Zalavár: a háborúkat túlélte, de a békét nem
„Az évről évre folytatott feltárásoknak hála, mind több adatot sikerül összegyűjteni Zalavár-Várszigetről, amely a 9. században meghatározó hatalmi központja volt a Kárpát-medencének” - mondta el a helyszínen a műemlékem.hu-nak Szőke Béla Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének főmunkatársa, ásatásvezető régész. Mivel a szakembereknek immár a harmadik generációja kutatja a területet (1948-ban kezdődtek az első feltárások Fehér Géza vezetésével, majd Cs. Sós Ágnes 1956-tól csaknem 40 éven át folytatott ásatásokat), így mind pontosabban rajzolódik ki a 9. századi hatalmi központ története.
„A 830-as években a morva fejedelemségben kegyvesztetté vált, s így menekülésre kényszerült Pribina kapcsolatai révén, hűbérbirtokként kapta meg a területet a Keleti-Frank állam uralkodójától, Német Lajostól, és itt építette ki az alsó-pannóniai térség hatalmi központját. Ezért sem lehet azt állítani, hogy ez egy szláv állam lett volna, és nem is tudjuk, hogy Pribina és kísérete milyen nyelven beszélt. Az elmúlt években előkerült temetkezések leletanyaga azonban azt bizonyítja, hogy sok helyről, messze földről érkeztek ide az emberek, vagyis ugyancsak multikulturális település lehetett Zalavár, akkori nevén Mosaburg” - állítja Szőke Béla Miklós.
Az egykori hatalmi központ 9. századi történetének legfontosabb forrása a Libellus de conversione Bagoariorum et Carantanorum című krónika, amelyet a salzburgi érsek állított össze a 870-es években. A terület ugyanis a salzburgi érsekség érdekszférájába tartozott, annyira, hogy püspöki székhellyé akarták emelni.
„A korábbi térítések bizonyítéka az a Kárpát-medencében egyedülálló fatemplom, amelynek a maradványait két éve találtuk meg, azonban vissza kellett temetnünk, mert nincs pénz a bemutatására” - teszi hozzá az ásatásvezető régész. „Keresztelő Szent János volt a védőszentje, baptisztériumként működött, külön kúttal a keresztelésekhez. Ám a püspökséghez ez kevés volt, azzal együtt is, hogy Pribina maga is építtetett egy Mária tiszteletére szentelt templomot odébb, a ma erdőséggel borított területen. A salzburgi érsek egy harmadik templom építését rendelte el 855 táján, finanszírozta is az építkezést, mesterembereket küldött hozzá. Ez, vagyis Hadrianus mártír zarándoktemploma volt a fejlődés igazi előmozdítója Mosaburgban.”
A zarándoktemplom alaprajza ma a várszigeti emlékhely leglátványosabb eleme. Nem a valódi falakat látjuk, azokat szinte az utolsó kőig elhordták, a 10 évvel ezelőtti bemutatáskor a feltárt alapokat töltötték fel ismét. A bazilika háromhajós volt, a főhajóban a mártír sírjával, amelyet két oldalról lehetett a föld alá mélyített folyosón megközelíteni. A templomhoz kolostor is csatlakozott.
Azt nem tudjuk, milyen cselekedete segítette hozzá Hadrianust a mártíromsághoz, erről írott adat nem maradt fent. Lehetséges, hogy egyike volt a római katakombákból „importált” emberi maradványoknak, amelyek Európa sok templomába eljutottak. Az egykori ókeresztényeknek az eredeti temetkezési helyükön legfeljebb a nevüket olvashatták el, a cselekedeteiket homály fedte. Így a pápa rövidesen meg is tiltotta a mumifikálódott holttestek elszállítását.
„Akármit is tett Hadrianus még az életében, a halála után Mosaburgnak jót tett a tisztelete. Sok zarándok érkezhetett, akik gyógyulásukat, életük jobbra fordulását remélték tőle. A település pedig berendezkedett a vendégfogadásra” - mondja Szőke Béla Miklós.
A harmadik templomként épített bazilikával a település már megfelelt a feltételeknek, hogy püspöki székhely legyen. Azonban Pribina fia, Kocel uralkodása alatt ugyancsak nagy fordulat állt be Mosaburg történetében.
Metód puccsa
Szent Metódot öccsével, Szent Cirillel együtt a szláv írásbeliség megteremtőjeként ismerjük, azonban egészen tavalyig nem volt bizonyíték arra, hogy az életük során használták volna a glagolita írást, hiszen a legkorábbi írásos emlékek a 10-11. századból valók. A kutatók egy része még azt a feltevést is megkockáztatta, hogy a glagolita ábécé kitalálása csupán a szentek később írt életrajzában szerepelt.
„A tavalyi ásatási szezonban találtuk meg azt az edénytöredéket, amely minden kétséget kizáróan 9. századi rétegben feküdt. Ezen pedig a glagolita ábécé első felismerhető betűi olvashatók” - mondja a feltáró régész. „Ez bizonyítja, hogy a szentek életében már létezett ez az írás, ráadásul személyükhöz is köthető, hiszen Metód és Cirill Mosaburgban is élt.”
Metód ráadásul ugyancsak tevékenyen töltötte öccse Rómában bekövetkezett halála után a napjait: hamar szembekerült a mosaburgi zarándoktemplom vezetőjével (akit a salzburgi érsek püspöknek szánt), s a bajor egyházi férfiúnak mennie kellett. Kocel támogatta a későbbi szent önállósodási törekvéseit, s kijárta a pápánál, hogy Metódot Sirmium püspökévé és Pannónia érsekévé szentelje.
„A bajor egyház joggal érezte úgy, hogy több évtizedes térítő munkáját fúrták meg. Metódot elfogták, egy zsinaton elítélték, majd 870-ben börtönbe vetették. Az ítélet azonban illegitim volt, hiszen Metódot a pápa emelte tisztségébe. Így két és fél év után kénytelenek voltak szabadon engedi” - magyarázza Szőke Béla Miklós.
Mosaburg tehát a 9. század második felében a Kárpát-medence meghatározó településévé vált. A magyar honfoglalás ugyan véget vetett a virágzásnak, azonban a temetkezések (eddig több mint kétezret tártak fel a területen) azt bizonyítják, hogy Mosaburgot a 10. században is lakták, még ha jóval kevesebben és szegényebben is, mint a korábbi évtizedekben.
Dicső végvár dicstelen véggel
„A Pozsonyi Évkönyvek szerint 1019-ben templomot szenteltek fel Szent Adorján tiszteletére Zalaváron. Azonban nem a korábbi zarándoktemplomot építették újjá, hiszen az valószínűleg részben Fachwerk-technikával épült, így hamar elpusztult. Pribina Mária temploma lehetett az, amelyet birtokba vett és felújított az országban megjelenő bencés rend” - mondja Ritoók Ágnes, a Nemzeti Múzeum régésze. „Az Árpád-korból nagyon kevés emlék maradt, ezek egyike az a torony, amelynek egyik sarkát éppen most tárjuk fel a terület északi részén.”
Az azonban bizonyos, hogy a Karoling-kori épületek egy része még állt a 11. században (amelyek nem, azok köveit felhasználták az újbóli építkezéshez), s jó állapotban lehettek a sáncok is, hiszen Zalavár ispáni székhely lett. A bencések apátságot építettek, a szolgáló népek számára pedig templom épült, amelynek alapjain emelték fel a ma látható Szent István kápolnát. Az elkövetkező évszázadokban ismét virágzott tehát a település, azonban a 16. században a török veszély miatt a stratégiai helyzete miatt várrá erődítették az apátságot.
„A török nem tudta bevenni Zalavárt, pedig Kanizsa is elesett. 1652-ben ugyan egy áruló átvezette őket a mocsáron, azonban csak a kapuhoz vezető híd feléig jutottak el” - magyarázza a régész.
Hiába állt ellent a törököknek a zalavári vár, a 18. század legelején lerombolásra ítélték. Nemcsak a stratégiailag fontos pontjait, de az egész épületegyüttest felrobbantották 1702. augusztus 28-án. A környékbeliek ezután kőbányaként használták a romokat, a köveket beépítették a zalaapáti bencés rendházba is (egy visszakerült kőfaragvány ma a területen álló Kis-Balaton Házban látható).
„A 19. század elején még állhatott a romok egy része, ami felkeltette az ország vezetőinek érdeklődését is. Deák Ferenc és József nádor kérte, hogy ne hordják szét a köveket, azonban a rombolást nem tudták megállítani. A huszadik század közepén kapta a végső csapást a Vársziget, amikor az egykori Mária templom, majd később apátság és vár területéről nem csak a köveket, de még a homokot is kitermelték, így egy hatalmas gödör van jelenleg a település egykori központja helyén” - panaszolja Ritoók Ágnes.
Ugyan a középkori épületek (kivéve a zarándoktemplom rekonstrukcióját) már nem láthatók a területen, a Vársziget teljes feltárása még évtizedekig eltarthat. A szűkös anyagi források miatt évente csak néhány hétig áshatnak a régészek. A Zalavári Történelmi Emlékpark fejlődése viszont töretlen: több emlékmű után egy 86 millió forintos turisztikai fejlesztés keretében hamarosan elkészül a Makovecz Imre tervezte óriás kupola is, amely emléképületként a Zala megye településeit szimbolizáló életfának, illetve kiállításoknak ad majd helyet.
A zalavári romterület a műemlékem.hu adatbázisában
Fontosabb kulcsszavak
Kapcsolódó cikkek
A 10. században klímaváltozás sújtotta Közép-Európa egy részét. A csapadékosabbá váló időjárás meghatározta Zalavár sorsát is - adta hírül a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete Régészeti Hírügynöksége.