Karoling-kori palotát találtak Zalaváron?
„Egy nagyméretű kőépület alapjaira bukkantunk az egykori, Pribina által a 840-as években építtetett erődített udvarházon belül, a Mária templomtól nyugatra. Az eddig feltárt, derékszöget záró falszakaszok két, illetve nyolc méter hosszúak, vagyis tekintélyes épület lehetett, amely reprezentációs célokra is szolgálhatott” - mondta el a műemlékem.hu-nak Szőke Béla Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének főmunkatársa, ásatásvezető régész. Hozzátette: a falazási technika egyértelműen Karoling-kori. Azonban a 9. század közepénél mindenképpen később épült, hiszen csak azután kezdhettek hozzá, hogy a Pribina és Kocel udvarházát kerítő erődítési árkot betemették, így bővítve a település területét. „Nagy valószínűséggel a 9. század utolsó harmadában építették, s a fal vastagsága és az épület kiterjedése alapján komoly világi célú épület volt. Hogy templom nem lehetett, arra a Libellus de conversione Bagoariorum et Carantanorum (A bajorok és karantánok megtéréséről) szóló irat a bizonyíték, amely egyértelműen leírja, hogy a településen három templom áll. Ezeket korábban már sikerült azonosítani. A Nyugat-Európából ismert analógiák (például Aachen, Paderborn, Ingelheim, Lorsch) szerint palota lehetett. Az egyetlen kőpalota, amit sikerült eddig megtalálni a Kárpát-medencében sőt Közép-Európában. Kizárásos alapon Karintiai Arnulf keleti frank király és császár palotája volt, aki Mosaburgot utolsó „nyugatiként” birtokolta egészen a 899-ben bekövetkezett haláláig, ami után a magyarok megszállták a Kárpát-medence Dunától nyugatra elterülő részét is” - mondta Szőke Béla Miklós.
Mint arról már beszámoltunk, Zalavár-Várszigeten, az egykori Mosaburg területén 1948-ban kezdődtek el a feltárások. Előbb Fehér Géza, majd csaknem negyven éven át Cs. Sós Ágnes vezette a kutatásokat, tőle vette át a stafétabotot Szőke Béla Miklós és Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze. Két évvel ezelőtt az európai régészet nagy szenzációja volt az itt feltárt, glagolita írással díszített edénytöredék, amely igazolta, hogy ez az írás valóban a Mosaburgban is élt Cirillhez és Metódhoz köthető, hiszen korábban más kutatók azt a feltevést is megkockáztatták, hogy a glagolita ábécé kitalálása csupán a szentek később írt életrajzában szerepelt.
Kocel halála után a zarándokhelyként is virágzó Mosaburg még a 9. század végéig a frank birodalom része volt. „Annyira, hogy Arnulf király regia civitasnak, vagyis királyi városnak nevezte egyik, 888-889-ben kiadott oklevelében. Tudjuk, hogy szívesen tartózkodott itt és valószínűleg nem érte be Pribina és Kocel palotájával, amely a Mária templom mellett állhatott. Más Karoling-kori palotamaradványok alapján valószínűleg kétszintes épület volt, alul a kiszolgáló helyiségekkel, például a konyhával, a felső szinten pedig a reprezentatív terekkel” - jelentette ki az ásatásvezető régész.
Hogy a palota meddig állhatott és miként pusztult el, egyelőre még rejtély. Arnulf nagybátyja, Vastag Károly 888-as halála után (amely az egységes frank birodalom végét jelentette), viszonylag idősen, csaknem negyven évesen szerezte meg a keleti frank királyság trónját és 899-ben bekövetkezett haláláig szinte folyamatosan hadjáratokat vezetett. Harcolt a normannok ellen – eredményesen – Lotaringiában, csapatokat vezetett a morva Szvatopluk megtörésére és több hadjáratban igyekezett az Itáliai félszigeten megerősíteni a hatalmát. Ez annyira jól sikerült, hogy 896-ban a pápa császárrá koronázta. Több hadi vállalkozásában részt vettek a magyarok is, akik az Arnulffal kötött szerződést betartva, a király haláláig nem vették birtokba a Dunántúlt.
A Kárpát-medence egyetlen Karoling kori kőpalotájának teljes feltárására azonban várni kell. A régészek ugyanis csupán a Nemzeti Kulturális Alap jóvoltából végzik az ásatásokat, a másfél millió forint pedig csak öt heti elmélyült kutatást tesz lehetővé. Ismét pályázni fognak az NKA-hoz, hogy jövőre folytatni tudják a tudományos-régészeti szenzációnak ígérkező, 9. század végi palota teljes feltárását.
Előzmény a magazinban:
Zalavár: a háborúkat túlélte, de a békét nem
A zalavári romterület a műemlékem.hu adatbázisában