Pince

azonosító:

-3455

védettség:

Helyi védelem

eredeti kategória:

Agrár-ipari

megye:

Borsod-Abaúj-Zemplén

helység:

cím:

helyrajzi szám:

6271

rendelet:

24/2000

rövid leírás:

„A tokaj – hegyaljai szőlő- és borgazdaság körzet jellegadó és egyben legfontosabb gazdasági objektumai a pincék”. A riolittufába (a Tokaj-hegyen löszbe) vájt pincék – az ország más szőlővidékeitől eltérően – nem a szőlőskertekben épültek, hanem a borfalvak-, borvárosok belterületén. ... 18-19. századi kéziratos térképekről világosan leolvasható, hogy néhány csereháti település határában, általában a faluszél és szőlőskertek (domboldalak) találkozásánál kisebb-nagyobb pincesorok, pincefalvak jöttek létre. ... Szikszó északi peremén a Magyar-hegy lábánál már a 19. század közepén létezett az a pincesor, amely némileg bővülve és átformálva ma is látható. A szőlőterület nagyságához képest a pincék száma sok. De ha a parcellák számát vesszük alapul, akkor már nem érezhetünk aránytalanságot. Varga József lelkész 1891-ben nyilván nem az akkori, hanem a filoxérapusztítás előtti állapotokat rögzítette, amikor ezt írta: „A nyugat felé terjedő hegyek, úgyszintén a város felett lévő Aszaló felé húzódó halmok is mind szőlővel vannak beültetve. Nem volt olyan szegény zsellér a községben, akinek egy-két szőleje ne lett volna.” … A szikszói borospincék építésének időszaka a szőlő- és borkultúra virágkorának természetes következményeként a 16. század közepétől a 18. század végéig terjed. A leggyakoribb az úgynevezett lyukpince típus. A lyukpincék elé a 18-19 században a módosabb gazdák, földbirtokosok számos helyen szőlőfeldolgozó présházat emeltek.

Részlet Szikszó város örökségvédelmi hatástanulmányából (2011). Készítette Lautner Emőke építész-, vezető településtervező és Szarkáné Györe Mária településtervező munkatárs (okleves településmérnök).