Ízelítő az aranyozott középkorból
Festett és aranyozott kőszobortöredékek mutatják be középkori képzőművészet mára már szinte elfeledett gazdagságát néhány hét múlva Pécsett, a székesegyháztól északra álló középkori egyetem épületében. A faragványok, domborművek, illetve a gótikus síremlék makettje a szomszédos, egykori Aranyos Mária kápolna hajdani elemei voltak, s az élénk színű festések, a pazar és nagyfelületű aranyozások (amelyek restaurálták, de a töredékeket, amelyeknek az arcvonásait vélhetően a török korban vésték le, nem egészítették ki) egy olyan középkorról tanúskodnak, amely eltérhet a látogatókban korábban kialakult képtől.
Kevésbé pusztító történelmű országokban maradtak meg ugyan emlékei a középkor színeinek, ám a Kárpát-medencében sem a tudatos rombolások, sem a hivatalos, 19. század óta ténykedő műemlékvédelem nem tett, tehetett érte, hogy korunkban hiteles kép élhessen a középkorról. Többnyire koszos, füstös korszaknak képzeljük, szürke felületű épületekkel és falakkal, köztük szürke ruhákba burkolózott alakokkal. Pedig a középkorban közkedveltek voltak a harsány, a mai szemnek vélhetően túlságosan rikító színek – úgy a ruházkodásban, mint az épületek díszítésében. Az élethűbb hatás kedvéért mind a fa-, mind a kőszobrokat festették, s ahol volt rá forrás, aranyozták is, mint az 1350-es években épült Aranyos Mária kápolna esetében, ahol magának Máriának is a szőke hajzuhatagát az arany festékkel tették lenyűgözőbbé (a tárlaton hamar megértjük, miért kapta a kápolna az „aranyos” jelzőt már a középkorban). Pécsett pedig volt pénz a drága anyagokra, hiszen ebben a korszakban többször is évi 3600 forintot fizetett be a püspökség a pápai kúriának, míg az esztergomi érsek csak kétezret, vagyis az ország legnagyobb jövedelmű egyházmegyéje lehetett a 14. század második felében.
Az épületdíszek azonban sérülékenyek – magát a kápolnát már a török korban elbontották, így csupán töredékei maradtak fenn. Az ország más templomaiban is hasonlóan elpusztult a középkori, akkor még festett kőszobrok zöme, az egykor többnyire színes faragványok egy részét pedig ugyan restaurálták, bemutatták a 19. század végétől kezdődően, ám a kifestéseket általában nem állították helyre, részben az adatok, festék-maradványok töredékessége, részben a műemlékvédelem maximálisan kockázatkerülő, jobbára pusztán az anyagra koncentráló szemlélete miatt. Így napjainkra akaratlanul egy hamis középkor-szemlélet lett egyeduralkodóvá a korszakban kifejezetten került szürke, illetve nyers anyagszín bemutatásával.
A cikk a képek alatt folytatódik!
Az egykori pécsi kápolna teljességét persze már nem lehet anyagában is helyreállítani, ám részleteiről hatásos ízelítőt ad a berendezés alatt álló tárlat, míg a teljes épületegyüttes (hiszen a kápolna története elválaszthatatlan az első püspöki palotától, az 1360-as évek végétől évtizedeken át egyetemként használt egykor háromszintes épülettől) virtuálisan, az átépítések sorát is bemutatva elevenedik majd meg a monitoron néhány hét múlva a látogatók előtt.
Kapcsolódó cikkeink:
Bejárhatjuk a püspökök titkos alagútját
Korábban is kápolna állt az Aranyos Mária helyén
Középkori faragványok kincsesbányája a pécsi fal