Lóvasút állomás

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 48° 9,357'

Hosszúság (lon):

E 17° 7,495'

Védettség van?

nem tudom

Védettség száma:

Típus:

Közlekedési létesítmény

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 3

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A Legionárska és Krížna utcák keresztetődésében álló sarokház.

Egyéb adat:

Rövid leírás:

Magyarország első – és egyben egyetlen – lóvasút vonala 1837-1846 között épült meg Pozsony és Nagyszombat városok között, mintegy 50 km hosszú pályával. Előképe a csehországi Budweisből az ausztriai Linzen át Gmundenbe vezető lóvasút volt. Kezdeményezői, G. W. Walterskirchen osztrák báró és Dezasse Ferenc francia származású magyar gróf voltak, akik az építésre szóló koncesszióért a Helytartó Tanácshoz fordultak. Az építés céljából létrejött részvénytársaság 1838-ban alakult meg. A nyomvonal a pozsonyi Duna-parti Koronázási dombtól (ma L. Štúr tér) a Kis-Kárpátok alatti városokon, Szentgyörgyön, Bazinon és Modoron keresztül vezetett Nagyszombatig. A pályán számos megálló és pihenő helyet terveztek. Az első szakaszán viszonylag sík, vége felé nagyobb szintkülönbségeket is áthidaló, így töltéseket, útbevágásokat és hidakat is igénylő építkezésen több százan dolgoztak évekig. Az 1846-ban átadott pályán személy és teherszállítás is folyt. A sínpár építésekor ugyan már számoltak egy későbbi gőzgép meghajtással, de mégis a lóvontatás mellet döntöttek, hisz a takarmány – ellentétben a drága szénnel és gőzgépekkel – bőven rendelkezésre állt Magyarországon. A lóvasút 1872-ben fejezte be működését, ezután a pályán már gőzmozdonyok vontatta szerelvények jártak.
A vasút legjelentősebb épülete az 1839-40-ben, empir stílusban, ismeretlen építész tervei alapján felépült pozsonyi állomás, ami a világon fennmaradt kevés, ilyen célú épület egyike. A tengelyszimmetrikus, 2 szintes épület leghangsúlyosabb része a főbejárat, melyet timpanon és a sarok fölé emelkedő óratorony jelez. A két utcára néző, egymással tompa szöget bezáró épületszárnyak végein is enyhe, timpanonos rizalitok épültek. A mai udvari szárny boltíves kialakítású részén voltak az utasok helyiségei és itt is szállhattak fel fedett helyen a szerelvényekre. Az udvaron egykor raktárak, kocsiszínek, istállók álltak.

(Forrás: A Visegrádi Országok technikai műemlékei II. (Szerk.: Holló Csaba et alii, Budapest, 2004.)

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2012-02-04 18:56:20