Ipolyság: megtalálhatták a kolostor egy korábbi templomát

„Rendkívül fontos ez a kolostor Ipolyság szempontjából, hiszen tulajdonképpen település fejlődése ezzel az egyházi intézménnyel 13. század első felében új hajtóerőt kapott. A falu létrejöttének időpontját homály fedi, viszont 1237-ben már említik. A kolostor a második ninivei jegyzék szerint 1235-ben már állt, az alapítója Hontpázmány nemzetségbéli Márton volt. 1242-ben azonban a tatárok elpusztították a rendházat és feltehetően a templomot, s erről a pusztításról áttételesen az ásatás eddigi adatai is tanúskodhatnak” - mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Pálinkás Tibor régész, az Ipolysági Múzeum vezetője.

A nagy felületű, nyár elején kezdett feltárás során sok-sok falmaradvány, illetve temetkezés és járófelület mellett rábukkantak egy keletelt apszis kiszedett falaira is, amelynél az alapozás köveit is kitermelték ugyan, ám a visszatöltött föld megőrizte az emlékét. Az írott forrásokból tudjuk, hogy a kolostor templomával, valamint a faluval együtt a tatár pusztítás áldozatává vált. Amennyiben a most talált apszis valóban egy templom tartozéka volt, előfordulhat, hogy egy valamikor a tatárjárás után épült templomhoz tartozott. Vagy megelőzhette a ma álló templomot, vagy azzal bizonyos időszakban egyidejűleg álló melléktemplom is lehetett. A mai templomépületnek a teljes tudományos kutatására még nem került sor (s egy ideig vélhetően nem is fog, hiszen belső terét nemrég újították fel), azonban külső falfelületeken elvégzett falkutatás szerint még ma is sok középkori részletet tartalmaz. Legszembetűnőbb ezek közül a bélletes nyugati kapuja, amelynek az alsó- és felső része egyes művészettörténészek szerint két különböző periódusban készült. A korábbi kutatások megállapították, hogy másodlagosan építették be a templomba. Előfordulhat tehát akár az is, hogy korábbi templomból származott, s onnan vitték néhány méterrel odébb, az újabb templomba. 

„Az apátság 15. századi újjáépítése során készülhetett el az a kolostorépület, amelynek még ma is őrzi az emlékét a területen álló, a barokk korban raktárrá átalakított építmény” - tette hozzá Pálinkás Tibor. „Itt a mai külső falak egy része eredetileg a hajdani kerengőudvarhoz tartozhatott. A barokk épület végleges alakjának kialakítása során megmagasították és lefedték, így alakult ki a ma látható épülettömeg jelentős része.” 

Bár az ipolysági premontrei apátságot már a 15. században is sújtották a belháborúk, a török közeledtével a puszta léte is veszélybe került, hiszen a 16. században tovább erődítették. 1552-ben az innen látótávolságra lévő Drégely elpusztítása után a török sereg Ipolyság felé vonult, amelyet a védői harc nélkül adtak fel. Az elkövetkező évtizedekben folyamatosan pusztult az épületegyüttes. A török háborúk idejére előbb egy ideiglenes templomot építettek a település lakói, ám ennek helyét még nem sikerült megtalálni. A keresztény visszafoglalás után birtokok és velük az apátság is a jezsuitákhoz kerültek, ők újították fel a mai templomot, alakították ki a magtárat és építettek új épületeket a szerzeteseknek.

„A terület régészeti kutatása tulajdonképpen 1996-ban kezdődött, elsőként az elburjánzott növényzetet irtottuk ki” - idézi fel Pálinkás Tibor. „Kis kutatóárkokkal, szerény körülmények közt dolgoztunk évről évre ezután, s ennek eredményeként sikerült azt igazolnunk, hogy ezen a helyen volt az ipolysági premontreiek temploma és kolostora.”

„A magtár épületét egy magánszemélytől vásárolta meg a Sine Metu Polgári Társulás, hogy elindítsuk a hasznosítás útján” - tette hozzá Zachar Pál, a szervezet tagja, helyi önkormányzati képviselő. „Sikerült befektetőt találnunk, aki a műemléki szabályoknak megfelelően helyreállítja az épületet és kiállítást is berendez az apátság történetéről. A most folyó ásatásnak az a célja, hogy adatokat szolgáltasson a tervezéshez, illetve kibővítse a még meglehetősen hiányos ismereteinket.”