Templom, ahol tényleg van földalatti alagút

Befejeződött a régészeti kutatás, amelyet a csütörtökhelyi Szent László-templom kápolnájánál, illetve az építmény belsejében folytattak az elmúlt hetekben Dr. Peter Tajkov régész vezetésével a Kassai Műszaki Egyetem képviseletében. A részleges felújítást megelőző feltárásra azért volt szükség, mert a kápolna – amelyet a művészettörténet a késő gótika egyik legszebb Kárpát-medencei alkotásaként tart számon – erősen vizesedni kezdett, így jelenleg ennek az elhárítása a cél, bár a templom egésze is rég megérett már egy átfogó helyreállításra.

A Szent László templomot a 13. század második felében építették. Kissé nehézkes román kori stílusának szinte ellentéte a déli oldalához a 15. század második felében hozzáépített gótikus kápolna, amelyet egészen a legújabb időkig a Szapolyai-családhoz kötöttek. A kutatók többsége azonban most már a Thurzó-család alkotásának tartja – aminek csak a legszembetűnőbb jele a Thurzó-címer a boltozat zárókövén. A Thurzókat ugyan a hagyomány német családként tartja számon, azonban már több mint egy évszázada elkezdték feltárni a szepességi eredetüket, ami persze nem mondd ellent annak, hogy az őseik valóban német területről kerültek a Kárpát-medencébe. A történészek azonban még nem végeztek a teljes templom levéltári kutatásával, így egyelőre még csak valószínű és nem igazolt, hogy a kápolna építését valóban ők finanszírozták.

A Szent László-templom egyébként is meglehetősen kevéssé kutatott építmény: nagy felületű falkutatása sohasem volt, átfogó régészeti feltárás sem folyt a belső tereiben, illetve a dombon, amelyen áll. Az biztos, hogy középkori plébániatemplomként temető vette körül.

Az épületegyüttest a 17. század második felében a minorita rend kapta meg, ők építették fel tőle délre a ma is látható négyzet alaprajzú kolostort. Ezt később egy föld alatti folyosóval kötötték össze a kápolna alsó szintjével, nyilván, hogy minél kényelmesebben közlekedhessenek a szerzetesek. Ez a folyosó napjainkig járható maradt, de már jó ideje nem használták. Szellőzéséről egy kivezető akna gondoskodik, amelynek a felszíni építménye is megmaradt.

A templom a 19. században leégett, a felújítása ekkor vált sürgetővé. A múlt századfordulón Alpár Ignác vezetésével folyt a helyreállítás, ekkor kapta a templom tornya a Szepességben egyébként tájidegen, négy fiatornyos, erdélyi stílusú sisakot. A kápolna színes üvegablakait a Forgó és társa cég, azon belül Walherr Gida készítette a Műemlékek Országos Bizottságának megrendelésére. Az elmúlt százhúsz év során komolyabb helyreállítást nem végeztek a templomon.

„Közvetlenül a kápolna fala mellett kutattunk, ahol a vízelvezetésre kerül majd sor, illetve elbontottuk a kápolna keleti oldalánál a templomba vezető lépcsőt is. A kápolnán belül az alsó szinten nyílt lehetőségünk kisebb felületen ásatást végezni” - mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Balogh Árpád régész-technikus. „Utóbbi helyen nem sikerült temetkezést azonosítanunk, a betöltésben azonban voltak szórvány emberi csontok, nyilván mert a temető földjét használták fel.  Megkutattuk az összekötő folyosó környezetét is a vízelvezető munkák előkészítéseként. Itt több bolygatott temetkezés mellett sikerült kilenc sírt feltárnunk. Az emberi maradványokat az Eperjesi Egyetem Biológia Tanszékének antropológusai Doc. Eva Petrejčíková vezetésével emelték ki, hogy további vizsgálják azokat.  Természetesen jó lenne egy átfogó régészeti kutatás is legalább végig a templom falai mellett, azonban ezeket a lehetőségeket a visszatelepült és az épületet ismét gondozó minorita rend anyagi lehetőségei szabják meg.”

A régészeti kutatás lezárultával kezdetét veszi a kápolna részleges helyreállítása, illetve e terület rendezése. A restaurátori munkák tervek szerint 2023-ban fejeződnek be.