Bányászati Múzeum és Bertalan-táró
Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 48° 27,080'
Hosszúság (lon):
E 18° 53,229'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Ipari objektum
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
Cím:
J. K. Hella (Hell József Károly utca) 12.
Egyéb adat:
honlap: http://www.muzeumbs.sk/ (főleg szlovákul)
Rövid leírás:
A középkori Magyarország egyik legfontosabb, leggazdagabb településének számító Selmecbánya már a tatárjárás előtt szabad királyi városi rangra emelkedett. Kiemelkedő jelentőségét a közelében található gazdag arany- és ezüst lelőhelyek jelentették, melyek kiaknázása megalapozta a város virágzását, amely egészen a 18. század végéig tartott. A város polgársága gyakorlatilag a 20. századig döntően német ajkú telepesekből állt, akik még a 13. század második felében népesítették be a környéket.
A város topográfiájára alapvető, máig tanulmányozható hatással voltak a mai történelmi belváros alatt található nemesérc-lelőhelyek, amelyek fölé több, a középkorban nyitott, esetenként a felszínen, vagy középkori házak pincéjében máig látható, járható vágat indult el. Ezek köré a városon belül épületcsoportok jöttek létre, melyek mára összenőttek. E jellegzetes városképet az UNESCO felvette világörökségi listájára is. A bányászkodás során Selmecen több, világviszonylatban is kiemelkedő jelentőségű technikai újítást alkalmaztak, így pl. a bányavágatok vízi erő felhasználásával való víztelenítése, vagy a puskapornak bányászati céllal való felhasználása. Ezen fejlesztések legtöbbje a világon elsőként, 1735-ben itt létrejött Felsőfokú Bányatisztképző Iskolából indult ki, melyet Mária Terézia királynő 1762-ben bányászati és erdészeti tudományokat művelő, ún. montánakadémiává fejlesztett.
A nagy múltú bányászkodás emlékeit a városban több muzeális kiállító hely őrzi, melyek egyik leglátványosabbja a DNY-i külvárosban, a Klinger víztározó közelében elhelyezkedő, szabadtéri bányászati kiállítás. E helyen az eredetileg is itt felépült, bányászathoz kapcsolódó épületek, építmények mellett több máshonnan ide áttelepített, illetve rekonstrukcióként megépítettet is megcsodálhatunk. A nagy alapterületű „skanzenben” számos ásvány és kőzet mellett jó néhány régebbi, vagy épp újabb bányagépet is találunk, és persze, megismerkedhetünk a környék ércbányászatának sok évszázados történetével.
A múzeum leginkább látványos részének számít a turisták részére – köpeny, kobak és bányászlámpa használatával – látogatható, egykori Bertalan-táró (štôlňa Bartoloma), melynek legrégebbi részeit még a 17. században mélyítették. A másfél órás földalatti úton 1300 m utat tehetünk meg, legmélyebb részén 45 méterrel a mai felszín alatt.
A város topográfiájára alapvető, máig tanulmányozható hatással voltak a mai történelmi belváros alatt található nemesérc-lelőhelyek, amelyek fölé több, a középkorban nyitott, esetenként a felszínen, vagy középkori házak pincéjében máig látható, járható vágat indult el. Ezek köré a városon belül épületcsoportok jöttek létre, melyek mára összenőttek. E jellegzetes városképet az UNESCO felvette világörökségi listájára is. A bányászkodás során Selmecen több, világviszonylatban is kiemelkedő jelentőségű technikai újítást alkalmaztak, így pl. a bányavágatok vízi erő felhasználásával való víztelenítése, vagy a puskapornak bányászati céllal való felhasználása. Ezen fejlesztések legtöbbje a világon elsőként, 1735-ben itt létrejött Felsőfokú Bányatisztképző Iskolából indult ki, melyet Mária Terézia királynő 1762-ben bányászati és erdészeti tudományokat művelő, ún. montánakadémiává fejlesztett.
A nagy múltú bányászkodás emlékeit a városban több muzeális kiállító hely őrzi, melyek egyik leglátványosabbja a DNY-i külvárosban, a Klinger víztározó közelében elhelyezkedő, szabadtéri bányászati kiállítás. E helyen az eredetileg is itt felépült, bányászathoz kapcsolódó épületek, építmények mellett több máshonnan ide áttelepített, illetve rekonstrukcióként megépítettet is megcsodálhatunk. A nagy alapterületű „skanzenben” számos ásvány és kőzet mellett jó néhány régebbi, vagy épp újabb bányagépet is találunk, és persze, megismerkedhetünk a környék ércbányászatának sok évszázados történetével.
A múzeum leginkább látványos részének számít a turisták részére – köpeny, kobak és bányászlámpa használatával – látogatható, egykori Bertalan-táró (štôlňa Bartoloma), melynek legrégebbi részeit még a 17. században mélyítették. A másfél órás földalatti úton 1300 m utat tehetünk meg, legmélyebb részén 45 méterrel a mai felszín alatt.
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2011-12-03 02:49:41
Közeli objektumok
Szélaknai (Hegybányai) kapu (0.634 km)
Havasboldogasszony-templom (0.709 km)
Klopacska (0.784 km)
Újvár (Leányvár) (0.811 km)
Volt neológ zsinagóga (0.894 km)
Zsidó temető (0.898 km)
Evangélikus templom (0.907 km)
Városháza (0.908 km)
Immaculata-oszlop (0.910 km)
Fritz-ház (0.946 km)

