Megtalálhatták Budapest első római táborát is a Bem téren

A Margit híd közelében, a Bem tér mellett nagy felületű városi ásatás zajlik. A régészek számára egyrészt azért roppant érdekes ez a terület, mert az úgynevezett történeti városmag része. Ami azt jelenti, hogy itt már a középkorban és a római korban is város állt, amelynek sok-sok tárgyi emléke mellett épületei is előkerülhetnek. Másik fontos jellemzője ennek a feltárásnak, hogy egy városi ásatáshoz képest nagyon nagy területen, több, mint hétezer négyzetméteren folyhat kutatás, ami igen ritka Budapesten. 

A Kr. u. 89-ben létesült óbudai (Flórián téri) legiotábor mindenki által ismert. Azonban már Kr. u. 50 körül a tartomány belseje felől vezető és a Duna menti hadiút találkozásánál, a mai Vízivárosban is állomásozott egy helyőrség. Feladata többek között a bennszülött központ és a határforgalom ellenőrzése volt. Az ötszáz fős lovas alakulat, az ala Hispanorum I, majd az ala I Hispanorum Auriana erődítményének pontos helye egyelőre ismeretlen. Egyik lehetőségként a Fő utca – Csalogány utca kereszteződésében, másikként a Bem tér környékén kell keresnünk a föld-fa szerkezetű palánktábort. Építési idejére vonatkozó eddigi bizonyítékaink csapattörténeti adatok, az egységek katonai sírkövei és a korszakra jellemző nagy mennyiségű lelet.

A segédcsapatok tábora (castellum) kisebb alapterületű, mint egy legiotábor, de változó kiterjedésű. Nagy valószínűséggel itt sem éri el a 200-szor 200 méteres alapterületet. A belső épületek (parancsnoki épület, kórház, raktárak, műhelyek, kaszárnyák stb.) elrendezése bizonyos szabályszerűségeket követ, de a különböző táborokban nem teljesen egyforma, így előre nem kiszerkeszthető. Az erőd körüli védműrendszer részét képezte a palánkfal a kapukkal és tornyokkal, valamint a V keresztmetszetű, mély árkok. A Bem téri ásatáson eddig két, egymás mellett futó árkot tártunk fel. Tehát nagy valószínűséggel megtaláltuk a tábort, de az árkok mindkét oldalán kerültek elő 1. századi faépítmények alapárkai és oszlophelyei. Ez természetes, hiszen a tábor körül a katonák hozzátartozói, kereskedők, iparosok által lakott település alakult ki itt is. A jelenlegi kérdés tehát az, hogy valóban egy 1. századi erődítményben, s ha igen, annak északi vagy déli oldalán, vagy az azt övező telepen folytatunk-e ásatást. 

További feladat, hogy kiderítsük, valóban táborhoz vagy a tábort körülvevő civil településhez tartozó árkokat találtunk-e. Ennek eldöntésében a palánkfal maradványai, vagy azok hiánya, illetve az árkok bekanyarodása nyújthatna segítséget. Egyelőre úgy tűnik, hogy az árkok déli oldalán leégett palánkfalhoz hasonlító objektumokat találtunk. A leletanyag későbbi kiértékelése adja majd az alapját annak is, hogy a két árok biztosan egykorú-e, ami a tábor elméletet erősíti. 

A csapat elvonulása után a tábor és az a körüli építmények helyén a 2–3. században egy civil település létesült, amely nagyjából a mai Batthyány tér, Margit körút és a Csalogány utca által határolt területen húzódott. Keveseknek jut eszébe, hogy a metrón, HÉV-en, villamoson utazva éppen egy palánktábor, illetve az aquincumi polgárvároshoz hasonló római épületmaradványok alatt vagy felett haladnak át. A település neve ismeretlen, sem irodalmi, sem epigráfiai adat nem került eddig elő róla. A kőalapozású, vályogfalas épületek, utcák, csatornák maradványait a vízivárosi ásatások során már több helyen feltártuk. Esetenként megmaradtak a házak falfestései és stukkós belső dekorációi, padlófűtéses szobái is. A Király fürdő mellett korábban egy római kori fürdő is ismertté vált a limesút mellett.

A Bem téren a nagymértékű középkori, török kori, újkori bolygatottság miatt sajnos egyelőre csak a római kori házak alapozásának alsó kősorait találtuk meg. Azonban így is igen gazdag leletanyagot gyűjtöttünk a rétegekből, gödrökből: mintegy 200 darab érmet, több száz láda kerámia edénytöredéket (köztük számos import darabbal), üvegedényeket, egyéb fémtárgyakat, konyhai hulladékként eldobott állatcsontokat. Jelentős mennyiségű a mindennapi élet apró használati tárgyainak, például ruhakapcsoló tűk, hajtűk, ékszerek (egy arany fülbevaló is), bronz csengő, övveretek, ládikaveretek, kulcsok, zárak száma is. Az 1. századi tábor időszakából származik több lószerszám veret, valamint számos, a vezető tisztek, gazdagabb lakosok számára importált bor, olívaolaj, halkészítmények vagy egzotikus gyümölcsök szállítására szolgáló edény, illetve asztali díszedény. A település a Kr. u. 3. század második felében megszűnt, erre az épületek falai közé ásott 3–4. századi római sírok és a 4. századi leletek hiánya is utal.

A mai Margithíd környéke minden időszakban dunai átkelőhely volt, a most is működő városrész pedig egészen az 11-12. századig vezethető vissza, amikor is a római kort követően újra megtelepültek a Duna és a hegyek vonulata között. Az Árpád-korban kisebb házakat, ideiglenes kereskedő telepet feltételezhetünk itt, amely később állandósult és egy komoly mezővárossá fejlődött. A Duna szemközti partján helyet kapó Jenő nevű településsel együtt alkották a révet, a folyón az átkelő pontot. De a Duna jobb partja kikötőnek is alkalmas volt, és ez meghatározta a terület további fejlődését. Egy 1148-ban keltezett oklevélben Gézavásárának nevezik ezt a területet, későbbiekben pedig inkább a természetes hőforrásokról Felhévízként ismerik. Északon a mai Császár-Komjádi uszodáig elnyúlt, déli határa pedig a mai Bem József utcánál húzódott.

A régészeti feltárás során rövid ideig használt kemencék kerültek felszínre, amelyek a korai, ideiglenes megtelepedés emlékei. Később már hosszan használt, jól megépített kemencék is épületek a területen, melyek az állandósuló házhelyekhez tartozhattak. Nagyméretű tereprendezésre és a terület hasznosításának megváltozására utal, hogy ezeket a kemencéket elfedték és egy lekövezett teret – egy vásárteret alakítottak ki a 14. században. Csaknem ötszáz négyzetméteren vált láthatóvá ennek a lekövezett felülete, ahol még a szekerek által hagyott keréknyomokat is látni lehetett. Kövei közül patkók, pénzérmék kerültek elő, amik a hosszú használatát is igazolták. Már az Árpád-korból tudunk az itteni piacról, nem véletlen a település neve is (Gézavásár), azonban a 14. századtól pünkösd idején 2 hétig tartó országos vásárt is tartottak itt. A megtalált ólom plombákból azt is tudjuk, hogy osztrák és német területeken készített textilek is cseréltek itt gazdát.

A mai Bem József utca vonalában húzódott a Buda külvárosait védő városfal, amelyen a mai Fő utca és Bem tér találkozásánál állt a városkapu. Ennek előtere több szempontból is érdekes. Egyrészt itt tartották az említett a vásárt, melynek vámját a margitszigeti apácák szedték be. De itt állt egy királyi ház is, melyet még szintén az Árpád-korban építettek. Ezt a házat és a körülötte lévő területet később az apácák birtokolták. Az oklevelek fából és kőből épült házakról tesznek említést. Felhévíz egyik középkori épületének pincéjét meg is találtuk a régészeti kutatások során, még a boltozata is épen maradt meg. A pincét bizonyosan használták még a 18. században is, de talán a felette álló házat is lakták addig. Ez a ház a mai Fekete sas utca mellett állt, mutatja, hogy itt is egy középkori út vonalát őrzi a mai utcaszerkezet.

A török hódítást követően a piactér beépült, házak és azokhoz kapcsolódó kutak, vermek készültek. Ezek a házak favázas épületek voltak, ahol a falakat vályogtéglával rakták ki. A vermekből sok mindennapi tárgy, korsók, fazekak, poharak, gyertyatartók kerülnek felszínre és több dísztál töredéke is. Nagyon ritka lelet együttest találtunk az egyik veremben: egy pénzhamisító műhely kellékeit. A dolog külön érdekességét adja, hogy az oszmán Budán Habsburg pénzeket hamisítottak. Azt tapasztaljuk, hogy a tizenötéves háború harcai során kiürítették ezt a területet. Az 1680-as években készült ostromrajzokon is azt látjuk, hogy az említett kapu előtere beépítetlen és itt sorakoztak fel a Buda visszafoglalására érkező hadak. 

A következő évszázadokban csak későn épült be ez a telek, a Radetczky-laktanya falai között pedig megőrizte a korábbi korszakok emlékeit is.