Látogatói csúcs Komárom várában
Már több mint egy évtizede látogatható a komáromi vár központi része csoportosan, ahol a Pro Castello Comaromiensi civil szervezet tagjai az önkormányzat munkatársaiként vállalnak idegenvezetést. A belépőkből befolyó összeget mindig az erőd rendbetételére fordítják.
Gráfel Lajos, a Pro Castello Comaromiensi elnöke a Delta - A komáromi régió hetilapja munkatársának elmondta: tavaly több mint 12 ezren látogattak el a várba, miközben egy évvel korábban 3 ezerrel kevesebben, de például 2013-ban csak 6 ezren. Ez jelentős növekedés, és magasan az eddigi legmagasabb látogatószám.
A valós szám azonban ennél is magasabb, hiszen a rendkívüli várlátogatásokat, például a Komáromi Napok, vagy a Matica-napok keretében érkezőket nem számolták bele.. A rekord részben a kaszárnyatető felújításának is köszönhető, hiszen erre nemcsak a régiós média, hanem a szlovák országos és magyarországi is felfigyelt.
A hazai turistákon kívül már hagyományosan a magyarországi és cseh látogatók érkeztek a legtöbben, de például a Fülöp-szigetekről, Japánból, Izraelből, Ausztráliából és Kanadából is akadtak érdeklődők.
„Bízom benne, hogy idén és a következő években folytatódik a trend, és egyre többen keresik fel a komáromi erődöt“ – mondta Gráfel Lajos.
A komáromi Öregvárat 1546-tól kezdték kiépíteni a Duna és a Vág torkolatánál, a hegyes szögű földnyelven. Azonban nem ez volt az első vár, hiszen a 10-11. századtól kezdődően bizonyíthatóan itt állt Komárom vára, a kezdetekben még földsáncokkal védett erődítmény, amelyet a tatárjárás után erősítettek meg kőfalakkal (a még korábbi, római kori esetleges erődre nem találtak régészeti bizonyítékot).
A középkori komáromi vár Csák Máté és I. Károly küzdelmében kapott katonai szerepet a 14. század elején, amikor a felvidéki nagyúr egy hosszas ostromban védte a király csapataitól. Az 1317-es ostrom során súlyosan megsérült a vár, újjáépítésére az ezt követő években került sor. Az ország ismételt egyesítésével azonban Komárom korábbi harcászati szerepe csökkent (bár a folyók védelme továbbra is fontos feladata volt), így a 14-15. században a vár mindinkább palotaként funkcionált. Mátyás idejében is komoly építkezésekre került sor és a király – a fennmaradt források szerint – szívesen és gyakran időzött komáromi palotájában.
Mátyás emlékét azonban hiába keressük napjainkban a várban. A mohácsi csata, majd Buda eleste után Komárom végvárrá lett, s az új igényeknek megfelelően alakították át a várat is. Már ekkor, az 1546-1556 között folyó munkálatok során kiépítették a ma látható fülesbástyás rendszert, amely a korábbi kerek és négyszögletű tornyoknál, s az azokat összekötő egyenes várfalaknál hatékonyabb védelmet nyújtott a tűzfegyverek, elsősorban az ágyúk ellen. Az Öregvár ma is meglévő Ferdinánd-kapuján, annak építéseként az 1550-es dátum szerepel.
Az Öregvárnak, majd különösen a nyugati irányból új védelmi rendszernek szánt Újvárnak az 1663-1673 közötti felépítése szinte teljesen eltüntette a középkori Komárom városának valamennyi nyomát. A 16. század előtti város részben az Öregvár nyugati részén, részben az Újvár területén állhatott, azonban az erődépítés során lebontották az épületeket. A tereprendezés olyan jól sikerült, hogy – mint ahogyan arról már beszámoltunk – a próbafeltárás során egyáltalán nem találtak középkori leletanyagot a Duna Menti Múzeum munkatársai. A tűzfegyverek korában ráadásul szükség volt a helyre a külső védművek számára és a térre az ágyúk kilövése miatt, így Komárom városa mind nyugatabbra költözött az erőd elől (ezt a „vándorlást” a 19. század elején épített nyugati véderőmű, a Nádor-vonal zárta le, így érthető, hogy a 19. század végi fellendülés idején jobbára már csak dél felé, a Duna túlpartján, a mai magyar oldalon tudott terjeszkedni Komárom).
A 19. századi újabb fejlesztésekkel, különösen a század második felében kiépült a teljes erődrendszer, amelynek az Öreg- és Újvár továbbra is meghatározó eleme maradt. A huszadik század második felében ugyan eltérően alakult a szlovák és a magyar oldalon álló létesítmények sorsa (akkor még Csehszlovákiába a szovjetek csak 1968-ban vonultak be és vették birtokukba az erődöket, amelyek 1990-ig maradtak a kezükön), ám hosszú távon az erődrendszer egyes elemei nyilván elválaszthatatlanok egymástól.
Kapcsolódó cikkeink:
Befektetőket várnak a bevehetetlen erődbe
Komárom: egységben volt az erő?
Komárom épített emlékei a Határeset adatbázisában