Magyarvár

A képek forrása: www.varak.hu



Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 45° 34,169'
Hosszúság (lon):
E 25° 36,815'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Vár, várkastély
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
Cím:
A faluból délnyugatra - a Tömösi-szorosba - vezető út mellett.
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Alsótömöstől dél felé haladva az E60-as főúton, a község után kb. 3 km-es távolságban érünk a Tömösi-szoros azon szűkületébe, ahol az út keleti oldalán a Magyarvárnak nevezett, kb. 15 m relatív magasságú (tszfm.: 771 m) domb emelkedik. A magaslat korábban a „Hammas” nevet viselte, 1849-ben azonban egy sáncerődítmény központi része lett, és az ott lezajlott hősies ütközet óta Magyarvárnak nevezik.
Kedvező stratégiai fekvésére az erdélyi szorosokat bejáró Bem tábornok figyelt fel. Ő bízta meg kézdivásárhelyi Szász Dániel mérnökkari századost, hogy ezen a ponton a szorost egy sáncerődítménnyel zárja le. 1849 április-május hónapokban, mindössze hat hét leforgása alatt, Szász Dániel terve nyomán a kirendelt székelyek és szászok egy igen jól megépített szoroszáró erődítményt emeltek ezen a helyen: „… a sziklagerincz melletti nyilat két ágyú által fedezett kapuzattal volt ellátva, odább a hegyalján mellvédek és pallisadok által fedezett helyzetben ismét két és a sziklagerincz tetején három ágyú volt elhelyezve; a hegy oldalán és Magyarvár gerinczén is a gyalogságot fedező töltések és sánczolatok voltak hányva” – írta róla Orbán Balázs.
Miután 1849. május 9-én I. Miklós cár közzétette azon nyilatkozatát, amelyben ígéretet tett, hogy katonai segítséget nyújt a Habsburgoknak a magyar szabadságharc leverésére, a támadás a Tömösi-szorosban már csak idő kérdése volt. 1849. június 19-én reggel Alexander Nyikolajevics Lüders tábornok vezetésével az V. hadtest fő erői – összesen 27000 orosz katona és 48 löveg – támadt a Tömösi- és a Törcsvári-szoroson keresztül Erdélyre. Heves harc után kiszorították a Predealnál és a Felső-tömösi veszteglőháznál ellenálló 85. és 86. zászlóalj négy századának székely katonáit, akik az alsó-tömösi sáncvárban tartózkodó főerőkhöz, a brassói hadosztály ide vezényelt csapataihoz vonultak vissza. Az orosz haderő június 20-án hajnalban támadta meg a Kiss Sándor ezredes vezette kb. 2000 fős honvédsereget, amely a sáncvár védőállásaiban hat órán keresztül állta az ellenség rohamait, súlyos veszteségeket okozva a támadóknak. Végül további csapatok bevetésével, járhatatlannak hitt hegyi utakon az oroszoknak sikerült megkerülni a várat és a honvédek mögé jutniuk. A védelem ekkor összeroppant, majd a honvédség visszavonulása az őket üldöző kozák lovasság hatására pánikszerű meneküléssé fajult. Az oroszok elfoglalták és szétdúlták az erődítményt, melynek katonai szerepe véget ért.
A Magyarvár dombja és a szoros nyugati oldala közti legkisebb távolság a harcok idején kb. 25-30 méter volt, később azonban, a vasúti pálya kialakításakor a szorost szélesebbé kellett tenni. Ekkor a magyarvári dombtól nyugati irányban kialakított sáncok és lőállások maradványait elpusztították. A nyugatról meredek sziklákkal határolt Magyarvár dombjának tetején a csata 30. éves évfordulójára készített emlékmű áll, körülötte sáncmaradvány már nem látható. A központi sánctól keletre vezető hegyélen készített sáncok csekély terepalakulata viszont kb. 60-80 méter hosszan még napjainkban is megfigyelhető.
A leírás forrása: Karczag Ákos / www.varak.hu
Kedvező stratégiai fekvésére az erdélyi szorosokat bejáró Bem tábornok figyelt fel. Ő bízta meg kézdivásárhelyi Szász Dániel mérnökkari századost, hogy ezen a ponton a szorost egy sáncerődítménnyel zárja le. 1849 április-május hónapokban, mindössze hat hét leforgása alatt, Szász Dániel terve nyomán a kirendelt székelyek és szászok egy igen jól megépített szoroszáró erődítményt emeltek ezen a helyen: „… a sziklagerincz melletti nyilat két ágyú által fedezett kapuzattal volt ellátva, odább a hegyalján mellvédek és pallisadok által fedezett helyzetben ismét két és a sziklagerincz tetején három ágyú volt elhelyezve; a hegy oldalán és Magyarvár gerinczén is a gyalogságot fedező töltések és sánczolatok voltak hányva” – írta róla Orbán Balázs.
Miután 1849. május 9-én I. Miklós cár közzétette azon nyilatkozatát, amelyben ígéretet tett, hogy katonai segítséget nyújt a Habsburgoknak a magyar szabadságharc leverésére, a támadás a Tömösi-szorosban már csak idő kérdése volt. 1849. június 19-én reggel Alexander Nyikolajevics Lüders tábornok vezetésével az V. hadtest fő erői – összesen 27000 orosz katona és 48 löveg – támadt a Tömösi- és a Törcsvári-szoroson keresztül Erdélyre. Heves harc után kiszorították a Predealnál és a Felső-tömösi veszteglőháznál ellenálló 85. és 86. zászlóalj négy századának székely katonáit, akik az alsó-tömösi sáncvárban tartózkodó főerőkhöz, a brassói hadosztály ide vezényelt csapataihoz vonultak vissza. Az orosz haderő június 20-án hajnalban támadta meg a Kiss Sándor ezredes vezette kb. 2000 fős honvédsereget, amely a sáncvár védőállásaiban hat órán keresztül állta az ellenség rohamait, súlyos veszteségeket okozva a támadóknak. Végül további csapatok bevetésével, járhatatlannak hitt hegyi utakon az oroszoknak sikerült megkerülni a várat és a honvédek mögé jutniuk. A védelem ekkor összeroppant, majd a honvédség visszavonulása az őket üldöző kozák lovasság hatására pánikszerű meneküléssé fajult. Az oroszok elfoglalták és szétdúlták az erődítményt, melynek katonai szerepe véget ért.
A Magyarvár dombja és a szoros nyugati oldala közti legkisebb távolság a harcok idején kb. 25-30 méter volt, később azonban, a vasúti pálya kialakításakor a szorost szélesebbé kellett tenni. Ekkor a magyarvári dombtól nyugati irányban kialakított sáncok és lőállások maradványait elpusztították. A nyugatról meredek sziklákkal határolt Magyarvár dombjának tetején a csata 30. éves évfordulójára készített emlékmű áll, körülötte sáncmaradvány már nem látható. A központi sánctól keletre vezető hegyélen készített sáncok csekély terepalakulata viszont kb. 60-80 méter hosszan még napjainkban is megfigyelhető.
A leírás forrása: Karczag Ákos / www.varak.hu
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2013-06-18 06:15:58
Közeli objektumok
Millenniumi honfoglalás-emlékmű (7.351 km)
Brassovia vára (7.363 km)
Szent Miklós ortodox templom (7.759 km)
Evangélikus templom (7.867 km)
Ortodox zsinagóga (7.968 km)
Neológ zsinagóga (8.014 km)
Városi erődítésrendszer (8.067 km)
Egykori evangélikus gimnázium (8.149 km)
Johannes Honterus szobra (8.169 km)
Fekete-templom (8.192 km)