Ipolyság: újra feltárják a premontrei apátságot
„Az egykori ipolysági premontrei kolostor jelentős részét érintő régészeti kutatása során rábukkanhattak …” - így kezdtem az ipolysági premontrei apátság feltárásáról szóló riportot több mint két évvel ezelőtt itt, a Műemlékem.hu Magazinban. Akkor szlovákiai magyar szakemberek kutattak a területen, s bár kerültek elő falmaradványok, temetkezések bőséggel, a feltárások során nem mentek le az apátság alapítása kori rétegekig. Az elpusztult apátság helyén épített barokk magtárat azonban az új tulajdonos helyre kívánja állítani egy vendéglátó központ létesítése céljából (ez volt a cél korábban is), a beruházással járó építkezéshez pedig arra van szükség, hogy ismertek legyenek a középkori apátság legkorábbi részletei – ezért keresték meg a PPKE Régészettudományi Intézetét, amely tanásatás keretében még nagyjából egy hónapon át folytat kutatást a területen.
„Kevesebb mint két hónap alatt természetesen lehetetlen lenne a teljes kolostort feltárni, ezért csak a szerződésben rögzített hat szelvényben dolgozunk, azokon a helyeken, amelyek érintettek lesznek az épület felújítási munkálatai során” - mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Rácz Tibor Ákos, a kutatás vezetője, az oktatási intézmény tanára. Hozzátette: a feltárás értékes tapasztalatokat kínál az egyetem első és másodéves hallgatóinak, akik heti váltásban érkeznek az ásatásra, hiszen az épületen belül is nyitottak három helyiségben szelvényt, amelyeket teljes mélységben, az Árpád-kori rétegekig tárnak fel. Több helyütt már eljutottak erre a szintre, a legkorábbi biztos korjelző leletük egyelőre egy III. Béla által kibocsátott, vagyis 12. század végi érme.
A legalsó rétegek gondos feltárása azért is fontos, mert az ipolysági premontrei apátság alapításának pontos ideje nem ismert, csak azt tudjuk, hogy a tatárjárás előtt már állt. Ekkor elpusztították, azonban hamarosan visszatértek a szerzetesek, s csak háromszáz évvel később, az 1552. évi oszmán hódítást követően indult el az enyészet felé vezető úton. A török kiűzése után a jezsuitáké lett az egyházi birtok, akik új templomot építettek (feltehetően a régi helyén), a romos apátsági épület helyén és a kövei felhasználásával pedig felépítették a napjainkban ugyancsak nagyon romos magtárat. Ennek az újkori épületnek a falai a mai napig őrzik az egykori kolostori kerengő emeleti szintig álló maradványát.
„A középkor folyamán bővítették a kolostort, ismert egy 15. századi átépítése is. Természetesen ennek a nyomait is igyekszünk azonosítani és dokumentálni” - tette hozzá az ásatásvezető régész.
Fotó, szöveg: Kovács Olivér
Képgaléria a cikkhez
Kapcsolódó határon túli objektum a Határeset adatbázisából
Fontosabb kulcsszavak
Kapcsolódó cikkek
Az egykori ipolysági premontrei kolostor jelentős részét érintő régészeti kutatása során rábukkanhattak a rendházhoz tartozó korábbi, vélhetően 13. században épült templom szentélyére is.