Somogyvár: szentek és félrefordítások örök élete
Bár az adatot, miszerint I. Szent Lászlót Nagyvárad előtt ideiglenesen Somogyváron temették el, akár a középkorból származónak is hihetnénk, valójában alig több mint 100 esztendővel ezelőtt jelent meg a közgondolkodásban Mátyás Flórián kutatásának eredményeként.
A somogyvári temetkezésről nem tudnak sem Szent László legendái, sem a krónikák, geszták. A szentté avatással kapcsolatosan keletkezett források között sem találunk ilyen említést. A somogyvári Szent Egyed apátság levéltára nem maradt fenn, így az anyaapátság, Saint-Gilles 12. századi másolatgyűjteménye őrizte meg II. Paszkál pápa 1106-ban kiadott bulláját, amelyben sok más között szerepel az „ubi et eiusdem corpus venerabile requiescit”, vagyis az „ ahol az ő tisztelendő teste nyugszik” félmondat. A szövegkörnyezet valóban félreérthető, hogy Somogyvárról, vagy Saint-Gilles-ről van-e szó, ám a magyar tudomány előtt már a 18. századtól ismert oklevélnek a magyarországi temetkezést érintő olvasata csak 1900-ban lett közismert. Ekkor olvasta fel az MTA ülésén, majd jelentette meg nyomtatásban is Mátyás Flórián a nézetét, miszerint az idézet Szent László corpusára és Somogyvárra vonatkozik, s nem Székesfehérvár és Nagyvárad, hanem Nagyvárad és Somogyvár, mint lehetséges temetkezési helyszín közt igyekeznek dönteni a gyászszertartás szervezői a legendában. (A patthelyzetet a legenda szerint maga a kocsi oldja meg, amely a csodának hála magától indul el az általa kiválasztott irányba. Erről a jelenetről azt gondolhatnánk, hogy hungarikum, ám Horváth Cyrill talált mintát a magától a helyes cél felé elinduló kocsi csodájához: a Szent Vencel herceg holttestét szállító szekér ugyanígy, emberi segítség nélkül jutott át folyó túloldalára, hogy Prágába jusson.)
Mátyás Flórián teóriája nemigen talált támogatókra történészi körökben, a legtöbben bírálták az elmúlt évtizedekben, legutóbb Solymosi László cáfolta tételesen, kimutatva, hogy a szöveg valójában csak azt állítja, hogy Szent Egyed tiszteletreméltó teste Saint-Gilles-ben nyugszik.
Tudományos szempontból így Szent László feltételezett somogyvári temetése ugyan nem igazolódott, ám a közgondolkodásban eddig kiirthatatlanul gyökeret vert. Elterjedését nyilván Trianon is elősegítette, hiszen Nagyvárad a határon túlra került, így kellett egy új helyszín, amihez köthető volt Szent László élete és tevékenysége.
A kérdést az apátsági templom feltárása is tisztázhatta volna, különösen azért, mert előkerült a központi helyen maga a sír is, amely természetesen üres volt, de ami a fontosabb: feltűnően kis méretű. A sírhelyet maga a feltáró régész, Bakay Kornél is így jellemezte 2011-ben megjelent monográfiájában (181. oldal): „A sír méretei miatt aligha lehetett valamely személy nyughelye, sokkal inkább ereklye, vagy ereklyék őrzésére szolgálhatott...”, ám néhány sorral odébb már Szent László nyughelyeként említi, amit a király maradványainak Nagyváradra szállítása után leszűkítettek, s így nyerte el mai méretét.
Talán akad kézenfekvőbb magyarázat is az ereklyesírra: mivel a monostor szerzetesei egyenesen Saint-Gilles-ből érkeztek, magukkal hozhatták az anyakolostor számára oly fontos Szent Egyed valamely ereklyéjét, amely ezen a helyen pihent, s egy betekintő csatornán (amelyet szintén azonosított a feltárás) lehetett kapcsolatba kerülni vele. Ez korántsem lenne meglepő, hiszen a 11. századból már találunk adatot arra, hogy az esztergomi érsekségnek is volt Szent Egyed-ereklyéje és a somogyvári ereklye létére utal, hogy 1113-ban III. Boleszláv lengyel uralkodó ide zarándokolt, hogy Szent Egyedhez imádkozzon.
Tehát, bár Somogyvár erősen kötődik bár Szent Lászlóhoz, mint alapítóhoz, hajdani királytemetkezést valószínűleg fölösleges keresnünk benne. A francia szerzetesek által benépesített monostor viszont egy újabb kapocs volt amely Magyarországot a nyugathoz fűzte, és ez elsősorban éppen annak volt köszönhető, hogy az Európa szerte ismert és nagy tiszteletben álló Szent Egyed egy ereklyéjét is falai között őrizték. Feltehetően ennek az ereklyének a számára épülhetett a Bakay Kornél által feltárt szimbolikus sír is a templom közepén. Talán e felett emelkedett hajdan az a díszes márványbaldachin, amelynek a romok közül előkerült, 12. századi domborműtöredékei régóta ismeretesek. A sors fintora, hogy ezen töredékek értelmezése éppolyan kalandos utat járt be a magyar tudományos életben, mint az oklevélben emlegetett szent ereklyék kérdése, csak itt nem a latin mondatokat hanem a középkor képi nyelvét fordította félre a modern tudomány.
A somogyvári Szent Egyed-bazilika és bencés apátság romjai a műemlékem.hu adatbázisában
További cikkeink a királytemetkezésekről:
Örökre elvesztek a magyar királyok?
Királyi sarjak és kakukkfiókák