Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 48° 12,456'

Hosszúság (lon):

E 19° 32,670'

Védettség van?

nem

Védettség száma:

Típus:

Szakrális plasztika, szobor

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 3

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A Rárós-pusztai Ipoly-híd déli mellvédjén áll

Egyéb adat:

A ma már alig pár házból álló, szlovákiai Rárós-puszta közigazgatásilag Tőrincs (Trenč) község része. Eredetileg e jobbparti települést hívták Rárósnak, Rárós-pusztának, de később a bal parton is keletkezett egy hasonló nevű település.

Rövid leírás:

A ma újra az Ipoly hídjának korlátján álló Nepomuki Szent János-szobor tulajdonképp nem kiemelkedő kvalitású alkotás. Ugyanakkor jelképszerű és fordulatos sorsában benne van Magyarország elmúlt évszázadának esszenciája, tragédiáival és örömeivel együtt!

Az ország központjából, Budáról Vácon át Kassa irányába vezető, évszázadok óta használatos kereskedelmi és hadi út egy szakasza az Ipoly folyó völgyében vezetett. (Trianon előtt ez a nyomvonal volt az akkori számozás szerinti 2-es főút.) Az út a Balassagyarmat és Losonc közti szakaszon keresztezte az Ipolyt, Rárós-pusztánál. (Ma a folyó mindkét oldalán áll egy ilyen nevű település.) E helyen legkésőbb a 18. század óta derék nagy kőhíd állt. Az öt nyílású, barokk hídra mindkét hídfőjén hatalmas, kőfalakkal támogatott töltésen lehetett felmenni. A híd közepén, a tömören falazott korláton állott Nepomuki Szent János kis méretű szobra. A hídról fennmaradt anekdota szerint egyszer II. József császár nyári időszakban átkelt az ekkor erősen leapadt Ipoly fölött terpeszkedő, hatalmas hídon. Ezen ellentétekre utalva kísérőinek megjegyezte: "Uraim vagy kevesebb hidat, vagy több vizet." 1849. júliusában GörgeI Artúr honvéd tábornok erre visszavonuló csapatai barikádokat emeltek a hídfőben, de végül a híd szerencsésen megúszta a szabadságharc hadi eseményeit.

E nagy kőhíd legendásan omlékonynak mutatkozott (a fennmaradt írott források szerint szinte évente javítgatni kellett). Ráadásul szűk nyílásai miatt árvízkor visszaduzzasztotta a folyót, a meder pedig emiatt erősen feliszapolódott. Így végül hosszú viták után, a 20. század első éveiben lebontották. Helyére 1904-ben egy modern, rácsos acélhidat építettek. Ekkor Nepomuki Szent János szobrát áthelyezték a jobb parti hídfőhöz, de továbbra is őrizte a hidat és az azon járókat. Az 1920-as trianoni béke az Ipolynál húzta meg a megcsonkított Magyarország és a frissen kreált csehszlovák állam közti országhatárt, így a kettévágott híd határátkelővé változott. Csehszlovák oldalon, Ráróson is felépült az országhatárt mindenütt végigkísérő, jellegzetes cseh határőr laktanyák egy példánya. Az acélhíd nevezetes éve volt 1938, amikoris az I. Bécsi Döntés szerint Magyarországhoz visszatért az elvesztett Felvidék egy része. E hídon át vonultak be a balassagyarmati honvédek a visszatért területre: a híd közepén kerültek átadásra jelképesen a rárósi kaszárnya kulcsai.

1944. telén a visszavonuló német csapatok e hidat is felrobbantották, ezzel is lassítani próbálva az előretörő szovjet Vörös Hadsereget. A világháborút lezáró béke ismét ide helyezte vissza Csehszlovákia és Magyarország határát. A háború után a két "baráti szocialista ország" közötti annyi más határhídhoz hasonlóan e hidat se építették újjá. Csupán az acélhíd roncsait emelték ki a vízből. A viszonylag épen megmaradt, csehszlovák (jobb) oldali hídfőn továbbra is békésen álldogált Nepomuki Szent János...

Az újjáépítésre egészen 2011-ig kellett várni. Ekkor a két ország - jelentős részben Európai Uniós támogatásból - egy új hidat épített az elpusztult helyére. Az építményt a közeli Alsósztregován született Madách Imre költőről nevezték el. A három nyílású, némiképp a 18. századi hídra utaló, valójában attól szinte mindenben eltérő, vasbeton szerkezetű hidat kívülről kővel borították be. Ekkor költözött szobrunk mai helyére, a legújabb híd közepére, a déli oldali, falazott korlát peremére, alig pár méterre a jogi országhatártól, már szlovák területre.

A mintegy fél életnagyságú, valószínűleg a 19. század második felében készült, öntött vas szobor a megszokott ikonográfia szerint ábrázolja a 14. században Prágában élt szentet. A 18-19. században Magyarországon nagyon nagy tiszteletnek, kultusznak örvendő Jánost, a "vízen járók" védőszentjét papi ornátusban láthatjuk, fején birétummal, kezében latin kereszttel. A szobor egykor aranyozott volt. Legutóbbi felállításakor feketére mázolták, ma is így látható.

A leírás forrása: Hajós Bence: Ipoly-hidak Ipolytarnóctól Ipolyságig. (H.n., 2001) c. munkája.

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2016-10-16 21:58:11