ICOMOS-Díjat ért Perőcsény tájháza
„Háromszázötvenen élünk Perőcsényben, ebből kétszázhatvan nyugdíjas. Mégis elkészült ez a tájház, úgy, hogy a helyi asszonyok tapasztották a falat, meszeltek. Az ICOMOS-Díj így valójában az ő elismerésük, az egész falu büszkesége” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Gembolya Irma, Perőcsény polgármestere néhány nappal a műemléki világnap alkalmából rendezett díjátadó után.
Az ICOMOS méltatása szerint „a felújítás a rossz állapotú épületszerkezetek helyreállításával kezdődött, majd visszaépítették a szabadkémény aljából nyíló külső kemencét, a nyílászárókat javították, pótolták. Az ereszalját, a padkát újra tapasztották, szegélyét helyi kövekből rakták ki. Helyreállították a terméskő lépcsőket, a kutat, a kerítést, újjáépítették az udvar végét lezáró összedőlt gabonáskamrát, melynek oromfala az eredeti mintájára, vesszőfonatból készült. A tájegységre jellemző anyagokat és építési technológiát használtak minden esetben, a bontott cserépből készült kúpcserepeket is disznószőrös kikenéssel rögzítették. Megtartották a döngölt földpadlókat, a falakat kézzel tapasztották majd meszelték, lábazatát venyige-feketére festették. A telek nagyobbik, a házzal átellenes gazdasági udvarán lehetőség nyílt, a faluban egykor használt hidasól, méhes, kukoricagóré felállítására is.” Ám a tájház nem csupán az építészeti részletei miatt érdekes, a múlt megőrzése szempontjából legalább ennyire értékes a benne található gyűjtemény is. Ennek oroszlánrésze a helyi születésű Pásztor Csaba érdeme, aki már tizenéves korában járta a település házait, elkérve mindent, ami ócskának számított. A gyűjtést a helyi asszonyok folytatták (unikumnak számítanak az úgynevezett menyecske kendők, amelyek a perőcsényiek szerint csak náluk ilyen kialakításúak).
A cikk a képek alatt folytatódik!
„Elsősorban persze magunknak csináltuk a tájházat, hiszen meg akarjuk őrizni a múltunkat, de szívesen látjuk a turistákat is. Más jövője nemigen van a falunak, hiszen elöregedett, ha lennének is fiatalok, nem tudnák megvetni a lábukat, hiszen nincs munkalehetőség. Az alacsony árak miatt a bogyós növények termesztését is abbahagyta a többség” - tette hozzá a polgármester.
Pedig a jó hétszáz éves Perőcsény még nem is olyan rég sokkal szebb napokat látott. Az ötvenes években ezerötszázan laktak a településen. Hogy a tájház kialakítása egy haldokló falu utolsó küzös erőfeszítése és így mementója lesz, vagy egy új korszak kezdete, majd kiderül. Tervezni terveznek, hiszen a domboldalban az épület mellett színpadot és nézőteret fognak kialakítani a hagyományőrző és kulturális programokhoz.
A tájház addig is várja a látogatókat: a helyi asszonyok időnként még szőnek is hátsó szobában, a kiállított tárgyakhoz pedig hozzáérni (esetleg a menyecske kendőket felpróbálni) szigorúan szabad.