Augusz-ház együttese
A 38. szám alatt zártsorú beépítéshez illeszkedő, téglalap alaprajzú, egyemeletes, nyeregtetős lakóház. Emeletén pilaszterekkel tagolt utcai homlokzatának földszintjén egyenes záródású, kőkeretes kocsibejárat, két oldalán egy-egy kőkeretes gyalogkapuval, valamint emléktábla Liszt Ferenc bronz domborműves portréjával (1931). A hármas bejárati rendszernek megfelelően a földszintet két dór oszlopsorral három hajóra osztott, lapos dongaboltozatú kocsiáthajtó és passzázs alkotja. A 19. század elején épült, 1841-től mintegy száz éven át kaszinó. Emeletének alaprajzi rendszerét a 20. század második felében átalakították.
A 40. szám alatt É-i oldalával zártsorú beépítéshez illeszkedő, téglalap alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős, beépített tetőterű sarokház. Földszintjén szegmensíves nyílások alkotta árkádsor. Épült az 1794-es tűzvész után, mint Elefánt fogadó. Későbbi tulajdonosa, báró Augusz Antal, Tolna megye alispánja gyakran látta vendégül benne Liszt Ferencet, aki 1846-os első látogatása után többször járt a városban. A 20. század második felében átalakították, földszintjén árkádsort nyitottak, az emelet alaprajzi rendszerét megváltoztatták, 1994-ben tetőterét beépítették. Az együttest 1983-1985 között és 1988-ban felújították.
A jobb szélen álló, 40. szám alatti sarokház egyemeletes, melynek főhomlokzata 6, oldalhomlokzata 4 tengelyes.
Két barokk üvegablak a siklósi várból származik. Hátsó homlokzata a Liszt Ferenc térre néz a fő- és oldalhomlokzatokéval egyező szalagkeretes, táblás mellvéddíszmű, egyenes záródású ablakokkal és kőkonzolokon nyugvó erkéllyel.
A földszintet vízszintes sávozás, az emeletet vakolatkváderezés díszíti. A földszinti szakasz faltömegét körben szegmentíves záródású árkádok törik át. Az erős kiülésű főpárkány fölé manzárdtető borul. A tetőteret beépítették.
A középső, klasszicista épület szintén egyemeletes. Főhomlokzatának és hátoldalának emeletét 4 egyenes záródású, 1 + 2 + 1 elrendezésű ablak tagolja, sima, plasztikus fejezettel és lábazattal ellátott falpillérek által övezve.
A földszintet 3 szegmensívvel záródó, oszlopos kocsiáthajtó alkotja a hátsó oldalon. Igen szépek a középső boltív lapos, tábladíszes, stukkóhevederei.
A főhomlokzat egyenes záródású, kőkeretes nyílásokkal tagolt, a középsőnél kerékvetőkkel. A bal sarokház jobb oldalon még egy emeletet és sokszögű, pártázatos tornyot, bal oldalán romantikus, lépcsőzött attikát és oromfalat kapott.
Hátsó homlokzatán kőkonzolos, erkéllyel.
Állapotjelentések
2009.06.24 07:01 QnJ állapot: 4 - pont: 2
Ezen a helyen állott a Fekete Elefánt fogadó, melyben többek között II. József király is több napig vendégeskedett 1789-ben.
Az épület legrégebbi része a jelenleg kékesszürkére festett déli szárny, amely az 1820-as években épült. Építtetője idősebb Augusz Antal volt, a későbbi báró apja.
A középső rész (jelenleg fehér) a Vármegyeháza klasszicista stílusát idézi, építési ideje is az 1830-as évekre tehető.
A legújabb északi szárny a Triest melletti Miramare kastély mintájára épült, 1870-ben készült el, építtetője báró Augusz Antal, tervezője és kivitelezője a svájci származású Stann Jakab volt.
1894-től itt működött a Szekszárdi Kaszinó (előtte a Bezerédj utcai Tormay házban volt), majd 1905-től az ország első közgazdasági és társadalomtudományi szakkönyvtára is.
1973-ban költözött az épület első emeletére a Liszt Ferenc Zeneiskola (a Széchenyi utca 5. alatti régi házból, amely eredetileg Leopold Károly tulajdona volt, tőle 1908-ban vette meg a Kereskedelmi Kaszinó, majd 1955-ben itt kezdte meg működését a zeneiskola Husek Rezső zongoraművész igazgatása alatt. A zeneiskola kiköltözése után nem sokkal lebontották a házat), a második emeleti toronyszobában pedig zeneműtár működött a Liszt Ferenc emlékkiállítással közös helyiségben. Később a zeneműtár a könyvtárba, a kiállítás a Megyeháza emeletén kialakított múzeumi szakaszba került, a toronyszobában pedig egy nagyobb és két kisebb zeneiskolai tantermet alakítottak ki.
Liszt Ferenc, a 19. század legnagyobb magyar zeneszerzője és zongoraművésze jó barátságban volt Augusz Antallal, akinek a vendégszeretetét négy alkalommal is élvezhette. Először 1846-ban, amikor a városháza felavatásán is részt vett. Ekkor vetette papírra a VIII. magyar rapszódia első megfogalmazását. 1865 szeptemberében egy hétig volt az Augusz ház vendége, miközben egy csónakázás is befért a programba a Csörge-tavon veje, Hans von Bülow társaságában. Feltehetően ekkor merült fel az Újvárosban építendő katolikus templom felszentelésére írandó férfikari mise terve, de a mű nem készült el az 1868-as időpontra, két évvel később a világpolitika szólt bele, míg végül 110 éves késéssel, 1978-ban került sor a mű szekszárdi bemutatójára. 1865 telén Augusz küldött két láda (50 üveg) szekszárdi vörösbort a Vatikánban tartózkodó zeneszerzőnek, aki az egyik ládát IX. Pius pápának ajándékozta. Augusz évekig megtartotta jó szokását, minek következtében a muzsikus egész Nyugat-Európában terjesztette a szekszárdi bor jó hírét. Franciaországból borászati szakkönyveket is küldött Augusznak.
1870-ben Liszt Ferenc bő három hónapot töltött itt, amikor az újonnan felépült északi szárnyban több neves muzsikussal együtt koncerteket adtak. Utolsó szekszárdi látogatása 1876-ban volt.
forrás: http://www.szeki.hu/turista/kalauz/magyar/tu000012.htm
