azonosító:

6470

törzsszám:

2467

szélesség (lat):

N 47° 38,928'

hosszúság (lon):

E 18° 19,138'

védettség:

Műemléki védelem

jelleg:

Építmény

név jellemző:

Mai

eredeti kategória:

Lakóépület

eredeti főtípus:

vár

jelenlegi kategória:

Középület

jelenlegi főtípus:

kulturális és szórakoztató épület

jelenlegi típus:

múzeum

megye:

Komárom-Esztergom

helység:

cím:

Váralja u. 1. Váralja utca 1-3.

helyrajzi szám:

1874/1, 1873, 1875, 1874/2

település KSH kódja:

20127

földhivatal:

Tata Körzeti Földhivatal

állapot:

Jó

rövid leírás:

Az Öreg-tó partján álló, szabályos alaprajzú vár. Az eredetileg négy saroktornyos, kétszintes árkádsorral keretezett központi udvaros belső várból csak a K-i torony és a háromszintes DK-i szárny áll. A torony falán láthatók a kétszintes várkápolna maradványai. A belső vár tóra néző homlokzatához a középkorban pillérekre támaszkodó terasz kapcsolódott. A maradványokat a 19. században jelentős mértékben átalakították. A belső várat vizesárokkal övezett, sarkain bástyákkal erősített külső vár veszi körbe. Jelenlegi kapuja a középkoritól kissé délebbre az ÉNy-i falon nyílik. A Lackfiak 14. századi vára 1397 után került királyi kézbe. A Zsigmond által átépíttetett várat 1426-ban elzálogosították Rozgonyi Istvánnak. Később újra királyi vár volt leszámítva az 1490-1494 közötti időszakot, amikor Corvin Jánosé. Mohács után a két király váltakozva birtokolta, végül Perényi Péterhez került. 1543-ban foglalta el a török. Végvárként majd a Rákóczi szabadságharc alatt sűrűn cserélt gazdát. A Rákóczi szabadságharc után Krapf Józsefé, akitől az Esterházy család vásárolta meg és birtokolta 1945-ig. Mai alakját az 1897-ben végzett nagyszabású átalakítás során nyerte el. A vár É-i oldalán 1965-1972 között feltárt Zsigmond-kori palota romjai 1972-1979 között helyreállítva.

külső leírás:

Az Öreg-tó partján árokrendszerrel és bástyás erődfalakkal övezett udvaron álló, neogót stílusban átalakított, középkori eredetű toronymaradványok által közrefogott kétemeletes épület.
A várárokból emelkedik ki - mintegy 8 m magasan - a trapéz alakú, sarkain bástyákkal megerősített várfal. A Ny-i és É-i bástyákat összekötő várfalban vörös mészkő keretelésű, kosáríves kapu nyílik, melyhez tégla-kő falazatú, négy kosáríves boltnyílású híd vezet.
A bástyák közül sorrendben a legrégebbi a Ny-i kerek bástya, É-i sarkában ágyúlőrés nyílik. A következő az ún. Ferrando-bástya ó-olasz rendszerű, ék alakú építmény, belső oldala mentén ágyúállásokkal. A harmadikként kiépült K-i Rosenberg-bástya falazatában ágyúlőrések állnak. Boltozott kazamatája jelenleg vendéglátóipari egységként üzemel. A legkésőbbi az ún. Kecske-bástya, nevét alakja miatt kapta.
A kapun áthaladva a bal oldali, szabálytalan alaprajzú, több periódusban épült melléképület mellett az Ószőnyből idekerült istenpillér áll. A négyszögletes alaprajzú, 280 cm magas oszlop négy oldalát tizenkét istenalak díszíti. Az épület K-i részén áll a középkori eredetű várkápolna, toronytalan homlokzata neogót, szentélye félköríves.
Az eredetileg négysaroktornyos, vizesárokkal övezett várnak mára csupán K-i tornya, az ahhoz É-ról kapcsolódó épületszárny, ill. a korábbi épületrészek alapfalai állnak.
A négyemeletes K-i torony az együttes legkorábbi része, azonban erre csupán az ÉNy-i homlokzatban megfigyelhető támpillér-csonkok, az egykori kápolna bordaindításai, valamint ma a szabálytalan kőanyagból készült falszövet emlékeztet.
A toronyhoz kapcsolódó kétemeletes épület öttengelyes ÉNy-i homlokzata eredetileg a négyszögletes udvar DK-i övezőfala volt. Földszintjén kosáríves árkádmélyedésekben ülő ablakok, első emeletén csúcsíves keretekbe foglalt négy háromosztatú és egy négyosztású ablak, a második emeleten pedig a szélek gótikus kialakítású nyílása közé fogott három téglány alaprajzú, kőkeretes nyílás tagolja a homlokzatot.
A DNy-i rövidebb homlokzat mai képe az 1815. évi romantikus átalakítás eredménye. Legjellegzetesebb része a külső lépcsőről is megközelíthető, nyeregtetős kilátó terasz a második emelet magasságában, melynek falában ezen az oldalon három csúcsíves nyílás nyílik. Ettől balra egy apszist idéző, csúcsíves nyílásokkal megvilágított zárterkély figyelhető meg.
A tóra néző DK-i homlokzat szélei rizalit-szerűen kiugranak, az általuk közrefogott középső rész két szintjét ívsoros övpárkány választja el egymástól.