Megújulásunk támogatója:  

Andrássy-kastély parkja


Thomas Ender akvarellje (MTA Könyvtára)

Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 48° 44,825'
Hosszúság (lon):
E 21° 42,774'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Műemlékileg védett, vagy védendő terület, környezet
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 3
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
A falu déli szélén, a fő út keleti oldalán
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Bár a Molnár család által a 17. században felépített, majd Andrássy Manó gróf által a 19. században alaposan átépített és kibővített parnói kastély ma már nem áll, a körülötte elterülő és még ma is létező, értékes, angol stílusú kastélypark apropóján érdemes megemlékeznünk a helyről.

A parnói kastély története szorosan összefügg a betléri kastélyéval; mindkettőt gróf Andrássy Manó (1821-1891) építtette, közülük a parnóit korábban. A falu az itt elterülő uradalom központja volt. A kastély felépítésére az 1850-es évek második felében került sor, feltehetően korábbi – talán sarokbástyás – épület felhasználásával; tervezője egyelőre ismeretlen.

Andrássy Manó a parnói kastélyt átadta Géza fiának (1856-1938), nagy valószínűséggel abból az alkalomból, hogy az 1882-ben megházasodott. Ekkor a már több mint húszéves épületen átalakításokat végeztek, de a beavatkozás aligha lépte túl az eltelt idő és az új tulajdonos igényei miatt szükséges (belső) megújítás kereteit. A munkálatokat Fort Sándor építész irányította, aki ugyebben az időben Andrássy Manó számára az új nyári lakhelyül kijelölt betléri kastélyt is újjáépítette.

A pompás parnói kastély 1901. augusztus 9-én tűzvész pusztította. Az erősen megrongálódott, belsejében mesemmisült épületet előbb Jablonszky Ferenc (1865-1943 után) építészmérnök tervei szerint akarták újjáépíteni „a balmorali angol királyi kastély mintájára”, azonban erre nem került sor. Az ideiglenesen jelleggel helyrehozott épületet tovább használták. Nagyobb helyreállítása 1909-1913-ban történt meg Möller István vezetésével. A hely híres volt az egykor itt rendezett falkavadászatokról. A kastély ma már nem áll.

Az épület a maga korának egyik legjelentősebb és legegyénibb karakterű kastélya volt. Hosszan elnyúló, szabálytalan L formájú alapkonfigurációja, változatos tömege, angolos-velenceies gótizáló architektúrája különösen romantikus, festői megjelenést biztosított neki. Főszárny főhomlokzatán aszimmetrikusan elhelyezett, vékony, hasáb alakú torony magasodott, ezt a hátsó oldalon a kápolna bejáratának hegyessisakú tornya ellenpontozta. A főhomlokzati toronytól balra földszintes veranda húzódott, melynek gótizáló (utóbb beüvegezett) árkádsora az épületnek velenceies könnyedséget kölcsönzött. A főhomlokzatot balról lőréses sarokbástya, jobbról a télikert mellvéddel és fiálékkal koronázott dobozszerű tömege keretezte. Az főépület szerves részét alkotó télikert a maga korában meglehetősen újszerűenk számított. Az épület hátsó oldala oldottabb és nyitottabb volt, nagy mérműves, illetve szamárhátíves ablakok bocsátották be a fényt. Ezen az oldalon helyezkedett el a kocsialáhajtós főbejárat. A mellékszárny tömbje ehhez képest zártabbnak és egyszerűbbnek tűnt.

A kastély alaprajzi rendszere, téralakítása meglehetősen egyenetlen, szinte kusza képet mutatott, amiben szerepet játszhatott az alapfalak vélhető korábbi építése. A főszárny bal felében csak a szobákon keresztüli közlekedés volt lehetséges, a meglehetősen zavaros alaprajzú mellékszárny felé az átjárást csak az épülethez láthatólag utólag odatoldott külső folyosóval oldották meg. Az ilyen egyenetlenségek miatt történhetett meg például, hogy a főszárny földszintjének bal felébe, a főhomlokzati frontra is – ahová más kastélyoknál általában közösségi és dísztermek sorakoztak – cselédszobák kerültek, illetve az emeleten – ahol Möller 1909-es alaprajza boltozatos termeket is jelöl – szalonokat is kialakítottak. Ugyanakkor a belső kialakítás és berendezés különös igényességre vallott, legyen szó a díszesen faragott faburkolatokról, a termekben elhelyezett műtárgyakról vagy egzotikus ritkaságokról. Az épület belsejéről ad némi fogalmat az a leírás, amely a tűzeset után keletkezett:

„Ugyancsak Andrássy Manó rendezte be a kastélynak ép oly modern, mint szép és kényelmes lakosztályait. A kastély déli részéhez egy téli kert (üvegterem) volt csatolva. (Ennek bádog tetejét javították a munkások, a kiknek gondatlansága okozta a veszedelmet). Ettől éjszakra az L alakú épület földszintjén volt az emelet magasságú, mozaikkal padlózott billiárd-terem, lovagterem, a gróf dolgozó- és pipázó- szobája, vendégszobák, a könyvtár, cselédség lakása, fürdő szobák s fenn az emeleten szalonok, a családtagok hálószobái, ebédlő stb., a szárny-épületben földszint, a hatalmas konyha és az ahhoz tartozó mellékhelyiségek, az emeleten kézikönyvtár, tanuló szobák, a nevelők és gyermekek lakosztályai. A termek antik butorokkal, remek képekkel, műtárgyakkal, régiségekkel voltak berendezve. A földszinti ebédlő falait családi képek, arany- és ezüst régi műtárgyak ékesítették. A lépcső, az ajtók, zárak és mennyezetek remekei voltak a műiparnak. És ennek nagy része megsemmisült, valamint az a sok ritkaság, a melyeket Andrássy Manó gróf gyűjtött össze utazásai alkalmával. A szobrokat, képeket nagy nehezen megmentették, de azt az ezereket érő csillárt, mely az 1873-iki bécsi kiállításon annyira feltűnt, nem tudták kihozni; lezuhant, porrá tört. A tüzet éjfélre az aratók elnyomták, egy óra mulva azonban az elfojtott tűz a kastély négy sarkán ujra kitört. Most már csak a mentésre gondoltak. A szobákból, termekből kihurczolták a butorokat, a műtárgyakat, a melyek a gyors munkában megrongálódva kerűltek a szabad ég alá. A mentés közben egymásután szakadt be a szobák mennyezete s az emeletek. A perzsa szőnyegek, a falakra erősített hires festők művei, az el nem mozdítható két-három százados bútorok rövid negyedóra alatt semmivé lettek. Benn égett tömérdek ruhanemű s nagy értéket képviselő ezüst- és aranyevőeszközök, tányérok. A télikertből mit sem tudtak kimenteni. A kastélyépületbe egy gyönyörű tornyos kápolna volt beillesztve, pompás berendezéssel és remek oltárképpel; a kápolna homlokzatán eme márványba vésett feírással. Ez a kápolna is leégett, pompás famennyezetével együtt.”
A kastélyt nagy számú melléképület kísérte és hatalmas park vette körbe. A park terebélyes fái közt tó húzódott, melynek vizében festőien tükröződött a kastély képe.

A leírás forrása: Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon a historizmus korában Akadémiai doktori értekezés, Budapest, 2004.
http://real-d.mtak.hu/83/3/Sisa_kast%C3%A9ly%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szet_historzimus.pdf
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2016-02-17 00:19:39
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.

Közeli objektumok

Szirmay-kastély (10.653 km)
Parics vára (14.119 km)
Városháza (14.968 km)
Kőhíd (17.138 km)
Csicsva vára (18.672 km)