azonosító:

11612

törzsszám:

11103

szélesség (lat):

N 47° 36,596'

hosszúság (lon):

E 20° 45,915'

védettség:

Műemléki védelem

jelleg:

Építmény

név jellemző:

Mai

eredeti kategória:

TEMETŐ

eredeti főtípus:

temetkezési emlék

megye:

Jász-Nagykun-Szolnok

helység:

cím:

helyrajzi szám:

3937 (környezet: 3942/1)

település KSH kódja:

29726

földhivatal:

Tiszafüred Körzeti Földhivatal

állapot:

Kielégítő

rövid leírás:

A település egykor jelentős létszámú és társadalmi szerepű zsidóságának egyetlen megmaradt örökségi eleme, emlékhelye. Korai, a 18. század végén, a 19. század első felében készült sírkövei a Bükkalja (Szomolya) kőfaragó-tevékenységének fontos tanúi. A hitközség két neves rabbijának sírháza fontos zarándokhely. A temetőben került felállításra az eredeti építészeti formájából évtizedekkel ezelőtt teljesen kiforgatott zsinagóga egykori oromdísze a két mózesi kőtáblával.

külső leírás:

- Ravatalozó (vakolt homlokzatú, oromzatos, nyeregtetős, a főhomlokzata sarkain vakolatpilaszteres épület, oromzatában 1898-as építésére vonatkozó héber feliratot hordozó, szürke kőtáblával)
- Az eredeti építészeti formájából évtizedekkel ezelőtt teljesen kiforgatott tiszafüredi zsinagógának a temetőben felállított egykori oromdísze a két mózesi kőtáblával
- A hitközség két neves rabbijának sírházai (Nathan Jungreisz, (+1889) háromszög-oromzatos, hátul kontyolt nyeregtetejű, egyszerű vakolatlizénákkal tagolt homlokzatú, klasszicizáló jellegű sírháza; Szófer Mór, (+1917) lapos tetejű, vakolatlan téglafalú, lizénákkal tagolt homlokzatú, egyszerűbb kialakítású sírháza)
- Mintegy 320 sírkő és síremlék az 1770-es évektől az 1960-as évekig. A síremlékek között több olyan sztélé-típus fordul elő, amelyik helyi jellegzetességeket mutat, az ország más tájain nem fordul elő. A temetőben 1772/73-as halálozási évszámú, barokk stílusú sírkő is található. A temető összes síremlékének mintegy harmada a Bükkalja vöröses vagy barnás dacittufájából készült. Valamivel kisebb számú, ugyancsak hagyományos formakincsű sírkő anyaga a Gerecse-hegységből származó vörös mészkő, ennek használata a 19. század középső harmadában kezdődött. A fehér és szürke márvány, valamint a fekete gránit a 19. század második felétől kapott hangsúlyt. Találhatók továbbá az ország távolabbi területeiről, illetve külföldről behozott kőanyagok is, melyeket nagyobb kőfaragóműhelyekben munkáltak meg. A két világháború közötti időszakban jelent meg a síremlékek között a műkő, de aránya nem jelentős.
- A korábbihoz hasonló formában újjáépített kerítésbe visszahelyezett vaskapu.

állapot leírása:

Az állandó karbantartásnak köszönhetően a sírköveket egyedül az időjárási behatások veszélyeztetik, ez különösen a dacittufából faragott, legrégebbi emlékek esetében jelenthet hosszú távon problémát - hasonlóan Északnyugat-Magyarország minden vulkáni tufából faragott kőemlékéhez.