Nyaláb-vár
Ország:
Ukrajna
Szélesség (lat):
N 48° 9,528'
Hosszúság (lon):
E 23° 7,923'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Vár, várkastély
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
Cím:
A település belterületének északi peremén lévő jelentős kiemelkedésen
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A várdomb valóságos geológiai csoda, valószínűleg vulkanikus eredetű, hiszen a környéken több kilométerre találhatók csak hegyek. Királyházáról mint településről évszázadokig alig történik említés. Csupán a várdombon épült Nyalábvár játszott némi szerepet történelmünkben már a XIV. század óta. Korábban az ott lévő épületek csak arra voltak alkalmasak, hogy meghúzódhassanak bennük Nyaláb rablóvezér és társai zsákmányukkal, foglyaikkal. Ennek a valóságos rablófészeknek két „várnagya” ismeretes: Dacsó László és Fancsikay Mojzes, akik fegyveres szolgáikkal büntetlenül garázdálkodtak a környéken. Az Árpád-házi királyok közül V. Istvánnak kedvelt vadászterülete volt Királyháza környéke, a települést övező őserdőkben gyakran vadászott embereivel bölényre, medvére és vaddisznóra. István rövidesen elrendelte, hogy a dombok egyikén királyi házat "Domus regalist" építsenek, innen kapta a nevét a település is.
Királyházát csak 1264-ben említi IV. Orbán pápa egyik levelében Ðueraliaza néven és inti Istvánt (IV. Béla és Maria Laszkarisz nikaiai hercegnő fiát), hogy a várat adja vissza anyjának, mert az annak előtte is a királynék birtoka volt. Nyalábvár, mint az ugocsai királyi erdőispánság vára, a zűrzavaros XIII. és XIV. században gyakran cserélt gazdát. IV. László idejében az Ubulfiaké, majd a Tamásfiaké. 1315-ig Borsa Beke kezén volt, később királyi vár, majd a Moldvából áttelepült Balk és Drágfiaké, akik ezt Nagy Lajos királytól kapták. A király Drágfi családbeli Miklóst Erdély vajdájává nevezte ki. Ekkor Királyházára és környékére még nagyobb mértékben folytatódott az oláh és ruszin lakosok betelepítése. E telepítéseket már IV. Béla király megkezdte, miután a tatárjárás úgyszólván teljesen elpusztította ezt a vidéket. Az 1403-as felkelés után Zsigmond király a várat elvette a Drágfiaktól és 1405-ben Perényi Péter országbírónak adta. A vár végleg a Perényieké maradt. Az új tulajdonosok nemcsak az épület külső megerősítésével törődtek, hanem a belső díszítéssel is. A vár a XV. század második felében a Báthoriak kezére jutott, majd ismét visszakerült Perényi János kezébe. Ilosvai Selymes Péter is lakója volt az irodalompártoló főúr, Perényi István jóvoltából. Itt készült el 1574-ben „Az hires neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokoskodásáról való história”, amelyet Perényi Istvánnak ajánlott. Járt a Nyalábvárban Balassi Bálint, a magyar líra kiemelkedő képviselője is. II. Ulászló király is többször megfordult Nyalábvárában, szerette volna, ha halála után a várkápolnában temetik el az ottani kriptában (ezt a kápolnát a szovjet megszállók 1946-ban, mint „hadifontosságú célpontot” lerombolták, 1993-ban közadakozásból újjáépítették). Lipót császár rendeletére a Nyalábvárba Brandenburgi Mejer Conrád parancsnoksága alatt német katonaságot helyeztek el, mivel a Wesselényi-összeesküvésben több ugocsai család tagjai is részt vettek, és a császár attól tartott, hogy a felkelés újra fellángolhat, ezért szállta meg Ugocsa megye egyetlen erősnek tartott várát. Ugocsa vármegye gyűlését 1670. június 14-én Tekeházán tartották, mivel a Nyalábvárban erre már nem volt lehetőség. Már ekkor híre kelt, hogy a császár le akarja rontani a várat, amit a Perényi család császárhoz hű tagjai, sőt, a rendek is megütközéssel vettek tudomásul. Megpróbáltak intézkedni: megbízták Hartyányi János alispánt, hogy a megye közössége nevében menjen Lipóthoz, hogy kikönyörögje Nyalábvár épen hagyását. Küldetése nem járt sikerrel. A várat 1672-ben robbantották fel. A napjainkban szőlővel beültetett várdombon még ma is jelentős falmaradványok láthatók. A rom egyik sarkán lekerekített, szabálytalan négyszög alaprajzú, falainak vastagsága meghaladja a két métert. A domboldal délkeleti részén egy háromszögű őrtorony áll.
A leírás és a fotók forrása: http://varak.hu
Királyházát csak 1264-ben említi IV. Orbán pápa egyik levelében Ðueraliaza néven és inti Istvánt (IV. Béla és Maria Laszkarisz nikaiai hercegnő fiát), hogy a várat adja vissza anyjának, mert az annak előtte is a királynék birtoka volt. Nyalábvár, mint az ugocsai királyi erdőispánság vára, a zűrzavaros XIII. és XIV. században gyakran cserélt gazdát. IV. László idejében az Ubulfiaké, majd a Tamásfiaké. 1315-ig Borsa Beke kezén volt, később királyi vár, majd a Moldvából áttelepült Balk és Drágfiaké, akik ezt Nagy Lajos királytól kapták. A király Drágfi családbeli Miklóst Erdély vajdájává nevezte ki. Ekkor Királyházára és környékére még nagyobb mértékben folytatódott az oláh és ruszin lakosok betelepítése. E telepítéseket már IV. Béla király megkezdte, miután a tatárjárás úgyszólván teljesen elpusztította ezt a vidéket. Az 1403-as felkelés után Zsigmond király a várat elvette a Drágfiaktól és 1405-ben Perényi Péter országbírónak adta. A vár végleg a Perényieké maradt. Az új tulajdonosok nemcsak az épület külső megerősítésével törődtek, hanem a belső díszítéssel is. A vár a XV. század második felében a Báthoriak kezére jutott, majd ismét visszakerült Perényi János kezébe. Ilosvai Selymes Péter is lakója volt az irodalompártoló főúr, Perényi István jóvoltából. Itt készült el 1574-ben „Az hires neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokoskodásáról való história”, amelyet Perényi Istvánnak ajánlott. Járt a Nyalábvárban Balassi Bálint, a magyar líra kiemelkedő képviselője is. II. Ulászló király is többször megfordult Nyalábvárában, szerette volna, ha halála után a várkápolnában temetik el az ottani kriptában (ezt a kápolnát a szovjet megszállók 1946-ban, mint „hadifontosságú célpontot” lerombolták, 1993-ban közadakozásból újjáépítették). Lipót császár rendeletére a Nyalábvárba Brandenburgi Mejer Conrád parancsnoksága alatt német katonaságot helyeztek el, mivel a Wesselényi-összeesküvésben több ugocsai család tagjai is részt vettek, és a császár attól tartott, hogy a felkelés újra fellángolhat, ezért szállta meg Ugocsa megye egyetlen erősnek tartott várát. Ugocsa vármegye gyűlését 1670. június 14-én Tekeházán tartották, mivel a Nyalábvárban erre már nem volt lehetőség. Már ekkor híre kelt, hogy a császár le akarja rontani a várat, amit a Perényi család császárhoz hű tagjai, sőt, a rendek is megütközéssel vettek tudomásul. Megpróbáltak intézkedni: megbízták Hartyányi János alispánt, hogy a megye közössége nevében menjen Lipóthoz, hogy kikönyörögje Nyalábvár épen hagyását. Küldetése nem járt sikerrel. A várat 1672-ben robbantották fel. A napjainkban szőlővel beültetett várdombon még ma is jelentős falmaradványok láthatók. A rom egyik sarkán lekerekített, szabálytalan négyszög alaprajzú, falainak vastagsága meghaladja a két métert. A domboldal délkeleti részén egy háromszögű őrtorony áll.
A leírás és a fotók forrása: http://varak.hu
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2021-09-08 13:33:58
Közeli objektumok
Kankóvár (Ugocsavár) (6.397 km)
Ferences templom és rendház (7.526 km)
Szent Cecília kápolna (7.642 km)
Szent Rozália plébániatemplom (10.843 km)
Református templom (12.079 km)
Huszti várrom (12.599 km)
Református templom (12.860 km)
Református templom (14.531 km)

