azonosító:

11682

törzsszám:

11171

szélesség (lat):

N 47° 13,871'

hosszúság (lon):

E 16° 37,240'

védettség:

Műemléki védelem

jelleg:

Építmény

név jellemző:

Mai

eredeti kategória:

Középület

eredeti főtípus:

pénzintézet

eredeti típus:

bank

jelenlegi kategória:

Középület

jelenlegi főtípus:

pénzintézet

jelenlegi típus:

bank

megye:

Vas

helység:

cím:

Széchenyi István utca 1. Fő tér 12.

helyrajzi szám:

6264, 6260/1, 6260/2 (környezet: 6163/1, 6157, 6159, 6162/3, 6241, 6261/1, 6261/2, 6259/10, 6259/9, 6162/4, 6266/2, 6266/3, 6272/1)

település KSH kódja:

3009

földhivatal:

Szombathely Körzeti Földhivatal

állapot:

Kielégítő

rövid leírás:

A Fő tér és Széchenyi utca sarkán álló szecessziós épületet Mocsányi Károly és Stadler Dezső építészek tervezték 1912-ben a Szombathelyi Takarékpénztár megbízásából. Az épület négyszintes, Fő tér felé eső földszinti részén mezzanin húzódik. Az épület fő tömege L-alaprajzú, a Ny-i részén található kisebb belsőudvart K, Ny és D felől földszintes szárnyak ölelik körül. Az épület Fő téri homlokzata tíz, a Széchenyi utcai tizenhét tengelyes. Az épület sarokrészét átlósan ülő, hengeres alaprajzú kétszintes, kupolával fedett torony bővíti. A Fő téri homlokzat háromtengelyes, háromszintes - szobordíszes óriáspilaszterpár által határolt s kupolával kitüntetett - rizalitját ívelt vonalú apró, négyzetes kerámiabetétek sorával díszített felületű, óraművet és szamárhátíves ablakcsoportot befoglaló oromzat zárja.
A földszintet négyzetes alaprajzú, keleti oldalán mezzaninos tagolású, három oszlop által osztott, falpilléres tagolású helyiség foglalja el, melyet színes, ornamentális tükörboltozat-formájú üvegtető világít be.

külső leírás:

Fő téri (keleti) homlokzat:
Az épületnek mind a Fő téri, mind a Széchenyi István utcai homlokzata hangsúlyos és önálló - azonos elemekből építkező, de eltérő tömegalakítású és kompozíciójú - főhomlokzat-architektúra, melyek között az átmenetet a hengeres testű, kupolával koronázott saroktorony teremti meg. Az aszimmetrikusnak tűnő, északi végén saroktoronnyal kiegészülő tíztengelyes térre néző homlokzat két, alá- és fölérendelt egység, a tulajdonképpeni főhomlokzat és toronytest mellé iktatott "kiegészítő" tengely kombinációja. A faltagolásának ritmusa és tetőformája révén elkülönülő kilenctengelyes, rizalitos "főhomlokzat" egysége és a toronytest közé ékelődő a felső szinteken kissé hátralépő s a Széchenyi utcai szárnyról átforduló nyeregtetővel fedett tengely megfelelője az utcai homlokzaton is megjelenik. A földszinti részt teljes egészében fémszerkezetű és üvegezett kirakatsor foglalja el. A belsőben félemeletet rejtő, két zónára osztott és felülvilágítós, négyzetes mezőkkel tagolt, hangsúlyos kiülésű párkánnyal lezárt kirakatsor szakaszolása a felső szintek kiosztásának ritmusától független (3+4+1/3), ezen formájában nem képezte az eredeti terv részét. A türkizzöldre festett keretű kirakatsor - beleértve a toronytest alatti rézsűs sarkot is - végigvonul a Széchenyi utcai homlokzaton is, a köztes falfelületek csiszolt, világosszürke mészkőlapokkal vannak burkolva. A kirakatsor alatt egészen alacsony, sötétszürke burkolatú lábazati sáv húzódik. A Fő téri homlokzat alápincézett, a lábazati zónában hét fekvő téglalapforma pinceablak tűnik fel.
A főhomlokzat-szakasz tengelyében, a földszinti sáv magasságának megfelelő portál nyílik. A rézsűs bélletű portált a homlokoldalon sekély kiülésű pilaszterek keretezik, a pilaszterek törzsét utólagosan kivésték s vitrineket szereltek fel rájuk. Lapos tagokból fűzött párkányzónája golyvázott. A pilaszterekről ívelt oldalú, de egyenes lezárású a homloksík elé csak enyhén kilépő oromzat indul, a portál pedig félköríves lezárású. A lunettát vékony, faragott hullámdíszes, levélkonzol-soros (fa) áthidalón nyugvó kovácsoltvas rács tölti ki. A rács sugárirányban álló organikus alakítású küllőit az alsó részeken virágos-indás rátétek díszítik, a küllők végeit pedig egy-egy széttárt szárnyú méh foglalja el. A szecessziós lunetta-rács szintén türkizzöldre van mázolva. A főbejáratot áttetsző, önműködő ajtószárnyak takarják.
A rizalit kivételével a kirakatsáv felett további két szint ül. A háromtengelyes rizalitot két darab, három szintet átfogó óriáspilaszter keretezi. A fő téri homlokzat ezen uralkodó faltagoló elemei mozgalmas profilálásúak: homlokoldaluk homorú, sarkaikon szintén homorú élszedés és karcsú hengertagok tűnnek fel. A középrészből és az azt közrefogó hengertagokból barokkos kartust közrefogó növényi idomú fejezetrész bomlik ki. Az óriáspilaszterek lábazatát figurális domborműcsoportok alkotják. Mindkét oldalon mezítelen, illetve részint drapériákba tekert női, férfi és gyermekalakok sorakoznak. A kompozíciók tematikája kissé homályos. A bal oldalin látható búzakalászokból és az egyik férfi magvető gesztusából, illetve a jobb oldal zsákot cipelő és kalapácsot emelő férfijából ítélhetően azok a (földműves és ipari) munkával, betakarítással-termeléssel kapcsolatos tárgyúak. A mészkőből készült domborművek felülete erősen sérült, a figurák több helyütt mállanak. A pilaszterek felett egyszerű posztamensen álló, azonos kompozíciójú és formálású, a lábazaton találhatóknál nagyobb léptékű és önálló körplasztikaként elhelyezett szoborcsoportok láthatók. Mindkét oldalon egy-egy ruhátlanul ábrázolt babérkoszorút magasba emelő emberpár jelenik meg, s közöttük egy-egy óriási méhkaptár tűnik fel.
A Fő térre néző homlokzat első emeletén álló téglalap formájú ablakokat, a második emeleten a nyolcszög három oldalával záruló ablakokat alkalmaztak. Mindkét típus kétosztatú, felső részük további apró táblákra van osztva. A nyíláskeretek fából készültek, többségük eredeti, vagy az eredeti formát követi. A rizaliton alkalmazott ablakok mindenben megfelelnek az oldalszakaszokon láthatóknak, csupán a középtengely háromosztatú ablakai tűnnek ki szélességi méreteikkel. Mindhárom szakasz középtengelyében a második emeleti ablak elé konzolokkal alátámasztott, lekerekített sarkú, tömör falú erkély ül. Az erkélyek előoldalán fekvő téglalap alakú mezőbe kecses vonalvezetésű vakolatornamens van foglalva. A többi ablak alatt vakolatarchitektúrából képzett vakmellvédek láthatóak, a felsőbb szinten tábladíszes mezők, alant törpepilaszteres tagolásúak. Az oldalszakaszon és a rizalit ablakai között két szintet átfogó, az második emeleti ablakok válláig nyúló, sekély kiülésű pilaszterek sorakoznak. A pilaszterek önálló lábazattal nem rendelkeznek, viszont ezt helyettesítendő alsó zónájuk kannelúrázott. Felső részükön barokkos tárcsadísz tűnik fel, melyből kétfelől virág-, illetve rügymotívumokból kombinált füzér hull alá. A tárcsadísz a rizalit szélső keskenyebb pilasztereinél elmarad. A tizedik ablaktengelyt az előbbiekkel azonos részletképzésű, de keskenyebb törzsű ikerpilaszterpár fogja közre.
A felső ablakok és a falkorona között a vakolat sávozott. Itt az ablakok zárókővel ellátottak, ezek az oldalsó szakaszok esetében a fogsorral kísért falkoronáig nyúlnak. Felettük attika húzódik, amelyet a pilasztereknek megfelelően törpepillérek tagolnak s keskeny, álló téglalap alakú vaktáblák sűrű sora díszíti.
A rizalitot teljes szélességében átölelő magas vállú, s lendületesen ívelt (konkáv-konvex-konkáv) vonalú, középrészén "csipkézett" oromzat zárja, amelyet a tetőzetből kiemelkedő tamburon ülő hagymakupola koronáz. A középrizalit második szintjén az ablakok gyámjai felett - a szélső szakaszok falkoronájával egyező magasságban - vízszintes falsáv ül, melynek enyhén kiemelkedő ívelt oldalú középrészéről újabb, karcsú - az oromzat legfelső zónájáig nyúló - pilaszterpár indul. A pilaszterpár az orommezőt és az annak alját elfoglaló ablakcsoportot három szakaszra osztja. A szélső falszakaszok felületét függőleges sorokba rendezett gyöngyházszínű csillámló, mázas kerámia(?) betétek díszítik. Az ablakcsoport az épület falkoronájának magasságában húzódó falsávról indul, s öt (1+3+1) szakaszra oszlik. Noha a nyíláscsoport indítása az orommező vállrészének ívét követi, de összességében azzal ellentétes vonalvezetésű, szamárhátíves megjelenésével járul hozzá az oromzat-architektúra kimért s ugyanakkor lendületes formavilágához. Az ablakcsoport középrésze felett az oromzatkompozíció záróakkordjaként a poligonális lezárású falmezőbe foglalt óra jelenik meg.
Széchenyi utcai (északi) homlokzat:
A Széchenyi utcára néző háromszintes homlokzat tizenhét tengelyes, amelyhez keletről az épület sarkát átlósan bővítő kétszintes s háromaxisos torony járul. Az épület fő tömegének falkoronájával egyező magasságú torony faltagolása az oldalsó homlokzatszakaszoknak megfelelő, ugyanazok (csupán valamelyest keskenyebb) ablakformák és két szintet átfogó pilaszterek tűnnek fel rajta is. A torony melletti axis kissé hátralépő homloksíkjával, szakaszszélességével és kiosztásával itt is elkülönül a homlokzat nagyobb részétől, s szerepe is ugyanaz: a toronytesttel együtt átmenetet teremteni a két eltérő hangsúlyozású homlokzatarchitektúra között.
A hosszabban elnyúló utcai homlokzat faltagolása kiosztása egyöntetűbb. Az utcáról két azonos hangsúllyal rendelkező, lépcsőházakba vezető bejárat nyílik a tér felől számított ötödik, illetve tizennegyedik tengelyben. A bejáratok egyenes áthidalású, felülvilágítós kétszárnyú nyílások. A faajtók építkezés korabeli formákat idéznek, azokat két-két keskeny, poligonális lezárású nyílás tagol, melyeket geometrizáló ornamentikájú vasrács véd. A bejáratok egyben a két, az utcai homlokzat tömegét megmozgató háromtengelyes, zárterkélypáros-toronysisakos motívum tengelyét is kijelölik. A két szintet átfogó kitüntetett szakaszok két szélső tengelye poligonális, a nyolcszög három oldalával előugró "zárterkély", amelyek között mindkét szinten egy-egy enyhén ívelt előoldalú, csupán apró négyzetek sorával áttört falú (a felsőbb szinten konzolokon nyugvó) erkély feszül. Az erkélyajtókat az alsó szinten tükrös lizéna, felül a nyílás válláig nyúló kannelúrázott lizéna keretezi. E kitüntetett szakaszokat önállóan formált tetőrészek fedik, amelyeket a szélső poligonális elemeket koronázó törtvonalú toronysisakok, illetve a középrészen kisméretű, faszerkezetű oromzatos előtetők bővítenek. A "zárterkélyek" oldalfalait mindkét szinten álló, nyújtott nyolcszög formájú ablakocskák törik át. A Széchenyi utcai homlokzaton mindkét szinten ugyanazok az ablakformák és vonulnak végig, és ugyanazok a vakmellvéd kialakítások láthatók, mint a Fő téri részen. A harmadik szint ablakai feletti falfelületek és a poligonális kiülésű szakaszok vakolata kváderezést imitálóan sávozott, a falkorona alatt pedig fogsorban végződő, golyvázott párkánydísz fut. A két zárterkélyes csoport két szélén két-két tengely látható, a közrefogott szakaszban pedig 1-2-2-1 kiosztással sorakoznak az ablakok. A dupla axisok esetében az ablakok között a két szintet átfogó falsáv látható, a szakaszok széleit szimpla falpillér zárja le, az egyes tengelyek között pedig szélesebb, sekély kiülésű lizénapárral is tagolt falpillér látható. A falpillérek fejezet és lábazatrészeit a fő téri faltagolók esetében is használt motívumok ékesítik.
A külső homlokzatokat a felső szinteken kőporos vakolat borítja. A jelenlegi színezés két szín használata ellenére is eléggé monokróm. A fő felületeket enyhe kékeszöld árnyalattal átitatott szürke vakolat borítja, az ablakok vakmellvédjeit, az erkélykorlátokat, az ablakzáróköveket, a falkorona alatti fogsoros díszítősávot pedig világosszürke vakolat fedi. A Fő téri homlokzat szoborcsoportjai, az erkélyek ornamentális betétjei, illetve a pilaszterek fejezetdíszei porózus mész/homokkőfajtából készültek. Az épület tetőszerkezetének "magvát" L alakban megtörő, palaborítású nyeregtető alkotja, amelyet a térre néző részen a kilenctengelyes főhomlokzatot lezáró, kupolával koronázott manzárd-tető, a Széchenyi utcai homlokzaton pedig további kettő, megtörő vonalú toronysisakokkal kiegészített forma bővít. A Fő téri rész és az épület saroktornya feletti kupola fémlemezekkel van borítva.
Belső udvari homlokzatok:
A Széchenyi utcai homlokzat nyugatabbi portálján keresztül egy kisebb, három oldalán kétszintes épületszárnyakkal övezett, leaszfaltozott belső udvarra jutunk. Az udvart övező síkfödémes déli és nyugati szárny két-, a keleti háromtengelyes, a négyzetes alakú ablakok többosztatúak, az ablakok mentén függőleges falsávok és sekély faltükrök tagolják a felületet. A bejárattal szemközt egyenes áthidalású, vasráccsal lezárt végű átjáró nyílik a Belsikátor 2.-Fő tér 11. ház keskeny belsőudvarára. A belsőudvartól keletre eső részt a külső homlokzatok kirakatsorának megfelelő magasságú, leaszfaltozott tetejű épülettömb foglalja el. A Széchenyi utcai épületszárny nyugati vége L alakban befordul, s alápincézett, négyszintes (dél felé két, kelet felé háromtengelyes) épületrészként tűnik fel. A bejárati folyosóhoz ékelődő utcai része foglalja magába a II. lépcsőházat. A közlekedőteret a keleti szélső axisba komponált, felső harmadukban táblázott karcsú ablaknyílások világítják meg. A keleti szélen az alsó három szinten pedig, a nyugati szakaszok elé nyúló függőfolyosók bejárata nyílik. Ezeken kívül a II. lépcsőház második és harmadik szintjéről, további két, a Széchenyi utcai szárny déli homlokzatának teljes hosszában végigfutó függőfolyosó indul. A két szint nyíláskiosztása egymásnak megfelelő. Ez a homlokzatszakasz tizenegy tengelyes, két keleti tengelye háromszintes. A függőfolyosókról magánlakásokba, illetve az I. lépcsőházba vezető ajtók (4, és 3) nyílnak. A fa nyíláskeretek eredetiek, az ablakok felső harmada és az ajtók felülvilágító része táblázott. Az ajtók kétszárnyúak, két-két félnyolcszöggel lezárt üvegezett nyílás töri át őket, melyeket geometrikus jellegű, de kinyílt virágmotívumokkal díszített vasrács véd. Az első emeleti nyílások szemöldöke felett vakolatkeretes faltükör látható, a felső szinten pedig a nyílások záradékvonalának magasságában a külső falkorona alatti párkánysávra rímelő fogsoros díszítésű szakaszok húzódnak. A Fő téri szárny hátsó homlokzata háromszintes, az alsó két szint függőfolyosóit négyszakaszos modern fémvázas üvegfallal választották le. (Az első emelet déli axisa ki van hagyva.) A folyosók északi végében egykorú ajtókat tartottak meg, így valószínűsíthető, hogy a kétszintes üvegezett veranda az eredeti terv részét (is) képezte. Innen a Belsikátor felé egy L-alakú kétszintes, kétszakaszos félnyeregtetővel fedett szárny fordul be. A függőfolyosókat geometrizáló díszítésű fémkorlát övezi.

állapot leírása:

A Fő tér északi sarkán álló, monumentalitása miatt is szembeötlő épület külseje meglehetősen kopottas, megviselt benyomást kelt. Az épületnek mind az utcai, mind a belső udvarra néző homlokzatait szürkés tónusokkal színezett (finomszemcsés) kőporos vakolat borítja. A vakolat legfelső rétege több ponton pereg, vagy már le is vált. Az erősebben sérült részeken a vakolat alsó rétegei is mállásnak indultak. Így a Fő téri homlokzat óriáspilasztereinek fejezetrészén, az erkélyek mellvédfalán, a Fő téri rizalit oromfalán. Az óriáspilaszterek lábazati szoborcsoportjainak felülete kopott, a domborműveket függőleges és haránt irányú repedések egyaránt átszövik. A Széchenyi utcai részen a koronapárkány és az egyik vakmellvéd vakolatarchitektúrája kisebb foltokban leszakadt, ott a téglafal is előtűnik. A belső udvari homlokzatok esetében az állapotok súlyosabbak. A II. lépcsőház belső udvar felőli falának földszinti részén a vakolat egészében hiányzik. A függőfolyosók tartószerkezete szintén több ponton sérült, felújításra szorul. A kupolák fémborítása meg van újítva, a tetők palafedése azonban régi. Az ácsszerkezetek eredetiek és jó állapotban vannak, viszont a Széchenyi utcai tetőrészben (déli oldal) a tűzfal egy kisebb helyen életveszélyesen meg van bontva. A színes üvegtetőt kívülről egy további, erősebb üvegezésű fémvázas sátortető védi. A vízelvezetés látszólag megoldott, de a nyilvánosan is látogatható belső terekben több részen találkozni komolyabb beázásokkal. Így a nagy Fő téri földszinti helyiség északnyugati sarka elég csúnyán be szokott ázni, ennek oka valószínűleg a belső udvari leaszfaltozott síktető szigetelésében keresendő. Lépcsőház síkmennyezetéről a vakolat már egy nagyobb foltban lepottyant, itt már látható a nádalap. E lépcsőházfalai is vizesednek. A függőfolyosók kijáratai miatt is sokkal nyitottabb II. lépcsőházban a falak erősen mállanak, és a lépcsőház falfülkében ülő ablaknyílásainak fakeretei és falburkolata erősen kopott, sérült. Az épületen döntő többségében ma is az eredeti nyíláskeretek láthatók, a tulajdonosok gondosságától, anyagi lehetőségeitől függően felújítottak, festettek, de több elhanyagolt is található közöttük.