Megmutatják Szolnok láthatatlan várát
„Az olasz várépítészeti rendszer számos elemét tükröző, szabálytalan négyszög alaprajzú szolnoki palánkerősséget részben Dobó István kezdeményezésére építették, a már korábban itt álló, de jóval kisebb területű Árpád-kori földvár sáncainak felhasználásával. A Zagyva tiszai torkolatánál lévő szigeten létesített, sarkain füles és fül nélküli bástyákkal megerősített vár valóban sikerrel dacolhatott volna a felvonuló török erőkkel szemben, azonban sajnos nem készült el teljesen addigra, mire szükség lett volna rá” - monda el portálunknak Kertész Róbert, a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze. „1552 nyár végén Buda és Temesvár felől is megérkezett egy-egy oszmán had, s bár a védők tíz napig állták az ostromot, többségük az utóbbi sereg feltűnése után nem sokkal, szeptember 3-án éjjel az elvonulás mellett döntött.”
A várban állomásozó, különböző nációkhoz (német, cseh, spanyol, magyar) tartozó, túlnyomórészt demoralizálódott véderőt az egykorú források szerint egy járvány is tizedelte. Bár nem nevezték a nevén a betegséget, valószínűleg kiütéses tífusz verhetett gyökeret, és főként ennek számlájára írható, hogy az eredetileg 1400 fős őrségből alig hatszáz volt augusztus végén hadra fogható. A prefektus, Nyáry Lőrinc sem állt a helyzet magaslatán, konkrét gyakorlata ugyanis hiányzott egy soknemzetiségű és jelentős fővár védelmének megszervezésében. Így az 1550–1552-ben a spanyol Bernardo de Aldana tábormester, majd az itáliai származású Felice da Pisa és Bernardo Gaballio építőmesterek irányításával felépített korszerű, ám félkész vár a törököké lett, akik egész 1685-ig benne maradtak. A visszafoglalást követően, a Rákóczi-szabadságharc idején a vár még fontos szerepet kap ugyan, de a 18. század végén megkezdődött az elbontása, a szigetet pedig integrálták a város szövetébe. Legtovább a benne épített nagyméretű, kupolás dzsámi élt túl: immár keresztény templomként 1820-ig működött. Mellette a Tisza felőli árvízvédelmi támfal azonban napjainkban is őrzi az erősség egykori nyomvonalának emlékét.
A cikket a képek alatt folytatjuk!

„Természetesen nem lehet és szabad újrateremteni azt, ami megsemmisült, a vár azonban bemutatható a helyszínen, még ha a kövei nem is maradtak fenn” - tette hozzá Álmosdi Árpád építész. „Egy fogadóépületet tervezünk, amely tömegében utal majd a hajdan tőle nem messze álló kaputoronyra, azonban modern anyagokból és stílusban fog épülni. Ebben kap helyet a vár történetét bemutató tárlat.”
„A néhány érdekes tárgyi leleten túl lesznek makettek, amelyek a vár időbeli változásáról tájékoztatnak. Hangsúlyos lesz a digitális tartalom is, amely segítségével virtuálisan, és interaktív módon ismerkedhetnek meg a várral a látogatók. Tervezzük, hogy bemutatjuk az egykor itt állomásozó flottillát is, amelynek megismerését a hajdani kikötő közelében, a Tiszára nyíló Vízi-kapunál elhelyezett, eredeti méretű naszád szolgálná a legjobban” - mondta Kertész Róbert.
A beruházáshoz kapcsolódóan régészeti feltárásra is sor kerülhetne a várszigeten, mintegy másfélezer négyzetméteren. A kutatás nyilván újabb adatokkal gazdagítaná az ismereteket. A munka a városvezetés reménye szerint még feltehetően ebben az évben elkezdődik majd.
Kapcsolódó cikkeink:
Szolnok: felmérték a cölöphidat
Fejben már megvan az elveszett dzsámi
Szolnok védett épített emlékei a műemlékem.hu adatbázisában
