BTM: készülnek a rohamra a játékkatonák
A történelmet sokféle módon el lehet mesélni, arra azonban eddig nem gondolt senki, hogy a műanyag játékkatonák világán keresztül világítsa meg a kádári, szocialista Magyarország mindennapjainak egy szeletét, egyben rendszerszerű működését – vagy éppen működésképtelenségét – a hatvanas évektől a rendszerváltásig. Pedig a főként idősebbek által jól ismert (és egykor nagy buzgalommal forgatott) játékok nem csupán nosztalgikus emlékeket keltenek és látványosak, de segítenek megérteni a közelmúlt történelméből is valami lényegi elemet.
![]()
„A műanyag játékkatonák léte tulajdonképpen egy anomália volt a kádári Magyarországon. Bár játékkatonák már korábban is léteztek, ezek azonban drágák voltak, így kevesek kiváltsága maradt, hogy birtokolják azokat. A műanyagok kifejlesztése és a fröccsöntés megjelenése azonban forradalmasította a játékipart, ám a szocialista nagyipar nem tudott reagálni erre az újításra. Így ezeket a figurákat a maszek világ ontotta magából, német, amerikai, vagy éppen ausztrál játékkatonákat másolva a szocializmus kellős közepén” – mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak B. Szabó János történész, a tárlat kurátora.
![]()
Miután a magyar kisiparosok a külföldi játékokat másolták, ezért a hatvanas, hetvenes évek hazai történelmi filmjei sem jelentek meg fröccsöntött formában – nem készült sem Tenkes kapitánya, sem Dobó István figura. Ezeknek a megmintázása ugyanis szobrászok bevonását követelte volna meg, amit sem a maszek világ, sem a vásárlóközönség nem igényelt. Valamennyire persze mégis visszaköszönt a mozi világa, hiszen a hetvenes évek volt játékkatonák szintjén a western aranykora. Ez azonban nem azt a teljességet jelentette, mint az amerikai játékoknál: itthon öntöttek cowboyt és indiánt, de a kékkabátos katona, a könnyűlovasság már nem fért bele. Furcsa, hogy ugyanakkor a második világháborús készleteknél többnyire nem szovjet, hanem amerikai géppuskások másolataival játszhattak a gyerekek.
![]()
„A kiállítás természetesen felvillantja majd a játékkatonák történetének kezdeteit, illetve megismerhetik a látogatók más nemzetek ilyen játékait is. A célunk, hogy egyszerre adjunk teret a nosztalgiának és az ismeretszerzésnek” – tette hozzá B. Szabó János. „A figurákat ugyan nem lehet majd kézbe venni, azonban abban bízunk, hogy egy-egy családból több generáció is egyszerre nézhesse végig a tárlatot, ki az emlékeit felidézve, ki az újra rácsodálkozva.”
Fotó, szöveg: Kovács Olivér
Képgaléria a cikkhez












