Visszakérnék a király csontjait
„Azon vagyunk, hogy rendezzük az egykori koronázó és temetkező székesegyház sorsát, méltó emléket állítsunk ismét itt megkoronázott és eltemetett uralkodóinknak” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere. „Természetesen az ilyen tervekhez igyekszünk partnert találni és sikerült is, hiszen 2013-ban sikerült elérni, hogy elinduljon az Árpád-ház-program, ami nemzeti program, vagyis a kormány támogatja, és több lépcsőben hivatott rendezni az emlékhely sorsát. Elsőként egy látogatóközpontot hozunk majd létre, ahol a székegyház megmaradt köveit a legmodernebb technikával igyekszünk bemutatni. Ezzel egy időben már elkezdődhet a közös gondolkodás az építészekkel, művészettörténészekkel, a műemlékes szakma képviselőivel, hogy mit hozzunk létre a középkori templom helyén. A kormányhatározatban az újjáépítés szó szerepel, először azonban definiálnunk kell, mit jelenthet ez ebben az esetben” - tette hozzá a városvezető.
Mint arról portálunkon korábban már írtunk, a székesfehérvári koronázó és temetkező bazilika története Szent István idejében kezdődött el. Elképzelhető, hogy már korábban is templom állt a helyén - mint azt néhány kutató feltételezi -, amelyet a késői római korban, már a kereszténység térhódítása után emelhettek, ám az ismert templom első említése a tizenegyedik századból való: ekkor adott parancsot I. István a felépítésére.
Ugyan az épület már a harmincas évek első felében elkészülhetett, csak 1038-ban szentelték fel, amikor ide temették az első magyar királyt. A templom a későbbiekben is koronázó- és temetkezési helye volt az uralkodóknak: a mohácsi csatavesztésig 43 királyt koronáztak meg a falai között, és tizenötük földi maradványai találtak itt nyughelyet.
Történelmének első tündöklő öt évszázadában többször is átépítették, bővítették a templomot. Így a kezdeti, négytornyú román épületegyüttesből Mátyás korára gótikus templom lett. Néhány évtizeddel később a törökök a gótikus épületet lőporraktárként használták - egészen addig, míg egy robbanás alaposan meg nem rongálta az egyik tornyát.
A török kiűzése után, 1703-ban a székesfehérvári királyválasztó prépost azzal a kérelemmel fordult a Habsburgokhoz, hogy építsék újjá a templomot. A Rákóczi-szabadságharc elején I. Lipótnak azonban aligha lehetett célja, hogy a rebellis magyarok nemzeti identitását a koronázó templom újjáépítésével erősítse meg. Így lett ugyan építkezés a török kiűzése után elnémetesedett Fehérváron, ez azonban a bazilika csaknem teljes megsemmisüléséhez vezetett: barokk püspöki palota építésébe kezdtek, amelyet részben a templom visszabontott alapjaira emeltek.
A romterület a 19. században elsőként Henszlmann Imre tárta fel, majd temette vissza a királyi bazilika maradványait. Szent István halálának kilencszázadik évfordulójára készülve Gerevich Tibor szervezett szakértői összefogást a bazilika emlékének megmentésére. 1938-ban átadták a nemzeti emlékhelyet, amelynek meghatározó eleme a Lux Kálmán tervezte épület. Ebben a Szent István temetkezési kellékének tartott kőszarkofágot helyezték el. A területet a püspöki palota felől ölelő téglafalon pedig az ide eltemetett királyok domborművei kaptak helyet.
Az ezt követő évtizedekben azonban az emlékhely állapota szinte folyamatosan hanyatlott. A felszínen bemutatott kőanyag pusztult, az azokat megóvni hivatott védőtető, önálló épület tervei pedig rendre kudarccal végződtek. Legnagyobb fiaskóként a már elkészült – valóban vitatható esztétikájú – védőtetőt is el kellett bontani a 2000-es évek második felében.
„Olyan épületre van szükség, amely méltó a templom és a magyar történelem egészéhez és szakrális célra is használható. Székesfehérvár ugyanis szeretné visszakapni az innen elvitt relikviákat, uralkodókhoz tartozó csontmaradványokat, ám jelenleg a kérést nincs értelme még megfogalmazni sem, hiszen nincs azok elhelyezésére méltó épület a városban. Ha azonban ez elkészülne, akkor szeretnénk visszakapni III. Béla a budavári Nagyboldogasszony-templomban őrzött maradványait is, hiszen ezzel a király végakaratának is megfelelnénk. Meg kell vizsgálni azt is, hogy miként lehetne méltóbb módon gondoskodni a nemzeti emlékhely csontkamrájában tárolt maradványok őrzéséről” - jelentette ki Cser-Palkovics András.
Hogy a csontmaradványok visszahozatala nem eretnek gondolat, kitűnik abból is, hogy a budavári Nagyboldogasszony-templom északkeleti kápolnájába szinte csak a véletlen folytán kerültek III. Béla és első felesége, Chatilloni Anna hamvai. A királyi párt eredetileg Székesfehérváron temették el, azonban 1848-ban ráakadtak a sírboltjukra. A csontokat és a temetkezési mellékleteket (koronák, kard, feszület, gyűrűk, jogar) Pestre, a Nemzeti Múzeumba vitték, majd 1862-ben Zichy Miklósné költségén a főoltár alá épített kriptában helyezték el. Az embertani vizsgálatok után a királyi párt 1898. október 21-én, ünnepélyes keretek közt temették el mai nyughelyén, a kápolnában.
Kapcsolódó cikkeink:
Székesfehérvár: megújul a Fő utca
Ötletek voltak, terv még nincs
Zárva marad idén a királyok osszáriuma
Örökre elvesztek a magyar királyok?
Királyi sarjak és kakukkfiókák
A székesfehérvári nemzeti emlékhely a műemlékem.hu adatbázisában