BTM: török ajtót és graffitit találtak a belvárosi plébániatemplomban

„A jelenleg Jézus szíve elnevezésű kápolnában kaptam megbízást arra, hogy a történelmi kifestések restaurálása előtt távolítsam el a vakolatrétegek egy részét. Ez a kápolna a 14. század végén, egy időben készült el a szentély kibővítésével” - mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Derdák Éva festőrestaurátor-művész. „Legnagyobb meglepetésemre a helyiség nyugati falán hamarosan egy nagyobb, elfalazott nyílást fedeztem fel. Azonnal szóltam a Budapesti Történeti Múzeum régészének, Papp Adriennek, aki Sudár Balázzsal, az intézmény történészével együtt megnézte ezt a nyílást. Hamarosan egy újabb, kisebb méretű, szamárhátívű ajtó bontakozott ki a nagyobb nyíláson belül, ami egyértelműen a templom azon időszakához kapcsolódik, amikor dzsámiként használták a törökök.”

A pesti belvárosi plébániatemplom a város leghosszabb múltra visszatekintő épülete. Területén korábban római erőd állt, amely köveinek felhasználásával építették fel az első templomot, a feltételezések szerint még a 11. század első felében, majd egyes elméletek szerint ide temették el a túlparton meggyilkolt Gellért püspököt, mielőtt későbbi nyughelyére, Csanádra vitték volna. Ennek az első templomnak a létét a régészeti feltárások ugyan nem tudták igazolni, de 11. századi temetőrészlet előkerült, ami közvetve bizonyítja az egyházi épület közelségét. Az első, anyagában is megfogható templom 12. századi, amit a középkor során többször bővítettek és átépítettek. Pest török megszállása után dzsámiként használták az erősen sérült épületet, majd a város keresztény visszafoglalása után kijavították és ismét katolikus templom lett. Barokk átépítésére 1725 és 1735 között került sor, a 19. század elején Hild János, majd a század végén Steindl Imre végzett átalakításokat rajta.

„Török koros régészként számomra különlegesen fontos a templomon már két évtizede dolgozó Derdák Éva legújabb felfedezése, hiszen részben az épület török kori használatához kapcsolódik” - mondta el portálunknak Papp Adrienn. „Buda elfoglalása után iszlám imahelyként igyekeztek a legtöbbet kihozni a középkori templomból. Kapóra jött, hogy a hajók mennyezete beomlott, hiszen így egy falakkal övezett udvar alakult ki, ami remekül kiegészítette a leválasztott és dzsámiként használt szentélyt. Mint azt a korábbi restaurátor-kutatások is bizonyították, a falakat kétszer is vastagon fehérre meszelték, hogy megszabaduljanak a számukra zavaró falfestésektől. Azért is nagyon fontos ennek a kapunak a felfedezése, mert illusztrálja, hogy mennyire mozaikszerű és több nemzedék munkáját igénybe vevő folyamat egy használatban lévő templom kutatása, hiszen itt sem történt meg sem a teljes felületű régészeti feltárás, sem valamennyi felület falkutatása.”

„A szamárhátíves kis kapu mellett előkerült egy apró török falfirka, ami megszokott a dzsámikban, Magyarországon is van belőle jó pár. Ez azonban egy kalligráfiai játék, amelyhez hasonlót még nem láttam” - tette hozzá Sudár Balázs, a BTM történésze. „Az Allah, a Mohamed és az Ali nevek követik egymást, de úgy, hogy a készítő egybefűzte őket, vagyis a nevek utolsó betűjéből formázta a következők első betűjét. Ez ismereteim szerint a hódoltságban teljesen unikális. A festékkel rajzolt felirat környezetében egyébként voltak vakolatba bekarcolt betűk is. Hogy a középkorban és jelenleg is kápolnaként használt helyiségnek mi volt a funkciója a török korban, nem tudjuk. Hasonló terek gyakran szent sírokat rejtettek, hogy itt volt-e ilyen, azt régészeti feltárás híján nem tudjuk.”

A kápolna restaurátori kutatása során az összesen tíz kifestési rétegből két középkorit is azonosítottak. A tervek szerint ezek, a most felfedezett ajtó (a kisebbet a barokk helyreállítás részeként falaztak el, kőanyagként részben a középkori bordákat felhasználva), valamint a török felirat is láthatóak lesznek a helyreállítás eredményeként.