Így került elő Tótkomlós éremkincse
Közel egy évszázad telt el a Kopáncs-pusztai éremlelet néven ismert leletegyüttes „első” megtalálása óta, de akkor csak az éremkincs egy részét gyűjtötte be két gazda a szántás során. Az 1919-es fellelés pillanatában legalább 400–450 érme lehetett az éppen felforgatott területen, melyeken megosztozott a két megtaláló. Egyikük hamarosan túladott az érmeken, mindössze négy darab pénz maradt meg a találó családtagjainál, míg a másik gazda 231 darab érmét őrzött meg. Később Eperjesy Kálmán ezen pénzek alapján ismertette röviden a Kopáncs-pusztai éremleletet. A leírás szerint „egy pénzzel telt fazekat vetett felszínre” az eke, azonban feltehetően csak az edény felső részét érhette el a szántás mélysége, így találhatták meg az orosházi múzeum emberei 98 évvel később az éremkincs maradványát.
Az éremlelet pontos helyét – régi térképek és a korábbi leletről szóló leírás alapján – Kerekes György, az orosházi múzeum fémkeresős munkatársa határozta meg sikeresen. A lelőhely jelenleg természetvédelmi terület, ezért a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársa, Balogh Gábor is figyelemmel kísérte a régészeti munkát. Az adott helyen fémdetektoros kutatást, illetve leletmentő ásatást végeztek az orosházi múzeum munkatársai, melynek során meglelték a több mint 770 éve elrejtett, s majd 100 éve megtalált éremkincs magját.
A nagyjából egy tömbben megmaradt 34 érme mellett a pénzeket tartalmazó kis méretű fazék aljtöredékei is előkerültek, amelyek egyértelműen arra utaltak, hogy egykor itt ásták el az ezüsttel teli fazekat. Az ásatási területről további 25 érme került elő, illetve a több évtizedes szántás következményeként, több száz pénzérmét találtak meg az éremkincs magja körül 50-szer 34 méteres területen szétszóródva.
Összesen 644 darab ezüstérme látott napvilágot, amelyek túlnyomó többsége ún. friesachi denár, de az érmék pontosabb meghatározása jelenleg is zajlik. A Karintia északi részén található Friesach városáról elnevezett, jó minőségű ezüstpénz bevett fizetőeszköz volt a 12–13. század folyamán, egészen 1240-ig vezetőszerepet töltött be a pénzforgalomban. Ezek mellett német verdéből származó érmék, valamint magyar királyok, II. Géza és III. István denárjai is megtalálhatóak voltak a pénzek között (az 1919-es leletben II. István és III. Béla denárjai is szerepeltek). Különlegesség, hogy a friesachi denárok mellett egy angol penny is volt a fazék aljában, ami a Robin Hood-legendából (is) ismert I. (Földnélküli) Jánoshoz köthető. A most feltárt pénzekkel együtt összesen 879 db érme tartozik a Kopáncs-pusztai éremlelethez – nem számolva a korábban eladott példányokkal.
A cikket a fotók alatt folytatjuk!
Az érmékkel teli fazék elrejtési idejének meghatározásához még mindenképp további kutatás szükséges, az eddigi eredmények alapján azonban feltételezhető, hogy a tatárjárás kapcsán került a földbe a nagy mennyiségű ezüst.
A Kopáncs-pusztai éremkincsből fellelt összesen 879 darab pénzérme által felölelt körülbelül száz éves időintervallum, valamint a pénzek jó állapota és jelentős ezüsttartalma alapján valószínű, hogy az érméket hosszabb idő leforgása alatt, s alapvetően ezüst mivolta miatt halmozták fel. Utóbbi állítást erősítheti az a kis ezüst huzalból készült ékszer (eredetileg feltehetően fülbevaló) is, ami ugyancsak az érmék szóródási területéről került elő, s amely talán eredetileg szintén az edényben volt elrejtve a pénzekkel együtt.
A leletegyüttes feltárásában, illetve feldolgozásában közreműködtek az orosházi Nagy Gyula Területi Múzeum fémkeresős és régész munkatársai: Bene András, Benkő József, Biró Gábor, Bíró Gyöngyvér, Gyenge Antal Mihály, Kerekes György, Kvak Róbert, Rózsa Zoltán, Tóth Gábor, Zsikainé Náfrádi Krisztina és Zsikai Rajmund Péter. A kerámiaedény kiegészítését Rózsáné Feldmann Natália végezte.
Az éremlelet feltárásának története hamarosan olvasható lesz a Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából című kiadvány legújabb számában, valamint 2017. május 13-án egy előadáshoz kapcsolódóan is bemutatják a leletet.
Kapcsolódó cikkünk:
Már osztogatnak és nem fosztogatnak