Világörökség: jönnek a dolgos hétköznapok
Fejérdy Tamás a 2010-es brazíliai ülés előtt portálunknak kijelentette: lehetetlen megjósolni, összesen hány helyszín kerül majd fel a listára az elkövetkező években, évtizedekben, de úgy vélte, hogy a távoli jövőben sem haladja majd meg a kétezret a világörökségek száma. Ugyanakkor hozzátette: az egyezmény negyvenedik évfordulójára készülve a bizottság igyekszik számvetést tartani, s visszatérni a Világörökség Egyezmény eredeti céljaihoz.
Kissé azonban a saját sikere csapdájába került a világörökségek ügye. Vannak szakemberek, akik attól tartanak, hogy turisztikai, marketing-szempontból túlságosan értékessé vált a világörökségi rang, s így egyre inkább „reklámja” egy-egy helyszínnek, amely a látogatók hada miatt éppen azokat az értékeit vesztheti el, amik miatt a listára felkerült. Ráadásul minél több helyszínt tartalmaz a lista, annál inkább „inflálódhat” maga a világörökségi rang. Ugyanakkor a bizottság egyetlen új jelentkezőt sem utasíthat el, ha megfelel a kritériumoknak. Bár kimondott szándék volt az elmúlt években, hogy kevésbé gyarapítsák az európai, észak-amerikai világörökségek számát (a terület felülreprezentált a többi kontinenshez képest), a brazíliai ülésen Világörökségi címet kapott Amszterdam csatornahálózata és a franciaországi Albi püspökváros is, hiszen mindkettő egyetemes érték, vagyis a feltételeknek megfelelt (tavaly még hat európai helyszínt vettek fel a listára).
Egyelőre nem tudni, milyen úton igyekszik majd a bizottság visszatérni az eredeti célokhoz, annyi azonban biztos, hogy a most Világörökségi rangra emelt Európán és Észak-Amerikán kívüli helyszínek jól szolgálják a területi arányosítást. Szintén biztosra vehető, hogy nem várható „nagyrevízió”, s az elmúlt években elfogadott helyszínek tömeges törlése. (Bár a bizottság tavaly, a sevillai ülésen megmutatta „oroszlánkörmeit” a drezdai helyszín törlésével.) Hasonlóképpen összeegyeztethetetlen a Világörökség Egyezmény filozófiájával egy éves limit meghatározása, vagy felvételi moratórium bevezetése, hiszen senkit sem utasíthatnak el adminisztratív indokokkal.
Amíg a Bizottság az Egyezmény negyvenedik évfordulójára, s így a számvetésre készül, Magyarország teendői is megsokasodnak az elkövetkező időszakban. Így 2011. február 1-jéig előrehaladási jelentést kell benyújtani a Tokaj Történelmi Borvidék Kultúrtáj és a Budapest, a Dunapartok látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út világörökségi helyszínekkel kapcsolatban. Az első esetben a tervezett szalmatüzelésű erőmű, a másodikban a helyszín védőövezetében végrehajtott bontások és oda nem illő fejlesztések adnak okot az aggodalomra. A magyar világörökségi helyszínek problémáira nyilván a Világörökségi Törvény lenne a legjobb megoldás, azonban az elmúlt hónapokban nem sikerült előrehaladni a jogszabály megalkotása felé vezető úton.
Szintén a jövő évben zárul le a Római Birodalom egykori határvonala, a limes magyarországi szakaszával kapcsolatos előkészítő munka. A tervek szerint 2012-ben nyújtják be a bizottságnak a jelölést a felvételre a közös világörökségi címhez.
Kapcsolódó cikkeink:
Világörökség: vissza a gyökerekhez!
Két magyar Világörökség: másfél év a megoldásra
Drezda már nem a Világörökség része
Hollókőn már túlélték a világörökségi címet
A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának honlapja