Új távlat a régészetben: Temetők az űrből

Otto Braasch légifotója Csongrád vármegyéből a Pécsi Légirégészeti Téka anyagából

Papp Attila:

Temetők az űrből

Bár a projekt elnevezése messzire felviszi a fókuszt – egész a sztratoszférán túlig – de a vizsgált elemek kutatása a légirégészet teljes eszköztárát igénybe veszi. A távérzékelés kiindulópontja jelen esetben egy magaslati ponttól (magaslestől hegygerincig) a drónokon, ember által irányított repülőeszközökön (siklóernyő, sárkányrepülő, helikopter, merev szárnyú repülőgép) keresztül a föld légkörén kívül keringő műholdakig terjed. És pont ez az új eszköztár (a műholdas adatbázisok) ad most új lendületet a topográfiai kutatás eme specifikus ágazatának. Ebben a rövid összefoglalóban a miértek és a hogyanok kérdéskörét járjuk végig.

Miért a temetők?

Ezek azok a lelőhelyek, amelyek semmilyen másik módszerrel nem azonosíthatóak. A mélyre ásott sírokat nem érte el a mezőgazdasági művelés még, ezért felszíni anyaguk nincs. Így se terepbejárással, se fémkeresős kutatással nem lehet a nyomukra akadni. A beásott objektumokat jól kimutató geofizikai módszer (magnetométeres vizsgálat) sem szokott egyértelmű eredményt adni, ugyanis a temetéseknél a nagyon hamar visszatemetett sírgödör nincs elég ideig nyitva ahhoz, hogy „átmágneseződjön”. A jellemzően a népvándorlás korára datálható temetőket így a legtöbb esetben már roncsolás vagy részleges megsemmisülés után tudta csak a régészet kutatni, mert előkerülésük nagyon sokszor építőipari munkákhoz kötődött, ahol a munkagépek karmos kanala által felszakított sírok által váltak észlelhetővé. Ennek a negatív folyamatnak a megfordítását célozza a projekt, minél több adatot gyűjtve ezekről a temetőkről, és régészeti lelőhelyként ettől a jóhiszemű de negatív helyzettől megvédve a lelőhelyeket.

Drónfelvétel a Jászságból, Pusztamonostor határából

Hogyan észleljük?

A légirégészet a növényjelek és talajjelek adta lehetőségekkel tud érdemben dolgozni. Az egyes régészeti objektumokat a növényjelek jelzik jól, ezekből a gödröket, árkokat, beásásokat a pozitív (picit jobb tápanyagellátású, magasabbra nővő növényzet), az épített struktúrákat, falakat pedig negatív (a felső talajréteg alatt tápanyagot nem adó köves, meszes anyag miatti satnyább növés) növényjelek rajzolják ki. Ezek a felvétel elkészítésekor, főleg súrlófényben látszanak jól. A legtöbb esetben, ahogy a soros szerkezetű temetőknél is, a pozitív növényjeleket keressük, de a módszer, bármennyire is eredményes, koránt sem teljes lefedettséget adó. Ahhoz, hogy látszódjon például egy temető, a megfelelő növényzet (elsődlegesen gabona), megfelelő érési állapot, megfelelő fények, megfelelő napszak, megfelelő talajvíz adta adottságok kellenek. Így amit látunk ezekkel a módszerekkel, az a nagyon jelentős számuk ellenére is csak a valós temetőállomány töredéke. Az észlelés sokszor okoz meglepetéseket is, van olyan helyszín is, ahol az altalajba levitt termőréteg által kirajzolódó telep és a megváltozott víztartóképesség által látható temető nem egyszerre látszik, egyik évben az egyik, másik évben a másik vált láthatóvá a műholdképeken.

Három sírcsoport, terepobjektumok és II. világháborús futóárkok Otto Braasch légifotóján

Mi a projekt módszertana?

A legfontosabb alapvetése ennek a munkának: a partnerség. A területileg illetékes múzeumokkal közösen végzett kutatások egyszerre tudnak pozitívak és eredményekkel teliek lenni minden résztvevő számára. Így a munkafolyamat minden résztvevőjének van hozadék, hisz a topográfiai eredmény, a leletanyag, a lelőhely valós adatainak megismerése külön-külön is értékes. A távérzékeléssel fellelt helyszíneken a projekt keretein belül, ha lehetőségünk van, elvégzünk egy fémkeresős kutatást. Ez az esetek mindössze 3-4 százalékában hoz eredményt, ilyenkor a temető korszakolható, és a bejelentése veszélyeztetettként történik meg, hiszen a művelés elérte a sírok szintjét, folyamatosan rongálva a temetőt. A legtöbb esetben viszont semmi nyom nem kerül elő, ez jelzi, hogy a temető a modern korban nem lett bolygatva még. Ilyenkor – a minisztériumi útmutatást követve – a pontos adatok kedvéért egy minimális szondázó kutatással lehet pontosítani a növények által jelzett helyről az ismereteinket. Ez 2-3 sírt jelent, ami tökéletesen elég arra, hogy megállapítsuk, mely korszak mely népessége található az adott temetőben, egyáltalán régészeti korú temetőről beszélhetünk e. Valós adatokat nyerhetünk még arról is, mennyire van közel a terület művelési módjának tükrében a veszélyeztetett állapothoz. A folyamat módszertani alapjait Szabó Máté és Ódor János fektették le még 2016-ban, amikor a Tolna megyei Várong határában 6 addig nem ismert, légifotó alapján azonosított temetőnél végeztek el ilyen kis méretű szondázó kutatást.

Szegényes mellékletű késő avar sír Lábatlannál

Késő avar sírkerámia - jól keltezi a lelőhelyet

Mi a hasznosulása?

A projekt több, önállóan is értékes módon hasznosul. Egyrészt egy adatbázis épül, ami az érintett korszakok kutatóinak (legnagyobb részben az avarok és a germánok kutatása) számára biztosít új és releváns adatokat. Ennek egyik fontos eleme a pontos korszakolás, mert így válik tudományosan is használhatóvá a távérzékeléssel kinyert friss adat. Topográfiai szinten is látványos előrelépés, hiszen számos olyan terület van, ahol a jó talajviszonyoknak és jó észlelési lehetőségeknek hála, az eddig ismert lelőhelyek számát meg lehetett duplázni. Jelentős elem a projekt örökségvédelmi vetülete. Lévén az így megismert helyszínek felkerülve a közhiteles lelőhelyjegyzékbe, egyfajta védelemmel is rendelkeznek, a beruházások tervezésekor számolni kell velük. Erre egy friss példa az Aba határában, a Szent István Király Múzeummal közösen végzett terepi munka, ahol a területen nem volt ismert lelőhely, és a munka közben tudtuk meg, hogy öntözőrendszer tervezése zajlik épp. A műholdas érzékelés és a terepi jelenlét nélkül ennek a kivitelezése roncsolhatta vagy épp részlegesen megsemmisíthette volna a lelőhelyet, ráadásul teljesen jóhiszeműen és törvényesen. Így viszont a terület tulajdonosa is megtudta, milyen értéket rejt ott a föld, így nem csak a már lelőhellyé lett terület nyomvonalas feltárása lehet eredmény, hanem arra is lehetőség nyílt, hogy áttervezve a vezetékek nyomvonalát, elkerüljék a temetőt, megvédve a lelőhelyet a bolygatástól. És mindezek mellett szintén fontos szempont a társadalmiasítás. Ennek jó példája volt a Dad és a Nagylózs határában zajló feltárás. Mindkét helyen komoly lokális érdeklődés kerekedett, a helyi közösségek ezt saját múltjuk fontos részeként értékelve mellé álltak a kutatásnak, és engedélyeztetésben, apportban, anyagilag és munkával is segíteni tudják és akarják munkánkat. Egészen olyan szintig, hogy előadások, kamarakiállítások és helyi értéktári felterjesztések legyenek belőle. Így kijelenthető, hogy a „Temetők az űrből” projekt szűkebb szakmai és tágabb, közösségi szinten is képes jelentős eredményeket felmutatni. És ennek legfőbb oka nem más, mint az összefogás.