Műemléki világnap 2025: négy díj, a citrom elmaradt

A Székesfehérváron szervezett egész napos konferencián Cser-Palkovics András polgármester, majd Deák Krisztina, Építési és Közlekedési Minisztérium, műemlékvédelemért és kulturális örökség védelméért felelős helyettes államtitkára, végül Veöreös András, ICOMOS MNB Egyesület elnöke mondott köszöntőt. Ezután került sor az ICOMOS-díjak, valamint a Példaadó Műemlékgondozásért Díj átadására. Citrom díjat idén nem adtak ki (az indoklást lásd a cikk végén). A rendezvényhez kapcsolódóan megnyitottak egy tablókiállítást is az Egyházmegyei Múzeumban, amely fotókon tárja az érdeklődők elé az elmúlt évek ICOMOS-díjas helyreállításait.

A 2025-ös év díjazottjai a laudációkkal:

ICOMOS-díj

Budapest, Sipeki Balás-villa, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének székháza

A Budapest székesfőváros híres városi közparkjának külső peremén futó Hermina út középtájékán áll a Lechner Ödön tervei szerint 1903–05 között felépült sipeki Balás Béla (1863-1944) ügyvéd villája. A kétszintes szecessziós villát az építtető ügyvéd örökös híján a Hermina Mezei Egyházközségre, a Vakok Szövetségére, illetve a Vakokat Gyámolító Országos Egyesületre hagyta. A második világháborút követő évtizedek civil társadalmat is érintő jelentős átalakulásai közepette 1953-ban az egyesület beolvadt a Vakok Szövetségbe, ami megvásárolta az egyházi tulajdonrészt. 1973-ban egy új épületrészt építettek a villa hátsó oldalához közösségi események, valamint a látássérültek életvitelét támogató szolgáltatások téri szükségleteinek befogadására. A jogutód Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a kezdetektől gondos gazdája az intézményesült érdekvédelmi szervezet székházának, a szerény keretek között meg-megújuló villa az évtizedek alatt változásokat hozó használatában nagyrészt megőrizte gazdagon tagolt századfordulós architektúrájának főbb jellegzetességeit, ugyanakkor az átépítések és szakszerűtlen karbantartások mellett összművészeti teljessége sokat veszített fényéből.

A sipeki Balás-villa az örökül hagyó anyagi és szellemi felelősségvállalásának máig hiteles helyszíne – méltóképp emlékeztet a közjóért emberiességével munkálkodó, köztiszteletben álló politikus és a társadalmi felelősségvállaláson alapuló közösségi (civil) szerveződések kitartó érdekképviseleti munkájának fontosságáról. A mintegy 650 m2-es villaépület az egykori egyesületi elnök Balás Béla hagyatékaként mintegy háromnegyed évszázada a központja a látásukban korlátozottak civil közösségi alapú egyesületi szövetségének. Az érdekképviseletet folyamatosságával megjelenítő „székház” valójában szolgálatot fogad be – a változó környezeti feltételek kortárs igényei szerint működő közösségi irányító központ. Belső életével az adminisztrációnak éppúgy helyet ad, miként használja a mai kor technikai fejlődése adta támogatást és az életmód-tanulást is segítő közösségi helyszín.

Az épületegyüttes megújítása ezzel összemérhetően közösségi tett. Állami forrásbiztosítás mellett az egyesületi bázisú civil közösség hálás gondoskodással viszonyult örökségéhez: a szecessziós villaépület reprezentatív megjelenésének, a tömegalakítás és térformálás építéskori szellemisége helyreállításában gondolkodott, a történeti terek rekonstruálását elsődlegesnek tekintő, háttérbe húzódó korszerűsítés igényével alkalmazkodott a legszükségesebb szervezet-irányítási funkciók elhelyezésében és az újabb közösségi téri igényeket egy különálló épületbe a legkorszerűbb támogató technológiákkal csoportosította. Mindezt gondos feltáró munka és értő kortársi tervezői viszony szolgálta lépésről-lépésre, melyet a használó felől figyelmes és konstruktív igénymegfogalmazás segítette. Ezzel a történeti villaépület fennmaradt értékei korhűen megújulhattak, az eltűnt-elveszített értékek újrateremtésével teljesebbé válhatott az egykori értékközösség olvashatósága – s mindemellett az egykori magánhasználati terek közösségi eseményekre alkalmassá tétele új bútorzattal helyezkedhet be kortárs használatába. A restaurátori helyreállító szemlélet, a hagyományos kompozíciókat érzékenyen továbbíró látásmód és a formai elemkészlet igényes összhatására alázatosan odafigyelő de egyszerre saját hangú tervezés és kivitelezés szép egyensúlya jellemzi a helyreállítást. A hátsó udvarban elhelyezkedő (régi helyén újonnan felépített) korszerű épületszárny és a villa hátsó épülettraktusát kortárs továbbírásaiban az évtizedek sérüléseit és elfeledettségbe mélyedő emlékképeit életre hívó új nyílászárók és részlet-kompozíciók összhangzata meggyőző. Rekonstruál a teljesség elérése érdekében, de bátran igazít és illeszt új elemeket – amiként kell azt, arányosan és alkalmazkodóan. Ilyen a történeti terekben is megjelenő új bútorzatok faltestszerű kezelése, a falburkolatok, a korpusztárgyak de még az új nyílászárók spalettáin is végigvonuló ív-sor motívumok alkalmazása, vagy a korabeli századfordulós architektúrákat jellemző sűrűn-rovátkolt vakolatfelületek mintázatát evokáló tölgy furnérozott rétegelt lemez bútorlapok meg-megjelenése. És ilyen a színkezelés, mely a jól beállított monokróm hatással a szecessziós megjelenést is szolgálja, és a szürke-zöldesszürke-türkizkék-törtfehér belső színharmóniát is jól olvashatóan kommunikálja.

A szecessziós villa értékfókuszú helyreállítása hagyományos módszertant és korszerű továbbírási szemléletet egyként magas színvonalon alkalmaz a tervezésben és visz végig a kivitelezésben. Kevéssé igaz mindez az új épületszárnyra és a szabadtéri és kertművészeti megoldásokra, mely részben a jogszabályi kötöttségek (kötelezően telepítendő parkolók száma) vagy épp praktikusság (fedett-védett kültéri közlekedő kialakítása) okán, de a minőségien megújított történeti épület (és kerítés) köztéri feltárulását nem előnyére befolyásolja. Ugyanakkor a jelzésértéken túllépő tárgyalkotási szándék: az új terasz-mellvéd és azzal összefogottan kialakított hátravezető árkád éppenhogy egyensúlyi jelenléttel bír.

Egy helyszínhez alázattal viszonyuló, de önazonossággal bíró, tudatos építészi magatartást mutató, kortárs szellemiségű helyreállítással a sipeki Balás-villa az örökség gondos kezeléséről ad tanúságot.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága ICOMOS-díjat adományoz a budapesti sipeki Balás-villa példaadó műemléki szemlélettel történő helyreállítása és egyszersmind kortárs építészeti értékekkel azt tovább gazdagító örökségkezelés elismeréséül.

Vukoszávlyev Zorán

Stáblista

Generáltervező: dmb műterem kft

Vezető tervezők: Falvai Balázs DLA; Nagy Márton DLA; Ónodi Bettina; Török Dávid DLA

Építész munkatársak: Fekete Tünde; Györgyi Ábel; Megyesi Miklós; Soltész Angéla

Tartószerkezetek: dr. Medek Ákos

Épületszerkezetek: Higi Balázs

Gépészet: Mangel Gyula Zoárd

Elektromos Tervezés: Rajkai Ferenc Vilmos

Akadálymentesítés: Pandula András

Kertépítészet: Massány Edina

Útterv: Tódor Dénes

Közművek: Székely Lajos

Művészettörténészek: Csomortány Levente, F. Dóczi Erika, Gömöri Judit

Kopolit üvegfalak: Glass World Kft.

Megbízó: Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége

Somogyszentpál-Varjaskér, templomrom helyreállítása

Somogyszentpál község a Balaton nyugati végétől délre, a Nagyberek térségében fekszik. A külterület enyhén domborodó részén álló varjaskéri templomrom a honfoglalás kori alapítású Kér település egykori plébániatemplomának maradványa. A legkorábbi idők egyhajós, egyenes szentélyzáródású, kegyúri karzattal ellátott temploma a 13. században épülhetett. A templomot és a hozzá tartozó temetőt körítőfal határolta. A templom több periódus nyomát viselte magán. Feltehetően a 14. század közepétől a késő középkorig bővült az épület: a szentélyhez észak felé sekrestye vagy kápolna épült, a nyugati irányban pedig négyzetes alaprajzú, sarkain támpillérekkel erősített építmény készült. Ez utóbbi hajóbővítés vagy torony nyugati, bejárati fala az egyetlen, ami az egykori együttesből álló falként a török idők után is megmaradt. Az egykori településnek nem ismerjük nyomait. A templom romjait 1960-ban és 1972-ben részben megkutatták, de semmilyen állagvédelmi beavatkozásra nem került sor. A fél évezrede pusztuló romfal a kutatások során viszonylag jó állapotúnak bizonyult, csak kisebb beavatkozásra volt szükség. A téglafalazatot restaurátori módszerekkel megtisztították és konzerválták megőrizve az épületmaradvány szoborszerű sziluettjét. Ugyanakkor komoly statikai beavatkozást igényelt az erős széltehernek való ellenállás megoldása, főképp, mert a terepszint megkívánt süllyesztése tovább gyengítette a magában álló falat. A feladatra emblematikus megoldás született. A statikai megerősítés nem a szokványos módon, támpillér vagy támfal építésével történt. Új alaptestre Corten-acél konstrukció készült, amely – mint tőkesúly és árbóc a vitorlát – biztosítja a nyugati fal biztonságát, pusztán két acélszállal rögzítve a faltestet. Az így kialakított erősítő szerkezet minimális módon kapcsolódik a romfalhoz, így megőrizve a történeti falazat közel érintetlen látványát. Ez az erősítő szerkezet azonban nem korlátozódik a kapu kijelölésére és a statikai szerepre. A romfal tanulmányozása, a régészeti kutatás ugyanis meg tudta határozni a nyugati kapu kiváltójának magasságát és a kávájának síkjait. Az acél-konstrukció ezekre a történeti szerkezetekre is utal. A káván helyezték el egyúttal a látogatókat tájékoztató magyarázó táblát is, amely összefoglalja a legfontosabb tudnivalókat a romról, az egykori templom történetét elméleti rekonstrukciós rajzokkal és az elkészült beavatkozás ismertetését. A helyreállítás megoldotta a vízelvezetést, az egykori padlószint és terepszint kijelölését is. A környezetalakítás sem szokványos módon készült. Az egykori épületegyüttes léptékét, a templom falait és a körítőfal vonalát alacsony földsáncok érzékeltetik finoman kapcsolódva az alig hullámzó terephez. Az együttes tájba illesztéséhez hozzájárul, hogy a körítőfal becserjésedett részén a növénytömegbe való bemarás utal.

A romhelyreállítás a Market Építő Zrt. társadalmi felelősségvállalása keretében valósult meg, a Romvándor program immár negyedik elemeként.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága ICOMOS-díjjal tünteti ki a Somogyszentpál-Varjaskér, templomrom helyreállítását, elismerve az alapos előkészítést, a résztvevők példás együttműködését, a statikai megerősítés szellemes megoldását, és a különleges környezetalakítást.

Arnóth Ádám

Felelős tervező: Kelemen Bálint (KÖZTI Zrt.)

Építéstörténeti kutatás: Patak Gergely (KÖZTI)

Tartószerkezeti tervező: Váczi Péter (KÖZTI Zrt.)

Régészeti feltárás: Molnár István (Rippl-Rónai Múzeum)

Restaurátori terv: Bánfi Gábor

Táj- és környezetrendezés: Windisch Mária (Market Építő Zrt.)

Fővállalkozó, finanszírozó, kivitelező: Market Építő Zrt., Projektvezető: Krenn Tamás

Programigazgató: Belecz Péter

Solium Regni – Az ország trónusa

kiállítás és kőtár

Koronázó Bazilika Nemzeti Emlékhely Látogatóközpont, Székesfehérvár

A székesfehérvári Szűz Mária-prépostság temploma az alapító Szent István személye és sírja miatt lett az ország legrangosabb temploma, koronázótemploma és királyi temetkezőhelye. Fennállásának több mint öt évszázada alatt négyszer építették át, mellette a prépostság épületei is át- és újjáépültek. Az épületegyüttes a török hódoltság korában majdnem teljes egészében elpusztult. 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulójára létrehozott romkert és kőtár először tette lehetővé a királyi bazilika maradványainak megtekintését a nagyközönség számára, azonban az építkezésekből, föltárásokból előkerült leletek és az egyre bővülő tudásanyag új bemutatást igényelt.

Az eredeti helyszínen, a romkertben az egymást követő építési periódusok, és a bonyolult építéstörténet megismertetése a felbecsülhetetlen értékű kőfaragványok fölhasználásával nem lehetséges, a koronázótemplomot nem lehet rekonstruálni.

A Solium Regni – Az ország trónusa néven megvalósult kiállítás a romkert közelében egy korábbi, id. Hübner Tibor által az 1930-as években tervezett mozi átalakításával jött létre. Az új ház alaprajzában megőrizte az egykori filmszínház nézőterének kontúrjait, a tervezők szándéka szerint emléket állítva a város építészettörténete szempontjából szintén figyelemre méltó épületnek.

A függesztett emeletekkel háromhajósra alakított teret és belsőépítészeti kialakítást már több építészeti díjjal méltatták, de az eredeti középkori épületelemeket, méreteket megidéző installációk, a faragványokhoz tartozó magyarázatok, modellek, a hagyományos kiállítások megoldásaitól sok tekintetben eltérő bemutatás igazi műemléki gondolkodásmódot követ. Ez azt jelenti, hogy nem egyetlen szakma - mint sajnos sok műemlék helyreállítása során az önnön fontosságát hangsúlyozó építészet - nyomta rá gyorsan avuló bélyegét az alkotásra, hanem a különböző szakterületek, tudományágak képviselői – építészek, szerkezettervezők, művészettörténészek, régészek, restaurátorok tudtak közösen gondolkodni. A szellemes és merész szerkezeti megoldások nem önmagukat, hanem a történeti, műemléki értékek, egyedi műalkotásnak is tekinthető díszes épületelemek jelentőségét emelik ki, és összességükben azok méltó, tartós védelmét biztosítják.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága a középkori Magyarország talán legfontosabb épülete, a székesfehérvári koronázótemplom műemléki szempontokat szem előtt tartó helyreállításával fölérő bemutatásáért ICOMOS-díjat adományoz a székesfehérvári Solium Regni – kiállítás és kőtár, Koronázó Bazilika Nemzeti Emlékhely Látogatóközpontnak.

Németh Katalin

A kiállítás kurátora: Biczó Piroska

Építészet: Gerzsenyi Tibor, Karácsony Tamás, Kern Orsolya

Építész munkatársak: Csík Zsolt, Dienes Péter, Glavanovics Orsolya, Juhász Balázs, Lality Áron, Rádai Mária, Sebők Ildikó, Selényi György

Kiállítás és installáció: Karácsony Tamás, Kern Orsolya; Buzás Bence, Jäger Krisztián

Tartószerkezeti tervek: Pozsgai István ⴕ, Ther Antal, Bognár Attila, Bognár Balázs

Épülettechnikai tervek: Jerkó Anikó, Marosi Zsolt, Zöhls András, Sótér László

Méhész Márton, Berey Gábor, Nagy Gábor | Labádi Mihály | Benka Csaba

Forgatókönyv és kiállítási szövegek:

Bartos György, Biczó Piroska, Bozóki Lajos, Gärtner Petra, Havasi Krisztina, Kolláth Ágnes, Lővei Pál, Mentényi Klára, Papp Szilárd

Kőrestaurálás:

Módy Péter, Pusztai Barbara, Szigeti Márton, Hering Zoltán

Kerámiarestaurálás:

Késmárky Rita, Péterfy Dóra

Kivitelező: Fehérép Kft. Sipos Tamás ügyvezető, Pataki Péter főépítésvezető

Építtető:

Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata

Példaadó Műemlékgondozásért Díj

Harruckern-Wenckheim-Almásy Kastély és Látogatóközpont, Gyula

Címe: 5700 Gyula, Kossuth Lajos utca 15., hrsz.: 2637/2

A gyulai Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély barokk magja 1731-1735 körül épült a Fehér-Körös ágai által közrezárt szigeten, az un. Szigeterőd déli részén, a középkori eredetű várral szemközt. 1765-ben bővítették. 1795-ben és 1801-ben leégett. 1802-1810 között Czigler Antal tervei szerint klasszicista stílusban újjáépítették, ekkor kapta második tornyát. Mai megjelenése – a további átépítések, alakítások ellenére – jellemzően ezt az állapotot őrzi.

1904-es bővítését követően a huszadik század első felében még nem történt komolyabb rombolás az épületben. Almásy (III.) Dénes 1911-ben még a gyulai kastélyában lakott, de később a család gazdasági világválság idején megroppant anyagi helyzete miatt már nem tudta fenntartani az együttest 1940-ben az Almásy örökösök megvételre ajánlották fel a Műemlékek Országos Bizottsága, illetve Gyula Város számára. Sem a magyar állam, sem a város nem élt a lehetőséggel, így 1942-ben a család Fürdő és Üdülő Részvénytársaságot hozott létre, elindultak a gyógyvízfúrások a kastély parkjában, a kastélyból pedig gyógyszálló kialakítása volt a cél. A második világháború ezt a folyamatot szakította meg. A Fürdő és Üdülő Részvénytársaságot teljes vagyonával, azaz a kastéllyal és a felparcellázott parkkal együtt 1948-ban államosították. A háború végén a kastélyt kifosztották, berendezését széthordták. 1944 novemberében a vármegyei kórház elmebeteg részlegét helyezték el falai között, majd erdélyi menekültek lakták, később 1949 és 1951 között javítóintézet majd szakmunkásképző iskola, aztán ápolónőképző szakiskola és kollégium működött az épületben. Végül 1959-ben csecsemőotthont helyeztek el itt, amely csak 2002-ben költözött ki végleg a műemlékből.

A kastély helyreállítására már a nyolcvanas években is történtek kezdeményezések, 1983-ban főként külső homlokzatait újították fel, a földszintes mellékszárny részleges felújítása 2004-ben fejeződött be, de valódi előrelépés csak 2014-15-ben történt, amikor megvalósulhatott a kastély teljeskörű helyreállítása. Az egykori grófi rezidenciában 2015-ben nyílt meg a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont későbbi kastélyfejlesztések számára is példaértékkel bíró mintegy 2150 m2 alapterületű interaktív elemekkel gazdagított kiállítással, az épületben kávézóval, ajándékbolttal. A helyreállítás 2017-ben ICOMOS-díjban is részesült. A komplexum azóta folyamatosan működik, a kastély összesített látogatószáma 2024-ben elérte az egymillió főt, az állandó és időszaki kiállításaira belépőjegyet vásárlók száma meghaladta a 650 000-et, 2021 októberétől a Stefánia-szárny átadásával esküvők, konferenciák, céges rendezvények szervezésére alkalmas bálterem, bisztró jellegű csemegetár és történelmi konyhával bővültek a kastélyban igénybe vehető szolgáltatások. A komplexum kilenc éve önfenntartó, a működtetés költségeit biztosítják a bevételek.

A gyulai Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély kiválóan példázza, hogy épített örökségi értékeink megőrzése iránti elkötelezettség kellő lelkesedéssel, kitartással és megfelelően kidolgozott hasznosítási modellel párosulva képes újra életet lehelni nehéz napokat látott műemlékegyütteseinkbe és képes hosszú távon is biztosítani ezek fennmaradását. A működtetés elmúlt kilenc éve bizonyítja, hogy a kastélyegyütteseink fizikai mivoltában megtestesült szellemiség újraéleszthető és megfelelő gondosság mellett fenntartható, az értékek fennmaradása biztosítható. Az üzemeltető az elmúlt évek során az épület folyamatos gondozásával, a működtetésben a szükséges finomangolások elvégzésével az egyre színesedő hazai turisztikai palettán is ügyesen navigálta kastélyegyüttest. A mindennapok alatt felhalmozott tapasztalatokból okosan építkező, az értékközvetőtő szemléletet megtartó, ugyanakkor a kulturális örökséghez illeszthető piaci igényekre nyitott vezetés és elkötelezett munkavállalói közösség közös sikere ez, amelyre méltán lehet büszke a közösség minden tagja.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága Példaadó Műemlékgondozásért Díjjal tünteti ki a Harruckern-Wenckheim-Almásy Kastély és Látogatóközpontot, üzemeltetőként az Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeum Nonprofit Kft.-t, valamint vagyonkezelőként Gyula Város Önkormányzatát a gyulai kastélyegyüttes elmúlt évtizedben megvalósított, példaértékű, épített örökségi értékek megőrzését és közkinccsé tételét szolgáló, magas színvonalú működtetéséért.

Szabadics Anita

Tulajdonos: Magyar Állam,

Kezelője: Gyula város Önkormányzata, 5700 Gyula, Petőfi tér 3., képviseli: Dr. Görgényi Ernő polgármester,

Üzemeltetője: Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeum Nonprofit Kft., 5700 Gyula, Béke sugárút 35., képviseli Fekete-Dombi Ildikó, ügyvezető

Citrom díj

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság által adományozott Citrom díjnak az a célja, hogy felhívja a figyelmet azokra a káros jelenségekre, amelyek műemlékeinket, műemlékvédelmünket leginkább veszélyeztetik. Meggyőződésünk, hogy a rossz, az értékek megőrzése szempontjából negatív hatású példákat bemutatva, tanulhatunk a káros esetekből. A díj remény is, hogy a jobbító üzenetét megszívlelik, s hogy a műemléki értékeink fennmaradását veszélyeztető folyamatokat megállíthatjuk, esetleg visszafordíthatjuk! Bízunk abban, hogy egyre nő azoknak a köre, akik számára a műemléki értékeket károsító jelenségek riasztóak, és egyre többen azonosulnak a műemlékvédelem hiteles értékszemléletével.

A Citrom díj két évtizedes történetében bár nagyon kis arányban, de szerencsére kedvező fordulatokra is volt példa. Sajnos a legtöbb esetben nem jártunk sikerrel, már ami az okozott értékvesztés megszüntetését illeti. A gondatlanság, a szakszerűtlenség, a rekonstrukció téves értelmezése, a történeti értékeket veszélyeztető településfejlesztés, a közelmúlt építészetének kritika nélküli bontása, egyes történeti korok alkotásainak átértelmezett újként való felépítése, a történeti környezetben megjelenő erőszakos új építés, a félreértelmezett megújítás, a túlépítés… stb. káros következményeit a korábban odaítélt „citromokkal” már bemutattuk.

Az idei évben olyan jelölés nem érkezett, amelyik a korábbi években már citrommal „elismert” jelenségeihez képest új helyzetre hívhatta volna fel a figyelmet a díj célja pedig nem a rossz példák gyűjteményének gazdagítása, hanem az értékszemlélet erősítése! Újabb Citrom-díj azon esetekben lehetne hatásos eszköz, amelyekben még lenne lehetőség az említett reménynek a felélesztésére: a káros folyamat megállítására, a műemléki értékek érdekében elvégzendő korrekcióra.

Ezért az ICOMOS MNB vezetősége úgy határozott, hogy 2025-ben nem adományoz újabb Citrom díjat, de az alkalmat megragadja, hogy mindenkitől kérje az eddig díjazott esetek által felmutatott, értékvesztést eredményező kérdéskörök: beavatkozások (vagy be-nem avatkozások…), újbóli átgondolását és újbóli, a közös nemzeti értékeink iránti felelősséggel való megítélését!