BTM: újkőkori teleptől Kocsola faluig
A terület régészeti érintettsége nem volt kétséges, hiszen néhány évvel ezelőtt, a beruházás korábbi fázisában már előkerültek középkori temetkezések, amelyeket a forrásokból ismert Kocsola falu temetőjéhez tartozhattak. A 13. században már biztosan létezett falu (az első említése 1264-ből származik, amikor IV. Béla az addig a lekéri kolostor birtokában lévő települést a csőti monostornak adományozta) holléte sokáig kérdéses volt. Korábban a 22. kerületre lokalizálták a szakemberek, s csupán a néhány éve előkerült településmaradványok igazolták, hogy annál északabbra, a 11. kerület területén helyezkedett el. A mai főváros területén egykor fekvő középkori falvakról egyébként Terei György régész, a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Főosztályának vezetője írt remek összefoglalót a Budapest Régiségeibe 2023-ban (s beszélgettünk is a témáról nemrégiben a Közkincs keresőben).
„A középkori Kocsola kiterjedését még nem ismerjük, az biztos, hogy dél felé tovább húzódott” – mondta Szabó Balázs, a BTM középkoros régésze, aki jelenleg kutat a területen. „Temetkezéseket ezúttal nem találtunk, azonban ház- és kemencemaradványok előkerültek. A hajdani Kocsola településszerkezete sem ismert, például nem tudjuk, hogy hol állt a falu temploma. A jelenlegi feltárási terület közelében volt egy épületmaradvány, amelyet Rómer Flóris még templomromként írt le, ám a későbbi kutatások szerint vár, megerődített nemesi lakóhely lehetett. Illetve a közelben áll az 1780 körül emelt barokk lőporraktár, amelynek a területe szintén nem ismert régészeti szempontból.”
A középkori megtelepedés előtt már az újkőkorban is nagyobb falunak adott helyet ez a löszhát. A jelenlegi feltárásnak az északi, illetve középső területén épületek maradványai is előkerültek. A korszakhoz kötődő temetkezésekre is rábukkantak, hiszen ekkor még nem léteztek önálló temetők, hanem a halottakat a falvak területén, a házak közvetlen környezetében helyezték nyugalomra. „Az is lehetséges, hogy a halottak egy részét nem eltemették, hanem egyéb módot választottak a tőlük való búcsúra, például leúsztatták őket a Dunán” – mondta Kovács Gizella, a BTM őskoros régésze. „Ennek a hétezer éves településnek szintén nem ismert a kiterjedése, azonban a későbbiekben éppen a Duna irányában folytatjuk majd a beruházást megelőző feltárást, így mind az őskori, mind a középkori faluval kapcsolatban újabb jelenségek előkerülésére számítunk”.
Az őskor és a középkor közt eltelt csaknem hatezer éves időszakban mindössze szórványos leleteket találtak az emberi jelenlétre. A szakemberek ezt a terület klimatikus, vízrajzi viszonyainak változásával magyarázzák.
Fotó, szöveg: Kovács Olivér
Fontosabb kulcsszavak
Kapcsolódó cikkek
Lehet rövid- és hosszútávú tervet is kidolgozni a kánai apátság megmentésére. De hogy valamit el kell kezdeni, az biztos, hiszen folyamatosan pusztulnak a falak. Terei György régész, a Budapesti Történeti Múzeum Középkori főosztálya vezetőjének írása. 
Középkori, már csaknem hatszáz éve betemetett mélypincét tártak fel a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei a budai várban, a királyi palota lebontott legészakibb szárnya, az A-épület helyén. 
Három – római, illetve középkori – vízvezeték maradványait is azonosították Óbudán egy jelenleg is tartó feltárás során a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei. Fényes Gabriella ásatásvezető régész írt az eddigi eredményekről összefoglalót. 
Május 7-én szakmai napot tartanak a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei által rendezett várostörténeti tárlatban az egykori középkori városfal tövében, a Vámház körút 8-ban, az utcaszint alatt. A rendezvényre várják az érdeklődőket. 
Bár korunk kevéssé természetcentrikus világában nehéz elképzelni, a folyóvizek komoly hatással voltak az emberi letelepedésre évezredeken át. A Duna partja mellett így a Rákos-patak is egyfajta „civilizációs bölcső” volt.