Öt év alatt fejtenék meg a Várhely titkait

„Bár a Várhely halomsírjai régóta ismertek, s csaknem a felüket feltárták az elődeink, valójában alig tudunk valamit arról, hogy miért emelték a kora vaskorban a területet elkerítő sáncokat, illetve miként használták a Várhelyet” - mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Dr. Mrenka Attila, a Soproni Múzeum régésze, az ásatás vezetője. „A halomsírokból a Hallstatt-kultúra emblematikus leletei kerültek elő, ezek azonban nem adtak választ a felmerülő kérdésekre, sőt inkább újak fakadtak belőlük. Egy ilyen megfejtésre váró talány az is, hogy ugyan egy két kilométer hosszúságú, nagyon sok ember energiáját igénylő munkával emelt kettős sáncot hoztak létre a Kr. e. 9-7. században, a sírokban sehol sem találtak fegyvereket. Vagyis adott egy vár, amelyből éppen az azt megvédeni képes harcosok temetkezései hiányoznak.”

Az idei évadban a műszeres felderítést követően egy alig több mint harminc négyzetméteres szelvényt nyitottak meg. Ebben a többi között egy épület padlóját, valamint egy kőből rakott belső fal maradványait azonosították. Gazdag cserép-, illetve fémanyag is napvilágra került. Bár az egykori falak nem maradtak fenn, a maradványok alapján a korabeli etruszk-kultúrához is hasonló megoldásokat alkalmaztak az épület egyes részleteinél.

A soproni Várhelyet az eddigi adatok szerint a Kr. e. 9-8. századokban erődítették meg elsőként sáncokkal, bár szórványos bronzkori jelenlét nyomait is megtalálták. A késő vaskorban a kelták megerősítették a sáncokat, illetve egy újat is emeltek, amely kettészelte a területet. A római korban a terület elvesztette a jelentőségét, hiszen nem messze tőle keletre alapították meg a völgyben Scarbantia települést. A Várhelyre később sem tértek vissza az emberek, a középkorban, újkorban is leginkább vadászó helyként ismerték. A terület tudományos kutatását Bella Lajos kezdte el 1887-ben. A halomsírokban talált alakos urnák európai szinten is kiemelkedő leletek. A csaknem kétszáz halomsír majdnem felét sikerült már feltárni, a területet régészeti tanösvény mutatja be a látogatóknak.

„A sírleletek egy részének díszítése ismétlődő jelenetsorokat mutat be, ezeknek a teljes megfejtése azonban még várat magára. Mindenesetre valamilyen kultusz elemei voltak a megörökített alakok, ábrák. Talán feltételezhetjük, hogy a kora vaskorban a területet nemcsak lakott erődítményként, hanem kultuszhelyként is, vallási központként használták. Ez megválaszolhatná a fegyverek hiányát is – legalább részben” - tette hozzá Mrenka Attila.

A most kezdődött tudományos kutatást egy öt éves program keretében szeretnék megvalósítani a szakemberek. A cél nem a sáncokkal övezett több mint kétszázezer négyzetméter teljes feltárása, hanem a roncsolásmentes kutatás segítségével meghatározott területek maradéktalan megismerése és ezek közül a legfontosabbak feltárása. Mint az ásatást vezető régész elmondta, csak olyan tempóban haladnak majd az ásatással, hogy a leletanyagot maradéktalanul fel tudják dolgozni. Azt remélik, hogy a fél évtizedes kutatás végére megismerik a terület kora-vaskori topográfiájának legfontosabb elemeit, illetve választ kapnak arra is, hogy milyen célból emelték az első sáncokat.