Ami megizzasztotta a rómaiakat is
„[A víz] ugyanis felettébb szükséges mind az élethez, mind az élvezetekhez, mind a mindennapi használatra” - írta Vitruvius 2000 évvel ezelőtt. Ezzel a mondattal összefoglalta mindazt, amit a víz a rómaiaknak jelentett. Ebbe tartozik a „római fürdő”, az épülettípus, amit a rómaiak teremtettek meg és a „fürdőkultúra”, amit a rómaiak adtak a világnak. Bár Aquincumban ebből csak kövek, téglák, habarcs, fém- és kerámiatöredékek maradtak ránk, de ha segítségül hívjuk az ókori szemtanúkat, mindez megtelik az egykori zsibongó lármás élettel. A kiállítás célja, hogy bemutassa a rómaiak fürdési szokásait, azt hogy fürdőik nemcsak a mindennapi tisztálkodást szolgálták, hanem a „jó létnek” az „érezd jól magadnak” a szinterei is voltak, a testi és lelki felüdülésre egyszerre nyújtottak lehetőséget.
Aquincumból huszonnégy fürdőt ismerünk. Az első fürdőt 1778-ban találták, ez volt egyben a magyar műemlékvédelem kezdete, hiszen a romokat védőtetővel látták el és bemutatták a nagyközönségnek. Ezeket a fürdőket legalábbis részben, a mai Római Strandfürdő területén feltárt források látták el vízzel a Szentendrei úton ma is látható észak-déli vízvezetéken keresztül. A forrásfoglalatok ásatások során előkerültek, az egyiket eredetiben is bemutatjuk a nagyközönségnek, egy teljes kútházat pedig maketten szemléltetünk. A források vizét a kútházakból közös gyűjtőcsatornába folyatták, majd az észak-déli irányú vízvezeték szállította el azt a polgárvárosba, majd tovább a katonai tábor felé.
A kiállítás következő témája a gyógyvizekkel, a gyógyító istenségekkel foglalkozik, hiszen a forrásfoglalatokat körülvevő kútházak mindegyikében gyógyító istenségeknek emelt oltárok álltak és a forrásba bedobált áldozati ajándékok kerültek elő. A rómaiak nem hagytak termálforrást kiaknázatlanul, annak is utánajárunk, hogy Budapest területén hol találunk erre utaló nyomot.
A tisztasági fürdőknek, akár gazdag lakóházakhoz kapcsolódó magánfürdőkről, akár közfürdőkről volt szó komoly épületgépészeti rendszerük volt, amely a Kr. u. 1. század folyamán alakult ki és ettől kezdve a birodalom minden fürdőjében megtalálható volt. Ennek részét képezte a vízellátás, a fűtés, a vízmelegítés és a szennyvízelvezetés teljes rendszere. A hypocaustum rendszert kis installáció szemlélteti a kiállításon.
A római fürdő építészeti keretét hús-vér mindennapi emberek töltötték meg élettel. A zajt, zsivajt, lármát persze csak elképzelni tudjuk, a fürdőkben használt mindennapi tárgyak, pipere felszerelések, csipeszek, borotva, illatszeres tégelyek, mécsesek azonban az ásatások során előkerültek és ezeket a tárlókban be is mutatjuk. Hogy a múlt tapintható is legyen műtárgymásolatok és rekonstrukciók segítségével az érdeklődő a kiállításon kipróbálhat néhány tárgyat, például az úgynevezett strigilist vagy a fürdőpapucsot, de beleszagolhat az illatszeres tégelyekbe is. Az Aquincumban talált leletek, valamint 3D animációs film foglalja össze a tipikus római fürdő nagyon is átgondolt és logikus működését: a hideg vizes fürdőből, langyos helyiségből és forró vizes, magas páratartalmú helyiségből álló hármas rendszert, a padlófűtést és a hozzá kapcsolódó vízmelegítést, valamint a vízellátás és a szennyvízelvezetés rendszerét.
A cikket a fotók alatt folytatjuk!
Mit is adtak nekünk a rómaiak? A fürdőt és a fürdőkultúrát. Van azonban egy lényeges különbség az ókori és a mai fürdő között. A legtöbb római lakóépületben fürdőszoba nem volt. Ez csak a leggazdagabbak lakóházaiban valósult meg. Ezen nincs is mit csodálni, hiszen egy római fürdő infrastruktúrája lényegesen nagyobb helyet foglalt el a mainál, beruházási és üzemeltetési költsége messze meghaladta egy modern fürdőszobáét. A legtöbb ember tehát tisztálkodni járt a fürdőbe. Ezen túlmenően azonban élvezte a fürdő nyújtotta wellnesst. Aki elment a fürdőbe, először kicsit sportolt, majd kedve szerint váltogathatta a forró és hideg vizes fürdőt, többféle szaunában erősíthette testét. Valószínűleg nem hagyta ki a masszást sem, de ha úgy volt szükséges orvosi és kozmetikai kezeléseket is vehetett itt igénybe. Ha megszomjazott, megéhezett, felkereste a fürdők bejárata előtti büféket. Ezen túlmenően a római fürdő a társadalmi életnek is színtere lett, az emberek találkozóhelyeként is szolgált. Sőt, a rómaiak a hév- és gyógyforrások vizét se hagyták figyelmen kívül, ezeknél gyógyfürdőközpontok jöttek létre, a híresebbeket messzi vidékekről is felkeresték, a határ mentén pedig a katonaság rekreációját szolgálták.
Az ókor híres orvosai, például Celsus és Galénos mind egyetértettek abban, hogy a testgyakorlásnak, masszázsnak, fürdésnek fontos szerepe van a jó egészség megerősítésében és megőrzésében. Tudták ezt a rómaiak, a fürdőkultúra a mindennapok része lett és abban a császártól a rabszolgáig mindenki részt vehetett. Jöjjön hát velünk az aquincumi fürdőkbe és ismerje meg az ókori wellnesst!A kiállítás végén a látogató arra is választ kap, mit örököltünk a rómaiaktól. Kiállításunkkal szeretnénk a mai emberrel megismertetni, a nem is olyan távoli római fürdőkultúrát, és ha nem is a testnek, de a szellemnek egy kis „wellnesst” nyújtani. A tárlat november 17-től egy éven át tekinthető meg.
Kapcsolódó cikkeink:
Vizsgálják az aquincumi múmiákat
A római polgárváros maradványainak együttese a műemlékem.hu adatbázisában