Sóház
Ország:
Ukrajna
Szélesség (lat):
N 48° 6,655'
Hosszúság (lon):
E 22° 50,217'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Középület
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
Cím:
A település központjában.
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A Felső-Tisza jobb partján felépült mezőváros Árpád-kori eredetű. Ugyanakkor a Magyarország történetének lapjaira Újlak nevét örökre beíró, fontos események a 18. század első éveihez köthetőek.
A falu fontos szerepet játszott az országon belüli - királyi monopóliumnak számító - sókereskedelemben. A máramarosi sóbányákban (pl. Rónaszéken, Aknaszlatinán) felszínre hozott, tömbökben kifejtett só vízi úton érkezett Újlakra, a sókikötőbe. A településen már 1417-ben sóház (=királyi sóraktár és elosztó központ) állott. Itt történt a só szükséges adminisztrációja. Ezt követően szárazföldön, szekereken szállították tovább a sót végső felhasználási helyére. Ahhoz, hogy a sónak - az őskortól kezdve egészen a modern korig bírt - stratégiai jelentőségét megérthessük, elég csak arra gondolni, hogy azt nem csak ételízesítésre használták. Egyéb más, megbízható tartósító eljárás híján, egészen a 20. századig a húsok szinte egyedüli tartósítási módszere a besózás volt.
A később, a Rákóczi-szabadságharc alatt szédületes hadi karriert befutó Esze Tamás, a közeli Tarpa faluban lakó jobbágy, maga is sószállítással foglalkozott Újlak és Debrecen között. 1702-ben vitába keveredett az újlaki sóház tisztjeivel, akik lopással vádolták meg, sórakományát és szekerét elkobozták, tarpai házát pedig kifosztották. Ezt Esze Tamás nem felejtette el és amint lehetősége adódott, a szabadságharc kitörésekor azonnal bosszút állt ellenfelein. Környékbeli szegénylegényekből, kurucokból szervezett, gyalogosokból és lovasokból álló csapatával 1703. május 4-én megrohamozta és elfoglalta az újlaki sóházat. A történetírás megegyezik abban, hogy ez a roham volt a dicsőséges Rákóczi-szabadságharc első hadi cselekménye.
A sóház hosszan elnyújtott téglalap alaprajzú, a fő utcával párhuzamos tengelyű, egy emeletes, kontyolt nyeregtetős, ma modern palával fedett épület. A mai formájában barokk kori épületről műemléki falkutatás nélkül nehezen mondható meg, vajon tartalmaz-e a korábbi, középkori sóházhoz köthető elemeket. Tizenegy tengelyű, szimmetrikus szerkesztésű, utcai homlokzatának minden ablakát befalazták, vagy megnagyobbítva új, a 20. század második felére jellemző ablakokra cserélték ki. A homlokzat tengelyéből sekély középrizalit ugrik előre, annak földszintjén nyílik a ház kosáríves záródású főkapuja. A rizalitot - az épület tetőzetének átalakításáig - talán timpanon is koronázhatta.
Az erősen elhanyagolt, azonnali felújításra megérett épület kapuja mellett a KMKSZ által elhelyezett márványtábla emlékezik meg Esze Tamás itt lezajlott haditettéről. E tábla szövege a következő:
\"Ebben az épületben sóház volt, melyet 1703. május 24-én 7 órakor reggel 2 gyalogos csapattal és 40 lovassal Esze Tamás kuruc vezér megtámadott. A 14 muskétásból és egy hadnagyból álló őrségből négyet levágtak, a többi közéjük esküdött\"
A falu fontos szerepet játszott az országon belüli - királyi monopóliumnak számító - sókereskedelemben. A máramarosi sóbányákban (pl. Rónaszéken, Aknaszlatinán) felszínre hozott, tömbökben kifejtett só vízi úton érkezett Újlakra, a sókikötőbe. A településen már 1417-ben sóház (=királyi sóraktár és elosztó központ) állott. Itt történt a só szükséges adminisztrációja. Ezt követően szárazföldön, szekereken szállították tovább a sót végső felhasználási helyére. Ahhoz, hogy a sónak - az őskortól kezdve egészen a modern korig bírt - stratégiai jelentőségét megérthessük, elég csak arra gondolni, hogy azt nem csak ételízesítésre használták. Egyéb más, megbízható tartósító eljárás híján, egészen a 20. századig a húsok szinte egyedüli tartósítási módszere a besózás volt.
A később, a Rákóczi-szabadságharc alatt szédületes hadi karriert befutó Esze Tamás, a közeli Tarpa faluban lakó jobbágy, maga is sószállítással foglalkozott Újlak és Debrecen között. 1702-ben vitába keveredett az újlaki sóház tisztjeivel, akik lopással vádolták meg, sórakományát és szekerét elkobozták, tarpai házát pedig kifosztották. Ezt Esze Tamás nem felejtette el és amint lehetősége adódott, a szabadságharc kitörésekor azonnal bosszút állt ellenfelein. Környékbeli szegénylegényekből, kurucokból szervezett, gyalogosokból és lovasokból álló csapatával 1703. május 4-én megrohamozta és elfoglalta az újlaki sóházat. A történetírás megegyezik abban, hogy ez a roham volt a dicsőséges Rákóczi-szabadságharc első hadi cselekménye.
A sóház hosszan elnyújtott téglalap alaprajzú, a fő utcával párhuzamos tengelyű, egy emeletes, kontyolt nyeregtetős, ma modern palával fedett épület. A mai formájában barokk kori épületről műemléki falkutatás nélkül nehezen mondható meg, vajon tartalmaz-e a korábbi, középkori sóházhoz köthető elemeket. Tizenegy tengelyű, szimmetrikus szerkesztésű, utcai homlokzatának minden ablakát befalazták, vagy megnagyobbítva új, a 20. század második felére jellemző ablakokra cserélték ki. A homlokzat tengelyéből sekély középrizalit ugrik előre, annak földszintjén nyílik a ház kosáríves záródású főkapuja. A rizalitot - az épület tetőzetének átalakításáig - talán timpanon is koronázhatta.
Az erősen elhanyagolt, azonnali felújításra megérett épület kapuja mellett a KMKSZ által elhelyezett márványtábla emlékezik meg Esze Tamás itt lezajlott haditettéről. E tábla szövege a következő:
\"Ebben az épületben sóház volt, melyet 1703. május 24-én 7 órakor reggel 2 gyalogos csapattal és 40 lovassal Esze Tamás kuruc vezér megtámadott. A 14 muskétásból és egy hadnagyból álló őrségből négyet levágtak, a többi közéjük esküdött\"
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2013-05-09 11:41:32
Közeli objektumok
Szent Ilona római katolikus plébániatemplom (0.159 km)
Rákóczi-emlékoszlop (1.987 km)
Református templom és harangláb (3.725 km)
Református templom (5.217 km)
Szent Anna plébániatemplom (5.900 km)
Református templom (7.663 km)
Jézus Szíve plébániatemplom (8.276 km)
Borsova vára (9.248 km)
Református templom (9.427 km)

