Megelőzték a régészeket a vártemplom feltárásánál
„Évek óta vártunk rá, hogy feltárjuk az egykori vártemplom nyugati, bejárati részét. Abban reménykedtünk, hogy talán az épület lebontásakor a helyükön maradtak a kapuzat faragványai, azonban a mostani ásatási szezon első két hete még nem hozott eredményt” – mondta el a műemlékem.hu-nak Fogas Ottó, a szegedi Móra Ferenc múzeum ásatásvezető régésze.
Mint arról korábban már beszámoltunk, immár tíz éve tart az egykori szegedi vártemplom feltárása. Az erdélyi sókereskedelem miatt mind jelentősebbé váló alföldi település (Szeged 1246-ban kap városi rangot, a várat a 13. század hatvanas-nyolcvanas éveiben emelik) vártemplomát a 14. század első felében kezdték építeni. A Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templom ugyan a kereskedelmet ellenőrző vár területén állt, azonban – legalábbis részben – a város temploma is lehetett, amiről a feltárt temetkezések nagy száma is tanúskodott.
„Körülbelül ezer sírt találtunk, s mivel a templom kriptáit, illetve a körülötte lévő temetőt két évszázadon át használták, tízezres nagyságrendű lehetett az itt eltemetettek száma” – mondta Fogas Ottó. A csontmaradványok nagy száma miatt az egyik legjelentősebb antropológia kutatást lehetett elvégezni a magyarországi középkor évszázadaiból. A csontokon talált sérülések, betegségek nyomai a 14-15. századi szegediek életmódjáról adtak képet.
A vártemplom a második virágzását a 15. század második felében élte. Ekkor – valószínűleg Mátyás uralkodása alatt – gótikus és részben reneszánsz stílusban átépítették és kibővítették.
Ugyan a faragványokból csak töredékek maradtak, ám azok nagyon magas szintű munkáról tanúskodtak. A vártemplom átépítéséhez – mivel királyi birtok volt – talán a budai, visegrádi építkezésekről hozták át a kőfaragókat, a munkálatokat pedig királyi építőmester vezethette.
„Az átépítés nyilván a templom kapuzatára is kiterjedt, ezért vártuk a feltárását harmadik esztendeje. Eddig azonban különböző, a 20. században lefektetett vezetékek, köztük egy tízezer voltos elektromos kábel állta az utunkat” – tette hozzá a régész.
A 15. századi virágzást követően a török először 1526-ban, a mohácsi csata után, Budáról visszafelé csapott le a városra, s így a várra is. Ekkor azonban csak felégették, véglegesen 1543 farsangján foglalták el.
A várat ugyan átépítette, korszerűsítette a török, a templommal azonban nemigen törődtek. Még állt ugyan 1686-ban, amikor felszabadították a várost, azonban a 18. század elején nekikezdtek a bontásának, a területét pedig feltöltötték. Talán ebben a korszakban bontották le a kapuzatot is, hogy a köveit beépítsék a vár más részeibe.
„A 18. századi adatokból tudjuk, hogy a templom nyugati végéből egy Főőrhelyet (Hauptwacht néven) alakítottak ki, melyet egészen a Mária-Terézia kori nagy átépítésig, a 18. század közepéig használtak. Jogos volt tehát a feltételezésünk, hogy a kapuzat megmaradt, hiszen miért bontották volna le, ha utána feltöltik a területet? Részben sikerült is a teóriát igazolnunk, hiszen itt, a nyugati oldalon maradtak fenn legnagyobb magasságban a templom felmenő falai. A kapuzat faragványait azonban elbontották” – mesélte Fogas Ottó. A feltárást azonban folytatják, még három héten át kutatnak a területen.
Az egykori szegedi vártemplom faragványaiból csak néhány töredék maradt fenn. A vár nagy árvíz utáni, 1881-es lebontásakor egy helybéli építőmester figyelt fel a kövekre. Kovács István a saját költségén válogattatta ki a faragványokat a törmelékből. A kövek között nem csak középkori, de római kori is akadt: a feliratos kő és a márvány császárportré arról tanúskodik, hogy itt lehetett az a Partiszkon nevű település, amelyet Ptolemaiosz említ, s amelyet a 2. században létesítettek. Az ókori és középkori kőanyag (részben Kovács István hagyatéka, részben az elmúlt évek ásatási eredményei) a vár kőtárában tekinthető meg.
Kapcsolódó cikkeink:
Kábel állja útját a templomkapu feltárásának
Tovább kutatják Szeged eltűnt várát
Megtalálták Szeged Bastille-át
Hangos riport a szegedi várról: séta Horváth Ferenc régésszel a hajdani falak között
A vár egyik maradványa: a vízibástya a műemlékem.hu adatbázisában