Sírkő mesél Róma békéjéről
„A tárlat a rómaiak 1. századi megjelenésétől a 3. század utolsó harmadáig mutatja be a térség történelmét és mindennapjait. Azért csak a 260-270-es évekig, mert az ekkor bekövetkező barbár támadások megváltoztatták a provincia életét, vagyis a 4. században már egy átalakult birodalomról beszélhetünk” - mondta el a műemlékem.hu-nak Boruzs Katalin római koros régész, aki Kováts Istvánnal – a múzeum munkatársával – megrendezte a kiállítást. Hozzátette: a bemutatott időszak, leszámítva a markomann háborúk korszakát a 2. század felében, az átlagemberek számára a béke, tolerancia kora volt, amit még a leletek is igazolnak.
A római birodalom az 1. század második felében terjeszkedett ki a mai Dunakanyar területére. Ezen a részen illírek és kelták éltek, s a hódítás vértelen volt, hiszen Róma (az augustusi szellemnek megfelelően) nem a területen élők leigázásából, hanem elsősorban a távolsági kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséből remélt és nyert hasznot. Arra azért persze ügyeltek, hogy a békétlenségnek még csak az ötlete sem merüljön fel: miután a Dunáig kitolták a Római Birodalom határát, a területen komoly katonai jelenlétet tartottak fenn, amelynek a táborok és őrtornyok a bizonyítékai. A területen élőkre azonban a római vallást és kultúrát nem kényszerítették rá – más kérdés, hogy idővel romanizálódott a lakosság.
A tolerancia egyik szinte szimbólumszerű leletének képe a kiállításban is látható, Szentendréről, a római kori Ulcisia Castráról származó sírkő, amelyen egy „vegyes” család szerepel. Marcus Attilius Rufus, veterán katona állíttatta a 2. század második felében Mira nevű feleségének. Míg a leszerelt légiós és a gyermekük klasszikus római öltözetet visel a domborművön, a feleségen kelta ruha van, ékesen bizonyítva, hogy a római kultúra nem erőszak révén honosodott meg a térségben és a két kultúra sokáig párhuzamosan élt egymás mellett.
„A kiállításon a Solvától, vagyis Esztergomtól Ulcisia Castráig igyekszünk érzékeltetni az ásatásokon előkerült leletekkel, tájékoztató szövegekkel, vetítéssel a térség hétköznapjait a kora római korban” - jelentette ki Boruzs Katalin. „Van olyan tárló is, amely a korszakban általános hamvasztásos temetések leletanyagát mutatja be. Érdekes volna természetesen a 4. század elejével elkezdődött időszak, a limes megerősítésének kora is, ezt azonban egy következő tárlaton mutatjuk majd be a reményeink szerint.”
„Bár Visegrádot elsősorban a középkora miatt ismeri a nagyközönség, nagyon fontos a római kor, már csak azért is, mert a középkor világa erre épült, például a középkori birodalmak Róma örökösének tekintették magukat, a középkori gondolkodásmód az antik gyökerek megismerése nélkül lehetetlen” - mondta Buzás Gergely, a Magyar Nemzeti Múzeum Visegrádi Mátyás Király Múzeumának igazgatója. „A középkor gyakran szó szerint is ráépült az ókorra: a múzeum egyik következő ásatásán a Sibrik-dombot tárjuk majd fel, ahol a korábbi, késő római erőd helyén épült ki az ispánsági központ a 11. században.”
Az alapvetően középkoros múzeum és a római kort kutatók közötti együttműködés valószínűleg tovább mélyül az elkövetkező hónapokban, hiszen késő ősszel Visegrád ad majd helyet a Fiatal Római Koros Régészek immár VI. konferenciájának.