azonosító:

11589

törzsszám:

11147

szélesség (lat):

N 47° 14,835'

hosszúság (lon):

E 16° 36,791'

védettség:

Műemléki védelem

jelleg:

Építmény

név jellemző:

Mai

eredeti kategória:

Lakóépület

eredeti főtípus:

kastély

jelenlegi kategória:

Lakóépület

jelenlegi főtípus:

kastély

megye:

Vas

helység:

cím:

helyrajzi szám:

1533/4 (környezet: 1538, 1540/6)

település KSH kódja:

3009

földhivatal:

Szombathely Körzeti Földhivatal

állapot:

Pusztuló

rövid leírás:

Az Árpád-kori eredetű Kámon település központi részén, a Gyöngyös patak keleti partján álló, XVI/XVII. és a XIX. század között kiépült kastély ma kertvárosi környezetben áll. A kastély kétszintes, tömegét két, egymáshoz képest kissé elcsúsztatott helyzetű épülettömb alkotja. A déli épülettömb egy, az északi pedig két helyiségsort foglal magába. A két épülettömb különbségét az eltérő arányú és kialakítású tetőformák és az eltérő típusú koronapárkányok mellett az északi épülettömb szabályos téglalaptól kissé eltérő alaprajza, illetve boltozott földszinti terei is hangsúlyozzák. Jelen ismeretek szerint ez utóbbi tömb tekinthető az épület korai magjának. Téglaboltozatos tereiben számos helyen összefüggő tört kő falszakaszok láthatóak, keleti homlokzatát pedig kváderezést imitáló (okker alapon fekete), korai, feltehetően XVII. századi festés díszíti. A kastélytól északra egykor a XVIII-XIX. században felépült gazdasági épületek álltak, keletről és délnyugatról a Gyöngyös patakig húzódó kert, illetve XIX. századi ábrázolásokról ismert angolpark övezte.

külső leírás:

Helyszín
Szombathely északnyugati részén gondozott kertvárosi környezetben, a hajdani Kámony falu magjától délre, a Gyöngyös patak keleti oldalán áll a kicsiny, kétszintes kastélyépület. Jóllehet az épület területét határoló utcák (Szófia és Maros u.) mind a belváros felől, mind a Kőszeg és a nyugati országhatár felé vezető főútvonalakról is könnyen megközelíthetők, azokról a kastély és parkjának csekély maradványai az utóbbi évtizedekben felépült 3-4 szintes, tetőteres társasházak szorításában szinte teljesen észrevehetetlenek. Az épülethez és a hozzá tartozó lezárt telekhez észak felől, a Szófia u. 20/A és 18. számú házak között nyitott keskeny, rövid földút vezet.
Külső
Az épület tömegét két, egymáshoz képest elcsúsztatott helyzetű, nyújtott téglalap alaprajzú épülettömb alkotja (továbbiakban északi és déli). Míg a déli épülettömb szabályos formájú, az északi enyhe rombusz alaprajzot mutat. Az épület hosszabb oldalhomlokzatai északkelet (kelet) és délnyugat (nyugat) felé néznek, közülük a délnyugati, jelenleg is udvarra eső rész képviseli a főhomlokzatot, itt, a déli épülettömb északi végén található az épület főbejárata. A kastély kétszintes, az északi tömb keleti vége alatt három helyiségből álló pinceszinttel. Az épület két tömbjét három, párhuzamos gerincű, de eltérő magasságú kontyolt végű nyeregtető fedi. Közülük az északi tömb négy-négy helyiséget magába foglaló déli része feletti hangsúlyosan kiemelkedik, a meredek vonalú tetőt mindkét rövidebb oldalon felnyúló oromfal határolja. Az épülettömb északi felén a déli épülettömböt fedővel megegyező magasságú, lapos, szétterülő formájú nyeregtető látható. A tetőket - kisebb-nagyobb hiátussal - hagyományos, vágott végű cserép borítja. Az épület külső homlokzatai okker színűre voltak kifestve, azonban a kifestés több helyütt (északi oldalhomlokzat, északi épülettömb keleti homlokzatának földszinti zónája…) összefüggő felületeken kopott illetve sérült, ott a szürkés vakolt felületek, illetve a nyers téglafalazat tűnik elő.
Főhomlokzat
A nyugati homlokzatot hat axis tagolja, amelyekhez észak felől a hátrébb ülő északi épülettömb homlokzattagolása (emeleti rész közepén egy ablak) révén további egy járul. Az épület homlokzatait csak az ablak és ajtónyílások bontják meg, minden egyéb faltagoló elemet nélkülöztek. A falkoronát hangsúlyos zárópárkány emeli ki, amely a két épülettömbön eltérő profilt mutat. A déli épülettömb esetében azt pálcaszerű nyaktag és a fölé kinyúló meredek homorlat alkotja, a párkányt a déli épülettömb homlokzatain körülvezették, az északi kivételével, ahol csak a homlokzat 2/3 szélességében nyúlik hátra.
A nyugati homlokzat dél felé eső öt axisában az emeleti és földszinti nyílások egymásnak megfelelő kiosztásúak, az ablakok kisméretűek, négyzetes alakúak és azonos nagyságúak. A földszinti részt takaró burjánzó gazban néhol még látható a földszinti ablakok könyöklője alatt vezetett keskeny kiülésű vakolatlábazat. A földszint délről ötödik axisát az épület főbejárata foglalja el, a déli szélső axisban pedig kisebb egyenes áthidalású ajtó tűnik fel. Az ajtó körül - a déli oldalán a sarokig - a vakolat le van verve, a téglafalat részben friss vakolat borítja. Az ajtó déli, külső oldalán frissen ásott gödör, itt részben az épület alapozása is látható. A nyílászárók hiányoznak, néhol még megvannak a fa nyíláskeretek. Több helyütt a nyílások körül a vakolat le van verve, látható a téglafal, s néhol maga a falszövetet is rongálódott. A főbejárat feletti ablak falát a könyöklő alatt megbontották. A főbejárat körül is hiányzik a vakolat, se nyíláskeret, se nyílászáró nincs. Szárkövein a téglafelület látható, a déli külső oldalán lépcsős falccal. A kapunyílást utólag beépített egyenes áthidaló zárja le, de lecsupaszított falszöveten az északi szárkő feletti indításból és a belső oldalon jól látható, hogy a kapu egykor szegmensíves volt. A kapunyílástól északra a két szint közötti sávban a lépcsőfordulót megvilágító ablak található, kivételesen kerete és hatosztású, üvegezett táblái is megvannak. A kapunyílástól délre a "XVIII. századi" kastély műemlék jellegű épület voltáról tájékoztatató kőtábla látható.
Keleti (északkeleti) homlokzat
Északi épülettömb
Az északi épülettömb keleti homlokzatát gazdag profilú, homorlatokkal-pálcákkal tagolt párkány koronázza, amely rövid szakaszon átfordul az északi oldalhomlokzatra. Felülete vakolt, de a déli sarkon, ahol a puszta falszövet tűnik elő, jól látható, hogy a párkány magját lépcsőzetesen rakott téglák (részben idomtéglák) alkotják, profilformáját a vakolással alakították ki. A homlokzat északi felét az emeleti részen három ablak tagolja. A két szélső kisebb, négyzetes alakú, kétszárnyú, hattáblás ablak. A harmadik széles fekvő téglalap alakú, fa nyíláskerete négyosztatú. A két szélső ablak alatt és a déli oldal földszinti részén téglával elfalazott egyenes áthidalású nyílások, a nagy ablak alatt pedig piciny, keskeny résnyílás látható. Az északi épülettömb keleti homlokzatának vonalában a nagy ablaktól északra enyhe tompaszögű törés látható (az ismert alaprajzi felvételek szerint ez a faltörés csak a külső oldalon jut érvényre). A homlokzat dél felé eső oldalának kétharmadát a vakolatba karcolt és feketével színezett, kváderezett faltagolókat imitáló festés díszíti. Festéssel díszített falsáv fut koronapárkány alatt, és a bekarcolt vonalak tanúsága szerint a homlokzat teljes szélességében a két szint határán a képzeletbeli övpárkányt is ilyen hangsúlyozta. Festett, a két szintet átfogó lizénák tűnnek fel a nagy ablaktól jobbra és a homlokzat déli szélén, az utóbbi saroklizéna. A homlokzatot keretbe foglaló architektonikus kifestés állapota az emeleti részen jobb, a földszinti részen a kifestés felső rétegei eltűntek, a déli oldalon pedig maga a vakolat pereg.
Déli épülettömb
A déli épülettömb keleti homlokzatából, az észak felé eső oldalon karcsú négyzetes alaprajzú tornyocska lép elő. Magassága megegyezik az épülettömbével s a homorú kiülésű, pálcatagos koronapárkány is körbefutja. Emeletét piciny ablak tagolja, s a földszinti részén egy további nyílik észak felé. A "tornyocska" két oldalán, a földszinten és az emeleten is egy-egy ablaknyílás látható, kiosztásuk aszimmetrikus.
Déli (délnyugati) és északi (északkeleti) homlokzat
Az északi épülettömb déli homlokzatát a földszinten és az emeleten két-két egymásnak megfelelő kiosztású ablak tagolja, a nyíláskeretek itt is hiányoznak, az ablakok körül a vakolat rongált, a téglafal néhol sérült. A padlásteret záró oromfalon keskeny téglalap alakú, szegmensíves lezárású ablaknyílás látható, amelyet egy-egy kisebb körablak fog közre. A homlokzat nyugati felén az ablakok könyöklője alatt a lábazati zónában falrézsű mutatkozik. Az épülettömb északi homlokzatán csak a földszintet tagolja két nyílás: a keleti szegmensíves lezárású nyíláskeret nélküli, bedeszkázott pinceajtó, a nyugati kisebb, megbontott keretű pinceablak. A déli épülettömb északi homlokzata - az emelet kelet felé eső részén nyitott ablaktól és a fal 2/3 szélességét koronázó párkánytól eltekintve - tagolatlan. A déli épülettömb déli homlokzatát az emeleten kettő, a földszinten egy nyugat felé eső ablak töri át.

állapot leírása:

Külső
Az épület vakolata rossz állapotban van. Számos helyien, nagy összefüggő felületeken a felső okker festésréteg lemállott, s főként a sarokrészeken a pusztulás olyan mértékű, hogy előtűnnek a fal téglafelületei, ezeken a helyeken a koronapárkányok vakolatprofilja is sérült. A keleti homlokzaton az épület művészettörténeti értékei közé sorolandó, valószínűleg korai kváderes kifestésnek közvetlenül az eresz alá eső felületei jó állapotúak, az alsóbb zónákban a legfelső rétegek kopása megindult, és a délkeleti falsarkon pedig az alsóbb szinten a vakolat lehullott, feljebb a felső réteg repedezik, részben mállik, és válik el a falfelülettől. Az épület ajtó és ablaknyílásait gyakran a környező falszöveteket se kímélve kibontották, elhordták. Ép, üvegezett ablakokkal már csak az északi épülettömb keleti homlokzatának emeletén találkozunk.
A kastély déli keleti és nyugati homlokzatai előtt azonosíthatók az egykori kastélyparkhoz utalható fák, de az épület közvetlen és távolabbi környezete is igen gazos, szemetes és elhanyagolt.
A padlástérben az oromfalak, ácsszerkezetek állapota jó, viszont a koszorúgerendákat már egy korábbi időszakban három, haránt irányú vassal erősítették meg; a gerendák között a mennyezeten több helyütt kisebb lyukak láthatók, úgyszintén kisebb hiányok mutatkoznak a tetőfedésben is. A környéken élők elmondása szerint a vihar idején a tetőcserepek potyognak. A keleti homlokzaton az ereszcsatorna részben el is vált a tetőszerkezettől, a nyugati oldalon pedig valószínűleg több helyen lyukas.
Belső
A belsőben a vakolatot az elmúlt télen a F2-3 helyiségek kivételével, mindenütt leverték. Az E1. és E9. helyiségeknél a mennyezet vakolata még megvan, de a felső festésréteg ezeknél is pereg. A helyiségek többségében az eredeti padlót felszedték, a földszinten drasztikus szintsüllyesztések is történtek a vakolatleveréssel párhuzamosan. Az E4. és E5. helyiségekben a jelek szerint két vékony, az elmúlt évtizedekben húzott válaszfalakat bontottak el, ezek műemléki értéket nem képviseltek. A földszinten az F1., F4-5-6. és az emeleten az E9. helyiségek falai nedvesek, vizesednek. Az F4. boltozatán nagyobb lyuk van, az emeleti helyiségek mennyezetén sok kisebb látható, ezeken kívül jelentékenyebb repedés található az F4. és F5., valamint az E8 és E9 helyiségek közötti ajtók szemöldöke felett; a padlótól a mennyezetig húzódó repedés van az E3 északi falában.