Magyarok mérték fel a szlovéniai kisvárost
Az 1905-ben megjelent, báró Forster Gyula és Gereche Péter által szerkesztett és összeállított Magyarország műemlékei című két kötetes felmérésben természetesen szerepel a magyar határtól légvonalban alig két kilométerre, ma már Szlovéniában fekvő Lendva. Azaz akkori nevén Alsó-Lendva, mint Zala megyei település. Az első (és egyben utolsó), a Kárpát-medence egészét érintő műemléki inventáriumban alig néhány pontba szedték Lendva épített örökségét: egy római dombormű az uradalmi tisztilak falában, a római katolikus plébániatemplom, az 1728-ban épített Szentháromság kápolna, néhány harang, valamint természetesen a vár.
„A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti Tanszékének oktatói és hallgatói, s műemlékvédelmi szakértők 2000 szeptemberében kezdtek hozzá a település részletes felmérésének és dokumentálásának. A munkát a magyar kormány által 1998-99-ben a határon túli épített örökség dokumentálása és megóvása címmel elindított támogatási program keretében a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatta" – mondta el a műemlékem.hu-nak Sebestyén József, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) határon túli emlékekkel foglalkozó munkatársa. A szakember – aki a Kárpát-medencei megújuló épített örökségről 2010 őszén Pécsett a székesegyház altemplomában Közös tér – közös örökség címmel megnyitott kiállítás kurátora – hozzátette: összesen 45 épületről készült fénykép, leírás, homlokzati vázrajz, alaprajzi vázlat. Ezután választották ki azokat az épített emlékeket, amelyeket részletesen is felmértek.
„Természetes, hogy több épített emléket találtak vizsgálatra méltónak, mint a Magyarország műemlékei összeállítói. Például a Fő utcán álló épületek ugyanis a 19. század végén, 20. század elején szinte még kortársnak számítottak, ám mára már jelentős a történeti értékük, településképi szerepük is” - magyarázta Sebestyén József.
A már korábban is jól ismert vár, a barokk templom és a kápolna mellett olyan értékekre is fényt derített a felmérés, mint a kápolna mellett lévő, feltétlenül védelemre méltó, már a 15. században is használt temető. A máig megmaradt legrégebbi sírkövek a 19. század elejéről származnak, s a magyar szakemberek felhívásának hála néhányat azóta már restauráltak a Várgaléria jóvoltából.
A Veöreös András tanársegéd (azóta már a KÖH munkatársa) és Gebauer Imola művészettörténész (ugyancsak KÖH munkatársa) irányításával végzett felmérés anyagát átadták a lendvai önkormányzatnak és az illetékes hatóságnak, a Maribori Műemlékvédelmi Hivatalnak is.
Kapcsolódó cikkeink:
Állóháború a házsongárdi temetőben
Gyulafehérvár, az ezeréves püspökség
Nemzetpolitikai kérdés a határon túli örökség
Arad: a Maros mosta ki a vértanúk csontjait
Várad még várhat Szent Lászlóra és Zsigmondra