Ország:

Ukrajna

Szélesség (lat):

N 48° 52,848'

Hosszúság (lon):

E 23° 17,055'

Védettség van?

nem

Védettség száma:

Típus:

Emlékmű

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A községháza előtti kertben.

Egyéb adat:

Rövid leírás:

Az aprócska ruszin falu a Vereckei-hágó keleti, vagyis galíciai oldalán, az ezeréves országhatár közelében, de már azon kívül helyezkedik el. Kétes nevezetessége folytán mégis szorosan kapcsolódik mind a magyar történelem zivataros 20. századához, mind pedig a Kárpát-medence épített örökségéhez.

A ma Tuholkán álló obeliszk történetének kezdete az egész Magyarországot megmozgató, 1896-os millenniumi ünnepség-sorozathoz kapcsolódik. A 895-ös magyar honfoglalás hagyományosan elismert útvonalának kezdőpontján, a Vereckei-hágó legtetején emlékművet állítottak fel. A nagy szabású ünnepség 1896. július 20-án zajlott, melynek során Erdély Sándor igazságügyi miniszter felavatta Drawek Ede szobrászművész Bereg vármegye felkérésére készült alkotását.

Az országhatár előtt, az út bal oldalán, kis földhalmon emelt, mintegy 4 méter magas, gránitból faragott emlékmű két lépcsős talapzaton álló, hasábszerű alsó részből és az ezen álló, gúlaszerű felső részből tevődött össze. Az alsó résznek mind a négy oldalán szöveges táblák voltak felszerelve, melyek a felállítás apropójáról, idejéről, stb. tájékoztattak. Itt volt olvasható Kóródy Sándor verse is:

\"Honfi! E bérczormon
szíved hevesebb dobogása
Jelzi, hogy ősi honod
drága határa ez itt.
Itt hangzott egykor
riadó, csatakürtje Lehelnek;
Nagy Rákóczink itt
hullata búcsú könyűt
Szentkegyelet tüze gyúl
itt minden csipkebokorban;
Oldozd meg saruid:
szent hely ez itt a hol állsz!\"

Az obeliszk felső részének első oldalán egy bemélyített körben egy pentagramma (=öt ágú csillag, Salamon pecsétje, betlehemi csillag) volt látható, mint az emberi géniusz, a szellemi teljesség, a nagy dolgok beteljesülésének ősi jelképe. Furcsa módon később ennek az apró jelnek az emlékmű sorsában döntő szerep jutott.

Az emlékmű Trianon utáni sorsa tökéletes - egyben döbbenetes - tükre hazánk és e tájék 20. századi történelmének. A hely 1919-től cseh(szlovák) területre esett és azonnal méltatlan rongálások céltáblájává vált: feliratait eltávolították. Kárpátalja Magyarországhoz való 1939-es visszatértével újra megteremtődött itt a lengyel-magyar közös határ. Az emlékművet helyreállították, az átkelőhöz pedig lengyel és magyar szövegű diadalkapu épült fel. 1944-ben, a szovjet vörös hadsereg közeledtekor a nemrég újraavatott táblát egy honvéd tiszt az ország belsejébe menekítette. 1945-ben a szovjet birodalom magának szerezte meg Kárpátalját, így e hely szovjet \"belhatárrá\": két szovjet megye határává vált. A tábláját vesztett emlékmű, bár egyre rosszabb állapotban, de még évtizedeken át fennállt e helyen. Tekintettel arra, hogy a vörös birodalom módszeresen megsemmisítette a korábbi hatalom jelképerejű alkotásait, köztéri jeleit, e csodás megmenekülést csakis egyetlen ténynek tulajdoníthatjuk: a megszállók tudatlanságának. Az újonnan berendezkedő hatalom helyismerettel nem rendelkező urainak minden bizonnyal sejtelmük sem volt, ki és mi célból állította a Vereckei-hágóba ezt - a látszólag a kommunisták ötágú csillagával feldíszített - emlékoszlopot... Az alkotás sorsát végül a Leonyid I. Brezsnyev SZKP pártfőtitkár, 1944-ben itt \"harcoló\" politikai tiszt hősiességének 1975-ben a hágóban felállított, monumentális emlékmű pecsételte meg. Az ennek kapcsán itt végzett tereprendezés végképp eltörölte az emlékművet.

Kovács Sándornak az elmúlt években a helyszínen végzett kutatásai fényt derítettek az alkotás maradványainak további sorsára. Az emlékmű talapzatát a hágó galíciai oldalának egyik völgyébe legurítva, az erdő szélén, fejjel lefelé találta meg. A hasáb alakú középső rész sorsa ismeretlen.

Az egykori felső részül szolgáló gránit obeliszkre várt a legjellegzetesebb szovjet sors. A közeli Tuholka falu néhány lakosa az 1960-70-es évek fordulója táján egyszerűen leemelte helyéről az akkor még fennálló obeliszket - magyarul ellopták azt. Végül a csillag jelet viselő oszlopot 1975-ben, a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 30. évfordulóján Tuholka központjában, a tanácsháza előtt felállították, mint a községből származó hét fő, elesett vörös katona emlékművét! 1990., a kommunista diktatúra bukása után az emlékművön mindössze annyi, az ideológiai változásokat követő módosítást tettek, hogy a már kompromittáló ötágú csillagot levakolták, az obeliszk tetejére pedig egy keresztet erősítettek...

Az összefoglaló a témát a legrészletesebben közlő, remek mű, Kovács Sándor: Verecke című könyve (Hungarovox Kiadó, Budapest, 2006.) alapján készült.

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2013-03-17 22:18:04