Műemléki Világnap, amit beragyog a remény

A legfontosabb: jelenleg még senki sem tudja, milyen menetrend szerint zajlik majd a magyar műemlékvédelemben rendbetétele. Azt azonban, hogy az április 12-i országgyűlési választáson kétharmados győzelmet aratott TISZA Párt milyen problémákat látott és ezek megoldására milyen ígéreteket tett, a 2026-ban kelt, 243 oldalas „A működő és emberséges Magyarország alapjai” című program tartalmazza. Nem nehéz megtalálni benne, de könnyítésként itt van betűről betűre:

3.10. Szabad kultúra, támogatott művészet 

….

Visszaadjuk a műemlékvédelem méltóságát és szakmai rangját, megóvjuk a közös múltat. 

…

Bevezető

Ma a magyar kultúra nem lélegzik szabadon. A művészet értékét politikai hűség alapján, és nem tehetség szerint mérik. Aki nem áll be a sorba, azt elhallgattatják vagy éhezésre ítélik. Színházak, gyűjtemények, alkotóműhelyek veszítik el önállóságukat, vidéken kihunynak a kulturális fények, a művészek pedig egyre gyakrabban érzik: nem mondhatják ki, amit éreznek. Pedig a művészet lényege a szabadság. Közben pusztul az örökségünk is. Kastélyaink, történelmi épületeink állapota romlik menthetetlenül, a valódi értékmegőrzést felváltják az üres, túlárazott látványprojektek. Mi hiszünk abban, hogy a kultúra nem luxus, hanem a lélek megnyilvánulása. Visszaadjuk a művészetek szabadságát. Olyan kulturális rendszert teremtünk, ahol az alkotónak nem kell félnie, ahol a támogatás szakmai alapon jár, és ahol a vidéki kultúra újra él és teremt. A magyar kultúra újra párbeszéd lesz – önmagunkkal és a világgal. A műemlékeket nem kirakatnak, hanem élő emlékezetnek tekintjük. Visszaadjuk a műemlékvédelem méltóságát és szakmai rangját, megóvjuk a közös múltat. Visszavesszük az elherdált műemlékeket, hogy legyen mire a jövőt építeni. 

...

Megújítjuk a közgyűjteményeket és a műemlékvédelem irányítását. » Az intézmények szakmai önállóságát helyreállítjuk, és leállítjuk a politikailag motivált költöztetéseket. » Önálló, országos hatáskörű műemlékvédelmi szervet hozunk létre, és több forrást biztosítunk kiállításokra, gyarapításra és digitalizálásra. 

…

Műemlékvédelem – Problémák

Magyarországon jelenleg nincs műemléki csúcsszerv, mivel azt a 2010 óta hatalmon lévő kormány módszeresen felszámolta. 

» 2012-től több lépésben megszüntették az addigi műemlékvédelmi intézményi struktúrát, méghozzá annak érdekében, hogy a közpénzpazarló építőipari beruházások elől minden akadályt elhárítsanak. 

» A hatósági tevékenységet szándékosan elszakították a műemlékes szakma megmaradt részétől, majd a kormányhivatalokba beolvasztva közvetlen politikai irányítás alá helyezték azt. 

» Az egyes műemléki beavatkozások engedélyezése során a szakmai kívánalmak ritkán jelennek meg, a döntések így alapvetően politikai szempontokat tükröznek. 

» A kormány gazdasági holdudvara és egyéb kedvezményezettjei minden lehetséges pénzügyi forrást megkapnak, de semmilyen műemléki kötelezettséget nem lehet számonkérni rajtuk. 

A műemléki jogcímen vagy inkább ürüggyel elköltött tíz- és százmilliárdokat többnyire túlárazott beruházásokra fecsérlik el. 

» A kormány által nyújtott pénzügyi keretek valójában az építőipar baráti szereplőinek feltőkésítését szolgálják. 

» Mindeközben a minimális összegek is hiányoznak ahhoz, hogy az alapvetően rossz állapotú védett állomány valós problémáit kezelni lehessen. 

» Az állami tulajdonú műemlékek többsége éppúgy leromlott állapotú, ahogy az önkormányzati és magánkézben lévők. 

» A valódi problémák nincsenek kezelve. Már nem létező épületek vasbetonból kiöntött utánzataira, azaz replikagyártásra megy el a közpénzmilliárdok java. 

» Az ily módon felújított épületek gyakran magánkézbe vagy ismeretlen hátterű tulajdonosi csoportokhoz kerülnek, sokszor üresen állnak, a közösségi hasznosítási lehetőségük megszűnik. 

Az indokolatlan túlköltekezés a felbecsülhetetlen értékű állami műemlékvagyon elherdálásával és a klientúrának történő átjátszásával párosul. 

» A magyar kastélyállomány legjavát kitevő, állami tulajdonú főúri lakokat ingyen osztogatják baráti cégeknek. 

» A legfontosabb, minisztériumi rendeltetésű és egyéb közfunkciót betöltő műemlékeket vagy eladták, vagy el akarják adni, így a közvagyon nemcsak értékes reprezentatív helyszínekkel lesz szegényebb, de egyúttal azok fizikai megmaradása sem garantált. 

» Se szeri, se száma azoknak a visszaéléseknek, amelyek által műemlékek részbeni vagy teljes megsemmisítését segítették elő, hol a védettség jogellenes megszüntetésével, hol politikai nyomásgyakorlás útján. 

Műemlékvédelem – Vállalásaink 

A műemlékeket nem múltidéző díszleteknek, hanem a nemzeti önazonosság és az európai kulturális közösség élő részeinek tekintjük. 

» A valódi értékek megőrzését és a történelmi örökség méltó hasznosítását fogjuk szolgálni, mert a műemlékvédelem léte egy európai országban civilizációs minimum. 

» Ezeréves államiságunkat végigkísérik a műemlékek, így kötelességünk a ránk származott kulturális hagyatékot tovább örökíteni, hazafiként és kultúremberként egyaránt. 

Biztosítani fogjuk a műemlékvédelem szakmai önállóságát és a műemlékeink védelmét. 

» A műemlékvédelem visszanyeri szakmai önállóságát, intézményi rangját és erkölcsi súlyát. 

» Újjászervezzük a műemlékvédelem intézményrendszerét, önálló, más ágazatoktól független csúcsszervet és jogi szabályozást biztosítva számára, amely éppúgy felöleli a hatósági struktúrát, mint a tudományos apparátust és gyűjteményeket, valamint az állami tulajdonú kiemelt műemlékek kezelését. 

» Visszavesszük az időközben elbocsátott, de még aktív korú és dolgozni vágyó személyi állományt, és az utánpótlás kinevelését is megkezdjük. 

» Ismét szakmai és minőségi szempontok fogják vezérelni a felújításokat, hogy ne a politikai motiváció vagy a klientúraépítés határozza meg a támogatandó célokat. 

» Leállítjuk a gazdaságtalan, szakmaiatlan, felesleges vagy olykor egyenesen értékromboló beruházásokat, továbbá intézkedünk a kiárusított műemlékek visszaszerzéséről. 

» Felújítási terveket készítünk az állami tulajdonú műemlékek állapotának ütemezett és „rászorultsági” elven alapuló konszolidálására, illetve a történelmi belvárosok rehabilitációjára. 

» Biztosítjuk a műemlék-tulajdonosok számára a szakmai segítséget, illetve a megfelelő anyagi ösztönzőrendszert, hogy a folyamatos karbantartás révén elkerülhető legyen az értékek ma tapasztalható leromlása, s így folytonos állagvédelem válthassa fel az 50 évenkénti kampányszerű beavatkozásokat, valamint a szakszerűtlen alkalmi toldozgatást. 

Visszaszerezzük az elherdált műemlékeket. 

» Felülvizsgáljuk a kastélyprogramot és az összes olyan ügyletet, amelynek során értékes műemléképületek ingyenesen vagy más módon átadásra kerültek piaci szereplőknek vagy magánszemélyeknek. 

» Minden olyan esetben, ahol az ügylet nem volt jogszerű, az államot kár érte, megtesszük a szükséges jogi lépéseket a műemlékek visszaszerzése és/vagy az állam kártalanítása érdekében. 

Ez tehát a teljes szöveg, amely a műemlékvédelemről szól a programban – megjegyzem, kifejezetten terjedelmes és részletes. Ráadásul nagyon sok konkrétumot is tartalmaz.

„Szerintem néhány nappal az országgyűlési választás után még aligha lehet a megvalósítás menetrendjét számon kérni. Leghamarabb az új országgyűlés, illetve a kormány megalakulását követően lehet kérdéseket feltenni, amikor legalább a műemlékvédelem pontos helyét megismerjük a kiépítésre váró struktúrán belül” - mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Bátonyi Péter műemléki szakember, az Építési és Közlekedési Minisztérium volt főtanácsosa, aki maga szakmai egyeztetést szorgalmaz májustól, hogy az ágazaton belül dolgozók véleménye megjelenhessen a műemlékvédelem újjáépítésében. Hangsúlyozta: a leendő kormány programja mindenképp nagyon biztató kezdetnek ígérkezik, hiszen korábban a műemlékvédelem nemigen jelent meg hangsúlyos elemként semmilyen komolyan vehető politikai erő jövőképében, itt viszont a kulturális ágazat egyik leginkább fajsúlyos tényezőjeként emelkedik ki. Mint mondta, ez egy olyan alap, amelyre építkezni lehet. A leendő kormány ráadásul a társadalmi részvételiséget is fontosnak tartja, így a szakma szerepet kaphat saját jövőjének alakításában. Ahogy Bátonyi Péter a leendő kormányszámára már kidolgozott egyik előkészítő anyagban megfogalmazta, a jövőben a "semmit rólunk nélkülünk" elvének szükséges érvényesülnie. 

Az egyeztetés mikéntje még nem ismert, feltehetően több lépcsős folyamatra lesz szükség, de valószínűleg egy közös vitával veszi majd a kezdetét. Az azonban rejtély, hogy ezt hol lehetne megrendezni, hiszen semmilyen ingatlan nincs a „műemlékesek” birtokában, olyan meg pláne nincs, ahol elférhetne akár több száz érdeklődő, egymás érveire kíváncsi szakember.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága mindenesetre együttműködési szándékát fejezte ki a műemlékvédelem megújítása ügyében a fertődi Esterházy-kastély barokk színházában rendezett szakmai programon. Ennek egyik elemeként – voltak természetesen séták is a műemlékegyüttesben – sor került a szokásos díjak átadására is. A díjazottak a következők:

Budapest, a Magyar Tudományos Akadémia székháza

A magyar kultúra történetének jól ismert, emblematikus mozzanata, amikor Széchenyi István megalapítja a Magyar Tudós Társaságot, a MTA elődjét 1825-ben. Az Akadémia székháza évtizedekkel később jöhetett létre. Hosszú előkészítés után végül Friedrich August Stüler, berlini építész nyerte el a megbízást, az ő tervei alapján készült el 1864-ben. Az épület a reprezentatív, klasszcista Kirakodó tér méltó északi térfalaként, az akkor éppen divatossá váló neoreneszánsz stílusban, velencei paloták által inspirálva épült meg. 

Az épület hosszú élete során több felújításon esett át, de a bicentenárium idejére elérkezett az idő, hogy az újból szükségessé váló műszaki felújítás és modernizálás alaposabb átgondolással és komplex felújítási programmal egészüljön ki.

A program alapelve volt, hogy az MTA nyisson a társadalom felé, formálja és teljesítse ki az Akadémia kultuszát, egyúttal mutassa be a hagyományokat és értékeket. Cél volt, hogy az épület korszerűen szolgálja a tudományos bizottságok munkáját és a tudományos közéletet. 

Az épület nívója, művészettörténeti szerepe megkívánta a gondos előkészítést. 2011-től kezdődően, mintegy nyolc éven át az MTA megbízásából számos, a későbbi tervezést megalapozó munkát elvégeztek. 

A helyreállítás során sor kerülhetett a szerkezeti hiányosságok kijavítására, a fenntartható üzemeltetés biztosítására. Növelték a közösségi terek arányát, zónásították a funkcionális rendet, és megvalósult az akadálymentesítés. Megújult a teljes épületgépészeti, erős- és gyengeáramú rendszer, és az épület jelentőségéhez méltó díszvilágítást kapott.

A bicentenáriumra helyreállították a Régi Képtárt. Megtörtént a teljes tető felújítása, új tető-felülvilágítók készültek. A hiányzó homlokzati részleteket pótolták, a Régi Képtár és a Díszterem nyílászáróit rendbe tették. Elkészült a Díszterem belső felújítása, restaurálása, a bútorozás és a teljes gépészeti, világítási rendszer cseréje. 

A felújítás alapelve a megújítva megőrzés volt. Fő kihívást az eredeti részek, az értékesnek, immár az épület elválaszthatatlan részének tekinthető későbbi felújítások, illetve a szükségessé vált új elemek harmonikus integrálása, egységbe foglalása jelentette. Mindezek szerencsés módon, esetenként bravúros megoldással valósultak meg, kiemelve és felerősítve az épület művészettörténeti értékeit a jövő nemzedékek számára – a Magyar Tudományos Akadémia rangjához méltó módon. Mindez nem valósulhatott volna meg az összes résztvevő folyamatos, egymásra figyelő együttműködése nélkül.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága elismerve a megbízó, a kutatók, tervezők, restaurátorok, kivitelezők folyamatos együttműködését, a gondos építészeti és gépészeti tervezést, a homlokzat és történeti terek aprólékos restaurálását, kivitelezését, ICOMOS-díjat adományoz a Magyar Tudományos Akadémia székháza számára a bicentenáriumra elkészült helyreállítás alkalmából.

András István, főépítész

Példaadó Műemlékgondozási díjjal az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága olyan műemlék tulajdonosokat, vagy a műemlékek fenntartásában, gondozásában aktívan résztvevő szakembereket szokott elismerni, akik tevékenységükkel példát mutatnak a műemlékek megőrzésében, és a védett épületek értékeit, jelentőségét a társadalom szélesebb rétegei felé is hitelesen közvetítik. 

Egy egész település arculatáért felelős főépítész munkáját eddig nem ismerték el ezzel a díjjal. András István 1994, tehát több, mint egy emberöltő óta Balatonfüred főépítésze. A főépítészek sok városban jelentős hatást gyakorolnak a város fejlődésére és ízlésük, műveltségük sokszor meghatározza egy-egy terület építészeti minőségét. András István nehezebb utat választott. Nem egyéni ambícióinak megvalósítását tartja szem előtt, hanem a város hagyományainak, értékeinek megőrzését vállalta, úgy, hogy az új fejlesztéseket, a település egész új építészeti világát a megvédendő városképpel harmóniában kell alakítani.

Balatonfüreden, a főépítész irányításával, a polgármester bizalmának és igényességének is köszönhetően évtizedek óta a műemlékvédelem, az értékvédelem követelményeivel összhangban, és a helyi lakosság folyamatos tájékoztatásával történik a település fejlesztése. Az önmagával soha meg nem elégedő, minden területen a legjobb megoldást kereső főépítész egyéniségének, szakmai elhivatottságának hatására a helyi társadalom, és az éppen aktuális politika is segítő társsá vált. A településfejlesztésben az értékszemlélet vált meghatározóvá. A főépítész a műemlékvédelmi szervezetek munkatársaival, a legtöbbször pályázatokon kiválasztott építészekkel, a városképet az épületek mellett alapvetően meghatározó köztereket, zöldfelületeket igényesen megtervező tájépítészekkel együttműködve, közösen gondolkodva dolgozik a programalkotástól az egyes műemlékek helyreállításáig. Egyik legutóbbi példa éppen az Esterházy-kastély 18. század végi falkép töredékeinek sikeres megmentéséért folytatott kitartó küzdelem.

Ennek a főépítészi magatartásnak köszönhető, hogy még a magánvállalkozások is alkalmazkodni tudtak a helyi elvárásokhoz, a helyi érték által meghatározott építészeti követelményekhez. A fejlesztési feladatok során a főépítész olyan kiváló építészeket vont be a munkába, akik a történeti értékek feltárásával és ezek összefüggéseinek felismerésével új, és megújuló épületeikkel a történeti múlt rangjának megfelelő színvonalon tudtak igazodni a helyi értékekhez. Nem véletlen, hogy a mai településarculat meg tudta őrizni egyedi történeti világát. 

Munkásságáért 2009-ben Hild-díjat, 2016-ban az Év Főépítésze díjat, 2025-ben Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést kapott. Ezekkel a díjakkal főleg városépítészeti településfejlesztő tevékenységét ismerték el. 

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága Példaadó Műemlékgondozási díjat adományoz András Istvánnak több mint három évtizedes példaértékű munkájáért, Balatonfüred történeti városképének, egyedi történeti értékeinek megőrzéséért.

A Kunffy Lajos Emlékmúzeum működtetése

A somogytúri egykori Bosnyák-kúria már korábban is múzeumként funkcionált, de a mai kor igényeit már régóta nem tudta kielégíteni. A Kunffy-életmű megőrzéséhez korszerűsíteni kellett a kúria épületet és a műteremházat is. A kúria bérlője 2020 óta a Kunffy Lajos Emlékmúzeum Nonprofit Kft. A cég ügyvezetője Dr. Varga Péter Pál, a Kunffy hagyaték elhivatott ápolója és kutatója. Célja a művész munkásságának bemutatása és népszerűsítése. 

Az épületek felújítása fokozatosan zajlott, mindig a fontossági sorrendet figyelembe véve a jó gazda gondosságával, miközben egyes festmények is restaurálásra kerültek, nagyrészt saját forrásból. Ez csak a művész iránti tisztelettel, alázattal és nagyfokú elhivatottsággal volt megvalósítható. A felújítás kapcsán nagyon fontos tényező volt, hogy a múzeum minél előbb megnyithassa kapuit a nagyközönség előtt és a lehető legrövidebb időn belül megkezdődhessenek a művészeti és más kulturális programok, amelyek a helyi közösség erősítését tűzték ki célul a Kunffy-hagyaték népszerűsítése által. 

Az első és legfontosabb feladat a kúria tetőfedésének felújítása volt. Ezután került sorra az új kiállítás megvalósításához szükséges belső megújítás, az ajtók, ablakok példás helyreállítása, végül a vagyonvédelem és műtárgyvilágítás. Kiszolgáló, irodai és személyzeti terek is létrehoztak, felújítottak, és megnyílt a múzeumi üzlet is. A restaurátori munkák nemcsak a festményekre, műtárgyakra, de a kúria díszítőfestésére is kiterjedtek. A kiállítás nem korlátozódik Kunffy Lajos, mint festő életművének bemutatására, hanem a látogató megismerheti Kunffy Lajos, mint helyi birtokos, gazdálkodó körülményeit, életmódját. A műteremház, a telek másik emblematikus épületét is helyreállították, amely kiállításmegnyitók, koncertek, iskolai foglalkozások, előadások helyszíne lett. Sor került az eddig használaton kívüli pince felújítására és hasznosítására, bevonva ezt a hangulatos teret a múzeumi struktúrába. A pincében is kiállítóhely létesült, amely akadálymentesítésen közelíthető meg. 

A bérlő igényességét mutatja, hogy az épületek méltó felújítása mellett megvalósult a park helyreállítása is. Szakszerű gondozása azóta is folyamatos. A teljes működtetés a műemléki érdekek messzemenő tiszteletben tartásával, nagyfokú igényességgel történtek. A legfontosabb cél az volt, hogy az utókornak megőrizzük és továbbadjuk a Kunffy életművet és ehhez kapcsolódva a művész munkásságának meghatározó épített elemeit, a kúriát, a műteremházat és nem utolsó sorban a parkot. 

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága Példaadó Műemlékgondozásért Díjjal tünteti ki a Kunffy Lajos Emlékmúzeum Nonprofit Kft.-t a somogytúri Kunffy-kúria helyreállításáért és folyamatos karbantartásáért, a festő életművének bemutatásáért, az emlékmúzeum működtetéséért.

Citrom-díjat idén sem adtak át, mivel nem érkezett rá javaslat.

A működő és emberséges Magyarország alapjai (a műemlékekkel kapcsolatos rész a 202-203. oldalon olvasható)