BTM: mélypincét tártak fel az egykori palotaszárny alatt

Mivel a budavári királyi palotának a 19-20. század fordulóján az Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos tervei alapján történt kibővítése során alaposan lemélyítették a járószintet, nem számítottak komolyabb leletanyagra a még 2023-ban a Várkapitányság Zrt. megbízásából kezdődött feltárások során a szakemberek az úgynevezett A-épület környezetében, illetve a helyén. A várakozások részben beigazolódtak, hiszen az újkori szárnyak építése során nemhogy a várhegy szikláját érték el, de több helyütt még abból is bontottak a szorgos építők. A jelenlegi felszíni járószint így általában a középkori pincék szintjén van, vagyis leletanyagra – legalábbis régészeti rétegben – ritkán lehet számítani.

Volt és van azonban egy másik szintje is a budai várhegy pincéinek, ez pedig a mélypincéké. Ezek többnyire természetes sziklaüregek voltak, amelyeket szükség szerint véséssel bővítettek a középkor során. A mélypincék szintjére a pincékből lehetett lejutni, a szellőzésükről kürtők gondoskodtak.

„Egy ilyen kürtőre sikerült rábukkannunk az egykori A-épület helyén. Kézi erővel bontottuk a törmeléket és csörlőkkel, létrákkal sikerült lejutnunk az aljára, amely a jelenlegi felszínnél hét méterrel van mélyebben” - mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Magyar Eszter ásatásvezető régész, a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Főosztályának munkatársa. „Maga a pince L-alaprajzú, vagyis a kürtő alatt két, egymásra merőleges szárnya van. A lejárata az egyik szárnyból nyílt, ezt még nem tudtuk kibontani, az omlásveszély miatt ennek a feltárása a felszín felől lehetséges.”

A mélypincét valószínűleg a 14. században alakították ki, a használata korából származó leletanyagot azonban nem sikerült feltárni benne. Akár élelmiszer raktározására is megfelelt, hiszen a járatokban 11-12 fok van, ami ha magasabb is, mint a korszerű hűtőszekrények belső hőmérséklete, sokáig frissen tarthatta az itt felhalmozott húsárut, zöldségeket. A használatának befejezését a beledobált, házak bontásából származó bontási törmeléken, kőfaragványokon kívül érmék is datálták.

„Az Anjou-kori palota kibővítését a források Luxemburgi Zsigmondhoz kötik, aki az 1420-as évek végétől észak felé megnövelte a palota területét, mintegy kiharapva egy újabb területet a polgárvárosból, egészen a Frisspalotáig, bekötve a korábban a polgárvárosban épült új palotát a királyi épületegyüttesbe. A bővítés során lebontották az itt álló házakat, így azt is, amelyhez ez a mélypince tartozott. A pince eltömedékelésére azonban az itt talált I. Ulászló és V. László érmek, valamint Hunyadi János-dénár szerint csak Zsigmond halála után legalább másfél évtizeddel került sor. Vagyis Zsigmond csak elkezdte a bővítést, annak kivitelezése azonban még sokáig elhúzódott” - tette hozzá a régész.

A következő feladat a mélypince lejárójának kibontása lesz. A terület nyilván tartogat még meglepetéseket, hiszen alig néhány középkori teleknyire van attól a pincétől, ahol több mint fél évszázada rábukkantak a világhírűvé vált budavári szoborleletre. 

Riport a mélypince feltárásáról a Közkincs-keresőben