Szent Anzelm-templom (korábban székesegyház)

Ország:

Horvátország

Szélesség (lat):

N 44° 14,555'

Hosszúság (lon):

E 15° 11,009'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Templom

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 1

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Nin

Egyéb adat:

A középső paleolitikum korszakától rendre kerültek elő leletek a város területéről és környezetéből. Az első klasszikus település a vaskor elején, Kr. e. 900 táján jött létre Aenona néven az illír liburnok alapításaként. Ezután folyamatosan lakott maradt a rendkívül kedvező fekvésű, illetve mikroklímájú homokpad, így a római korban is Aenona/Enona maradt a neve. A város az adriai kereskedelem egyik fontos csomópontja lett, igaz, a kikötője a némileg nyugatabbra, a mai Zaton településnél volt, ahol a part kevésbé volt sekély. Kr. e. a második évtizedben hódítja meg Róma, hamarosan jelentős municípium lett. A homokpadból kiemelkedő kis szigeten a következő évtizedekben kezdett kialakulni a ma látható településszerkezet elődje, új védőfallal vették körül a várost és hidakat építettek. A korszakból a legjelentősebb emlékek egy hatalmas templom romjai, illetve egy villa maradványai a mai temető mellett. A Nyugat-római Birodalom bukása után keleti gót, majd bizánci uralom alá került a város. Az első horvát népcsoportok a 7. század táján jelentek meg a térségben és ezzel vette kezdetét Nin kora középkori virágkora. Az önálló horvát állam a 9. század második felében alakult meg, első írásos emléke egy 879-ben kelt, Branimir fejedelemhez írt pápai levél. Nona lett a fejedelemség, majd 910-től, Tomiszláv megkoronázásától a horvát királyág székvárosa, amely több-kevesebb sikerrel igyekezett megvetni a lábát a többnyire itáliai (velencei) és bizánci befolyás alatt lévő tengerparton. Az önálló horvát királyság bukását azonban nem a tengerparti riválisok, hanem a magyar hódítás okozta. I. (Szent) László seregével éppen Nin térségében ért ki az Adriához 1091-ben, a város 1105-től lett a magyar királyság (perszonálunió) része, Kálmán király azonban a mintegy 25-30 kilométerrel délebbre fekvő, használhatóbb kikötőjű Tengerfehérvárt preferálta közigazgatási központként (1102-ben itt koronázták horvát királlyá, azonban a várost már 1115-ben, majd 1125-ben is elfoglalta Velence, s a második hódításnál részben le is rombolták). Ninnek szerencsésebb sors adatott meg. 1205-ben szabad királyi városi kiváltságokat kapott II. András királytól, amelyet majd' három évszázados újabb virágkor követett. Velence 1382-ben foglalta el, s ugyan elvesztette kiváltságait, a gazdasági fejlődésnek (elsősorban a sókereskedelemnek) hála tovább gazdagodott. A 16. század elején a török fenyegetés miatt hanyatlani kezdett a város, előkelői többsége a védhetőbb Zárába költözött. 1571-ben, majd 1646-ban a velenceiek vezetésével lerombolták (felgyújtották és szétágyúzták) Nint, mert így akarták megelőzni, hogy a törökök támaszpontja legyen. Ezzel Nin városi fejlődése jó időre megszakadt, 1828-ban hivatalosan is megszűnt az itteni püspökség, a zárai érsekséghez csatolták. A 20. század elején is alig több mint 600 lakosa volt. Épített emlékeit a 19. század második felében kezdték felfedezni. Ebben oroszlánrésze volt Thomas Jackson brit építésznek, aki adriai utazásai során írta le először a nagyközönség számára a város történelmi épületeit. A műemléki turizmus a második világháború után erősödött meg, városi rangját immár a Horvát köztársaság részeként 1997-ben kapta vissza. Azóta több régészeti kutatás, illetve műemléki helyreállítás is volt a nagy turistaforgalmú városban.

Rövid leírás:

A település középpontjában álló, hozzávetőlegesen keletelt épület. Elődjét a 6. században építették, ez volt a későbbiekben a püspöki székesegyház. A jelenlegi tömeg kiépítésére az 1070-es években került sor. A középkor folyamán többször átépítették, majd a déli oldalához emelték a Szent Marcell-kápolnát. A különálló harangtorony, a templomtól délnyugatra, feltehetően a 13. században épült.
Az épületet a 18. században újították meg, berendezése barokk. A püspöki rang elvesztése után plébániatemplomként használták.
A templomtól északra Nini Gergely püspök szobra áll. Gergely püspök az önálló horvát egyház megteremtésének emblematikus alakja, aki a hagyomány szerint a 10. század első felében kiállt az óhorvát nyelv használata mellett a liturgiában a latinnal szemben. Ez tulajdonképpen a horvát állam egyenrangúságát is hangsúlyozta a döntően itáliai kultúrájú partvidéken. Gergely püspököt végül leváltották, további sorsa ismeretlen, miután a délebbi Skradinba küldték szolgálatba.

Adatlapot készítette:

klo

Adatfelvétel ideje:

2016-10-16 18:19:50