügyeleti Iroda látja el. A módosítás ezt a helyzetet szabályozza.
3.2) A védett és eltűnt műtárgyak körözésének elrendelése
A módosítás megteremti a jogtalanul eltulajdonított vagy eltűnt, védetté nyilvánított kulturális javak köröztetésének a kulturális hatóság (Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ Műtárgyfelügyeleti Iroda) által történő elrendelését. A lopott vagy eltűnt tárgyak körén belül ugyanis különleges kezelés illeti meg a kulturális javak meghatározott, szűkebb körét: a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan jellegük okán védetté nyilvánított vagy védési eljárás alá vont, majd ellopott, vagy eltűnt kulturális tárgyakat. Ezek múltunk, kultúránk, önazonosságunk pótolhatatlan alkotásai és emlékei, ezért visszaszerzésüket a közérdek (a nagyközönség és a szakkutatás hozzáférésének biztosítása) is indokolja. Ezek esetében a lopást, eltűnést megelőzően szakszerűen felvett adatok és fényképek a keresést, a felbukkanás esetén történő azonosítást is lehetővé teszik. A bűnüldöző szervek körén kívül eső kulturális hatósági feladatokat is ellátó szerv e körözést elrendelő hatáskörének kialakítását az is indokolttá teszi, hogy nem egy esetben a lopásra, eltűnésre csak évek múltán derül csak fény. A büntetőeljárás lefolytatására ekkor azonban már nincs lehetőség, mivel a bűncselekmény időközben elévült.
3.3) A ’nemzeti kincsek’ körébe tartozó (és ilyenként visszakövetelhető) műtárgyak meghatározása
A művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek körének pontosabb meghatározását az indokolja, hogy a vonatkozó EU-s jogszabály (93/7/EGK tanácsi irányelv) és az azt átültető nemzeti jogszabály (2001. évi LXXX. törvény) is a visszaszolgáltatási eljárás feltételeként határozza meg az érintett tárgynak az e körbe – jogszabály vagy közigazgatási eljárás alapján – történt besorolását. Az eddigiekben ilyen jogszabályi meghatározás vagy államigazgatási eljárás keretében hozott hatósági határozat nem született, de a szakmai körökben egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy e körbe a törvény erejénél fogva védett múzeumi, könyvtári és levéltári gyűjtemények mellett a hatósági határozattal védetté nyilvánított kulturális javak kell, hogy tartozzanak.
3.4) A műtárgyak veszélyeztetésének és (meg)hamisításának tilalma
A korábbi rendelkezés a kulturális örökség elemeinek veszélyeztetése, megrongálása, megsemmisítése, meghamisítása, hamisítása tilalmát csupán a védett körbe tartozó tárgyak esetén tiltotta. A módosítás ezt a tilalmat kiterjeszti valamennyi „a kulturális örökség elemeinek” körébe tartozó tárgyra, megteremtve evvel további jogalapot a műkincshamisítás elleni hatékonyabb fellépéshez.
Melléklet: az együttesen alkalmazandó kor és forgalmi értékküszöbök