Tudomány? Játék? Hollywood?
Az első számítógépes virtuális rekonstrukció a kilencvenes évek elején született meg. Akkor még több hónapos munkára és az IBM aktív közreműködésére volt szükség ahhoz, hogy elkészülhessen a Cluny apátság úgynevezett harmadik templomának virtuális makettje, hiszen a vélhetően legnagyobb román stílusú egyházi épület jó részét a francia forradalom során, majd az azt követő években elbontották.
Ám ez csupán a CAD-technológia, vagyis a komputerrel segített tervezés hajnala volt. A virtuális rekonstrukció sokkal régebbi hagyományokra tekint vissza. A Cluny apátsági templomnál maradva: már a nagyrészt elpusztult épület egyik legjelentősebb huszadik századi kutatója, Kenneth J. Conant régész is készített a század derekán olyan fotómontázst, amelyen rekonstruálta a harmadik templom már nem látható részeit (napjainkban csak egy kereszthajó, a szentély egy része és egy nyugati torony látható a csaknem százkilencven méter hosszú harmadik templomból, a többi részét, így a főhajót és mellékhajókat is elbontották). A képzőművészetben pedig már a reneszánsz óta találhatunk olyan alkotásokat, amelyek részben a rekonstrukció, részben a pontos felmérés igényével készültek.
Erről is szó esett a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett Virtuális középkor – Virtuális rekonstrukciók a középkori épületek kutatásában és bemutatásában című konferencián. A rendezvényt szervező Visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója, Buzás Gergely a műemlékem.hu magazinnak elmondta: az utóbbi években Magyarországon is mind népszerűbb a virtuális rekonstrukció, ráadásul többcélú a felhasználása, ezért volt időszerű, hogy a – középkorral foglalkozó – szakemberek egymás eredményeit, a lehetőségeket megismerjék és a kétségeket is megosszák egymással.
Mivel az animációs lehetőségek egyre fejlődnek, kétségben sincs hiány. A konferencia egyik előadója, Vasáros Zsolt Hollywooddal vont párhuzamot, ahol a történelmi keretbe ágyazott játékfilmekben gyakran teremtenek látványvilág szempontjából hamis múltat. Példaként a többi között a Gladiátort hozta fel, amelyben Róma városa leginkább egy Albert Speer által tervezett ideális harmadik birodalmi városra hasonlított (azt leszámítva, hogy a háttérben néhány barokk kupola is felbukkant a tökéletes időzavar kedvéért). A filmnézőben így persze hamis kép alakul ki az ókori Rómáról. Kérdés persze, meddig kell tartania a történelmi hűségnek és mekkora szerepet kaphat a rendezői szabadság, hiszen a mai metropoliszokhoz szokott szemet nem biztos, hogy maradéktalanul lenyűgözné az ókor legnagyobb városának hiteles képe. Szintén kétségeket ébreszthet az épületet körülölelő környezet bemutatása a virtuális rekonstrukció esetén, hiszen ennek hitelességéhez további, például archeobotanikai vizsgálatok lennének szükségesek.
A virtuális rekonstrukció kutatásbeli szerepéről tartott előadást Szabó Zoltán a székesfehérvári bazilika kapcsán. Mint bemutatta, már a rajzot megelőző fázisban is nagy szerepet kap a számítástechnika, hiszen lehetőség nyílik a fehérvári – elpusztult – épülettel egykorú templomok arányainak összevetésére, így a virtuális rekonstrukciónak is keretet szab, meghatározza az analógiák segítségével annak arányrendszerét.
A virtuálisan újjáépített épületekkel a múzeumi kiállítóterekben is mind gyakrabban találkozhat a látogató. A stílus többféle: az erősen stilizált, elsősorban az épület tömegére koncentrálótól a fotó-, s újabban filmszerű megjelenítésig, ahol szinte lehetetlen a rajzot megkülönböztetni a valóságtól. A technikai alap szédítő sebességgel fejlődik, így már megjelentek – s nyilván rohamosan elterjednek majd – a 3D-s megoldások is. Lehet „játszani” az élességgel, a különböző optikai torzításokkal, s a fényviszonyokkal. Ez utóbbi akár egy-egy korosztály célirányos megnyerését is segítheti, hiszen például a számítógépes játékokat idéző látványvilág ismerős az iskolások számára és az érdeklődésüket is felkeltheti.
A virtualitással tehát mind a kutatás, mind a tervezés, mind a bemutatás terén egyre inkább számolni kell. Ma még legfeljebb a lehetőségek – egyre táguló – horizontját ismerjük. Egy biztos: az így létrejövő látvány csak az utolsó fázis, amit azonban – szemben az épített rekonstrukcióval – az új tudományos eredmények birtokában bármikor lehet módosítani. Ez azonban méginkább az alapos kutatásra kell, hogy sarkalljon, hiszen ezek a képi információk több emberhez jutnak el, mint egy szöveges leírás. A virtualitás magyarországi felhasználása azonban rendkívül fontos, elvégre középkori épületeink nagyobbik része a hagyományos valóságban már elveszett.
Kapcsolódó cikkeink:
3D-s mozival is feltámad Kisnána
Autók dübörögnek a kora gótikus templom felett
Virtuálisan éled újjá az Anjouk palotája
Óbuda: megelevenedett az eltűnt középkor
Életre keltett magyar reneszánsz