Lelőhelykutatás madártávlatból

„Bár van ennél nagyobb, komolyabb copterünk is, általában, ahogy itt is, egy DJI Phantom 3-assal repülünk. Ennek a kamerája ugyan csupán 12 megapixeles fotókat készít, azonban mivel könnyű a gép, egy akkumulátorral viszonylag hosszú ideig tud a levegőben maradni. A fényképek mérete pedig szinte mindegy, hiszen ezekből az állóképekből mozaikolt, nagyméretű, akár több száz megapixeles ortofotókat állítunk össze az utómunkák során” - mondta el portálunknak Balogh András, a Pazirik Kft. vezetője.

A régészeti célú légi fotózás története szinte egyidős a légi felderítésével, amely az első világháború frontvonalain született meg. Bár már 1906-ban lefényképezték Stonehenget, majd 1908-ban a Forum Romanumot hőlégballon kosarából, a szisztematikus légi régészet az 1920-as években vette kezdetét: elsőként Szíriában és Angliában folytak rendszeres kutatások. A harmincas évekre Európában, a Közel-Keleten és Belső-Ázsiában is bevett felderítési mód lett a légi fényképezés, kutatták vele a római limest, vagy őskori földvárakat éppúgy, mint homokba temetett sivatagi városokat. Hazánkban a korábban katonai légi felderítőként szolgáló Neogrády Sándor (1894-1966) és Radnai Lóránd voltak az úttörők, de például Radnóti Aladár (1913-1972) régész is felhasznált katonai légi felvételeket kutatásai során.

A második világháború utáni kommunista hatalomátvételt követően Magyarországon politikai döntés alapján jó ideig nem készülhettek régészeti légi fotók. Csak a hatvanas-hetvenes évek fordulóján térhetett vissza ehhez a kutatási módhoz – nagyon szűk keretek között – Patay Pál és Soproni Sándor, majd őket követve Visy Zsolt. A rendszerváltás után ismét szabaddá vált ugyan a polgári célú repülés, de lemaradásunk jelentős volt: elsősorban a módszertan és a gyakorlat hiányzott, nem beszélve a megfelelő eszközökről! Ezért szinte az alapoktól kezdve kellett újraépíteni a légi régészet szakmát. Ebben oroszlánrésze volt két egykori katonának: Otto Braasch német és René Gouey francia pilótának, akik az ELTE, ill. a Pécsi Tudományegyetem régészeivel végeztek iskolateremtő közös kutatásokat, hoztak létre – tanítványaikkal együtt – komoly légifotó-gyűjteményeket.

„Természetesen mi is repülünk kisgéppel, illetve siklóernyővel is, azonban feltárások esetében a leginkább célravezető a drónok használata. A húsz-harminc méter magasságban repülő copter kamerájának képét egy tableten valós időben kísérjük figyelemmel, vagyis elvileg már repülés közben felfigyelhetünk az érdekes részletekre” - tette hozzá Balogh András.

Bár a légi régészeti kutatásra a tavaszi és őszi hónapok, hetek a leginkább alkalmasak, amikor jól jelez a növényzet, de persze nyáron is lehet eredményesen repülni. Ha valahol megbolygatták a talajt, az még évszázadok, néha évezredek után is árulkodó, hiszen a megbolygatott talajnak megváltozik a vízelvezetési és -felvételi képessége. Az egykori beásás, gödör fölött sötétebb, míg a mélyben rejtőző kő-, vagy téglafal fölött világosabb árnyalatú, más jellegű vegetáció mintázata árulkodó lehet. A légi fotó természetesen nem tudja kiváltani a terepbejárást, a kettő együttes alkalmazásával azonban hatékonyabban deríthetőek fel a potenciális lelőhelyek. Ma már a légifotózás nem csak a lelőhelyek felderítésében, de a feltárások dokumentálásában is egyre komolyabb szerepet kap.

„Az itteni nagyberuházás teljes hossza meghaladja az ötven kilométert, vagyis hatalmas munka berepülni, s különösen értékelni az így szerzett képanyagot” - mondta Nyikus Krisztián, a Lekri Group Kft. ügyvezetője. „Ráadásul tempósan kell haladni a több tucat lelőhely feltárásával és dokumentálásával, így nagyon fontos, hogy rövid időn belül megkapjuk a repülések eredményeit. Szerencsére a Pazirik munkatársai már részben kiértékelt anyagot adnak át, amivel nagyban segítik a munkánk hatékonyságát, hogy valóban értéket mentsünk.”

Kapcsolódó cikkeink:

Itt indul a régészet

Így fejtik meg a kincs titkait

Így lett a kincsből valóban közkincs

A Lekri Group honlapja

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA