Zsolnalitva vára

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 49° 9,617'

Hosszúság (lon):

E 18° 41,078'

Védettség van?

nem tudom

Védettség száma:

Típus:

Vár, várkastély

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Zsilnalitva, a településtől délre

Egyéb adat:

Rövid leírás:

A 13. század második felében a környéken fekvő, kiterjedt birtokaik védelmére a Zólyomi „Balassa” nemzetség építette fel Litva várát. A magas hegyre épült erősség a kezdeti időben a sziklaplató formájának megfelelően szabálytalan háromszög alakú lehetett, D-en, a kapu mellett nagyméretű toronnyal.
A középkori várhoz hosszú, keskeny sziklagerinc vezet, aminek a végén – múlt századi fényképek alapján – egy kapuval ellátott kőfal zárta el a völgy felőli utat. A várba vezető felvonóhidas kaput mély szárazárok biztosította, ez napjainkra jórészt betemetődött. A bejáratot jobb oldalról, a magas várfalról tűzfegyverekkel vigyázhatták az őrség tagjai. A kapun keresztül hosszú falszorosba jutunk el. Ennek ÉNy-i sarkában nagyméretű, szögletes bástya maradványai omladoznak. Vele szemközt egy kör alaprajzú, de kisebb méretű rondella védte a külső várat. Ez a XVI. századi védmű viszonylag épségben áll. A hosszú falszoroson át, félkörben megkerülve a külső várat, végül eljutunk a bejáratához. A várudvarra belépve bal felől a belső vár hatalmas, több emelet magas palotája nyúlik az ég felé. Velünk szemben a korábbi kapubejárat, mellette pedig egy magas, viszonylag épségben álló torony áll. Ennek külső homlokzatán napjainkban is felfedezhető a Kinizsi család címere -- a kardot szorító férfikar -- kőből kifaragva. A K-i oldalra feljutva hatalmas, félkör alakú ágyúbástyát pillantunk meg. Ennek alsóbb szintjén nagyméretű ágyúlőréseket, míg a felsőbb szinteken szakállas puskák és más kézi lőfegyverek számára alakítottak ki nyílásokat.
Zsolnalitva várának legrégibb része a belső vár. Ennek külső fala még napjainkban is teljes magasságáig áll, míg a belső közfalak – mivel ezek sokkal vékonyabbak voltak – az évszázadok alatt jórészt elpusztultak. A D-i oldalon egy vastag falú, négyszögletes torony, míg az É-i részen a hajdani várkápolna egyetlen megmaradt fala jelzi az erősség kiterjedését. A kápolnából még megtekinthetjük a csodálatos gótikus stílusú boltívek néhány részletét. A belső vár ÉNy-i részén több emelet magas torony emelkedik. Míg a falak szinte teljes magasságig állnak, addig a belső gerendák és boltívek teljesen elpusztultak. Körülöttünk az ég felé nyúló falakban nagyon sok épségben megmaradt, reneszánsz faragású ablaknyílást figyelhetünk meg. Ezzel szemben az ajtónyílások mindenütt hiányoznak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a vár elhagyása után az alsóbb részek értékes faragványait kibontották és elszállították.



1242 után IV. Béla király ösztönzésére nagymérvű várépítkezések kezdődtek el. Ennek során a Vág folyó völgyének legnagyobb birtokosa, a Zólyomi „Balassa” nemzetség több erődítményt is emelt földjeik védelmére, mint például Óvárt, Budetint, Szucsányt. Ekkoriban készültek el a völgy fölé emelkedő meredek sziklagerinc végén Litva várának első épületei, egy négyszögletes torony és az azt övező várfalak. Az erősség első, fennmaradt okleveles említése szerint 1318-ban a Csák Máté tartományúr hatalmában lévő erősséget Ludányi Endre várnagy irányította. Csák Máté halála után I. Károly elfoglalta a felvidéket, 1323-tól Litva a vágbesztercei várispánsághoz tartozott. A század utolsó éveiben Zsigmond magánkézbe adta a várat, az elkövetkező évtizedekben több tulajdonosa is volt. 1474-ben Mátyás kedvelt hívének Kinizsi Pálnak adományozta Sztrecsnóval együtt. Harmadik férje meggyilkoltatása után halt meg száműzetésben Kinizsi Pál özvegye, Magyar Begina 1523-ban. Ezután Szapolyai János szerezte meg a várat, de a belháborúk során 1528-ban elfoglalták Ferdinánd számára, majd felgyújtották. A János király-párti Kosztka Miklós birtokos azonban rövidesen helyrehozatta és őrséggel látta el. Kosztka Miklós halála után leánya, Borbála kezével együtt a dúsgazdag Thurzó Ferenc főúr szerezte meg a zsolnalitvai váruradalmat is. 1602-ben egy forrás szerint a nagy kiterjedésű várat mindössze 12 katona őrizte. A 17. század során elsősorban nem mint nemesi lakóhelyet, hanem mint uradalmi központot használták. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a környék a felkelő kurucok hatalmában állt. 1705-ben a várban tartották meg a vármegyei nemesi közgyűlést. 1711 után a nagy méretű erődítmény elkerülte a szabadságharc bukása utáni várrombolást. Valószínűleg a leányági örökösök, a Zichyek és az Esterházyak császárpárti érdemeire tekintettel menekült meg a felrobbantástól.
1760 és 1770 között a Zsolnalitván őrzött oklevél gyűjteményt az uradalmi gondnokság székhelyére, az árvai várba szállították el. A pusztuló középkori erősségre felügyelő várnagy és néhány embere is kénytelen volt elhagyni, mivel kellő karbantartás hiányában nem maradt egyetlen lakható helyiség sem Zsolnalitva várában.

Szatmári Tamás/várak.hu összefoglalója nyomán
Részletes történet, térképek, képek: www.varak.hu

Adatlapot készítette:

klo

Adatfelvétel ideje:

2012-06-22 12:18:12