azonosító:

6171

törzsszám:

10193

szélesség (lat):

N 47° 48,001'

hosszúság (lon):

E 18° 44,047'

védettség:

Műemléki védelem

jelleg:

Építmény

név jellemző:

Régi

eredeti kategória:

Ipari műemlék

eredeti főtípus:

feldolgozó ipar

eredeti típus:

gépipari üzem

megye:

Komárom-Esztergom

helység:

cím:

helyrajzi szám:

16287, 16289

település KSH kódja:

25131

földhivatal:

Esztergom Körzeti Földhivatal

állapot:

Romos

rövid leírás:

Utcavonalon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, nyeregtetős épület (hrsz.: 16289), amelyhez zárt, kosáríves kapuval áttört kerítéssel kapcsolódik az egyemeletes, L alaprajzú üzemépület (hrsz.: 16290). Az É-i és Ny-i szárny egytraktusos-, a K-i háromtraktusos elrendezésű. Részben alatta találhatók a középkori Víziváros védműrendszeréhez tartozó Malom-bástya romjai (trsz.: 2374). Az erődítményt 1543-ban építtette Várdai Pál érsek a belsejében található középkori malom és a 15. századi vízemelő gép védelmére (Vitelli és Tornelli hadmérnökök?). A törökök kazamatával ellátott, félkör alaprajzú, előreugró tornyot építettek hozzá a 17. században. 1683-ban és 1706-ban erősen megrongálódott. 1730-ban érseki malom. 1763-ban a félkör alaprajzú torony Ny-i oldalán utat nyitottak rajta. 1822-ben Rudnay Sándor érsek ismét vízemelő berendezéssé alakíttatja. 1866-ban vas- és rézöntő gyárat alakíttatott ki benne az érsekség, emiatt jelentősen átalakították. Az első világháború előtt a Petz testvérek tulajdonába került s az 1920-1930-as években kibővítették. A gyár 1937-ig üzemelt. Fedélszékét 2002-ben elbontották.

külső leírás:

K-Ny-i irányban hosszan elnyúlik. Központi, négyszögű udvar köré szerveződő, kisebb, téglalap alaprajzú csarnokokkal bővített ipari műemlék, nagyrészt a 19. század közepéről. Az 1920-30-as években bővítették. A központi épületszárny egyemeletes, a csatlakozó részek földszintesek.

A két fő épületszárnyat középen egy magas téglafalban nyíló, kőlábazaton emelkedő, téglakeretes, kosáríves kapu választja el, amin keresztül az udvarba juthatunk. A fa kapuszárnyak átlós vas hevederekkel és levél alakú mustrákkal díszítettek. A fal tetején három árkádnyílás látható. Az épület többi nyílása egyenes záródású.
Baloldalt (Ny-ra) kétaxisos, egyemeletes szárny ugrik előre. A földszinten egy terméskő szemöldökű ablak és egy ajtó nyílik. A felettük lévő ablakok szegmensíves falfülkében helyezkednek el. Nyugati irányban egy hosszú, négy fakeretes, négyzet alakú nyílással és egy kőkeretes ajtóval tagolt kerítésfal húzódik.
A kapu jobb oldalán egy téglarácsos, egyenes záródású falmező látható. Keleti irányban téglalap alaprajzú, hattengelyes, földszintes szárny következik, mely lépcsőzetesen kiképzett oromzattal csatlakozik a középrészhez. Első négy tengelyét felfelé keskenyedő, kő támpillérek kísérik. Két utolsó tengelyének ablakai a többinél alacsonyabban helyezkednek el, alattuk, a lábazatban terméskőkeretes, félköríves záródású pinceablakok nyílnak. A kontyolt nyeregtető gerendázata be van roskadva.
A Duna felé a városfalon áll, homlokzata jellegtelen.
Az épülethez Nyugatról egy téglalap alaprajzú, öttengelyes, földszintes, nyeregtetős bővítmény csatlakozik, melynek szalagkeretes ablakai vannak. Lábazatában, a szélső tengelyekben fekvő téglalap alakú pinceablakok nyílnak. Nyugati oldalán téglakeretes, félköríves árkáddal záródik, amihez félnyeregtetős bővítmény csatlakozik, amiben egy egyenes záródású ajtó található.
A keleti oldalon földszintes szerelőcsarnokok helyezkednek el. Nyeregtetős és síkfedésű is található közöttük, vas tetőszerkezettel, illetve hullámlemez-fedéssel. Ezt a részt az utcafronton egy félkörívben végződő fal keretezi, melyre ráépültek a csarnokok. A falat kis, téglakeretezésű, félköríves fülkék tagolják, melyek téglából falazott lizénákkal elválasztott négy falszakaszban helyezkednek el. A falat egy egyenes záródású, vas kapu is tagolja.

állapot leírása:

Használaton kívül.