Szent János-Szent Margit templom

Ország:

Ausztria

Szélesség (lat):

N 47° 48,210'

Hosszúság (lon):

E 16° 36,424'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Templom

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Sankt Margarethen

Egyéb adat:

Rövid leírás:

A Keresztelő Szent Jánosnak és Antiochiai Szent Margitnak szentelt plébániatemplom építésének kezdete 1276-ig nyúlik vissza. 5 lényeges építési szakaszt különböztethetünk meg.
Az első épület egy 1,50 m falvastagságú és 4,20x3,60 m belvilágú torony (talán lakótorony, vagy az itt állott vár egyik tornya) volt. Az idők folyamán egy szinttel megmagasították. Mindenesetre 1641-ben már két harangja volt és emeletén óra is működött.
A templom koragótikus, részben még románkori stílusjegyeket is mutató második periódusa egy nem túl nagyméretű továbbépítést (hajó, szentély) jelent a torony mellé, keleti irányba.
A harmadik periódust felirat datálja. Ezek szerint 1497-ben a nyújtott, keresztboltozatos a nyolcszög három oldalával záródó szentélyt építenek a főoltár befogadására (valószínűleg ekkor emelik meg a torony és a hajó magasságát is. A hajó fölé ekkor kerül a ma is látható szép hálóboltozat). A szentély mellé sekrestye is épül ekkor. A főoltárt és a két mellékoltárt 1519-ben helyezték el a templomban. Ezek szárnyasoltárok voltak. A Bécs elleni török hadjárat (1683) során azonban a templom erősen megsérült, a tetőzet leégett a szárnyasoltárok megsemmisültek.
Az ezt követő helyreállítás során bővítették a templomot egy „stílusban tartott”, tehát gótizáló oldalhajóval a déli oldalon és onnan a karzatra vezető csigalépcsővel.
A klasszicista, oszlopokkal övezett, kőből készült főoltára (1827), amely ma bár a helyén maradva de mellékoltárrá vált, Krisztus megkeresztelését ábrázolja (Guido Reni képének másolata).
A templom értékes berendezési tárgya a margitbányai mészkőből készült reneszánsz ízű, gazdag plasztikájú korabarokk szószék. Ez nyolcszögű lábazaton álló ötszögű mellvéddel készült. A mellvédlapok tükreiben az ornamentális díszítés mellett Szent Péter és Szent Pál, Keresztelő Szent János valamint János evangélista figurája látható.
1959-ben, a középkori templom hajója északi falának lebontásával új nagyméretű félköríves apszissal záruló térrel bővítették az épületet (Architekt Prof. Kramreiter), amiben liturgikus teret alakítottak ki népoltárral. Az apszisban egy későbarokk korpusz látható. Az új altemplom értékes látnivalója a 17. századi keresztelőmedence és egy, a 18. század első feléből származó Immaculata szobor.

Adatlapot készítette:

Marcius

Adatfelvétel ideje:

2011-11-27 18:55:15